Privátbankár.hu: Mióta piacvezető az Erste Befektetési Zrt., vagy mikor volt az utolsó év, amikor nem volt az első a tőzsdei részvényszekcióban?
Cselovszki Róbert: Nehéz kérdés, hogy mikor, de két alkalommal nem mi voltunk a piacvezetők. Viszont egy évnél hosszabb időre nem fordult elő, hogy nem mi voltunk azok, és volt olyan is, amikor öt vagy hat éven keresztül vezettük a listát. Az idén várhatóan nem mi leszünk a legnagyobb tőzsdei részvényforgalmat lebonyolító társaság. De ez minket csak arra inspirál, hogy jövőre még jobban teljesítsünk.
PB: Mi adja a forgalmuk nagyobb részét? A külföldi nagybefektetők, a hazai intézmények, vagy a hazai magánbefektetők?
Cs. R.: Ez zömmel a nagy külföldi befektetőknek köszönhető.
PB: Körülbelül hogyan oszlanak meg százalékban ezek a befektetői csoportok?
Cs. R.: Változó, de nagyjából 40 százalék a külföldiek, 60 százalék a belföld részesedése. Ha intézményi és magánbefektetők szerint különböztetjük meg őket, akkor 60-70 százalék az intézmény. Ám az ügynökhálózataink hivatalosan az intézmények között szerepelnek, pedig valójában magánbefektetők megbízásait teljesítik. Ha ezzel is számolunk, akkor inkább 50-50 százalék körül lehet az utóbbi megoszlás.
PB: Az ügynökök kisebb brókercégek? Főleg vidéken lehet így elérni a brókerszolgáltatásokat?
Cs. R.: Részben, de nem kizárólag, hiszen a legnagyobb ügynökünk maga az Erste Bank, annak különböző üzletágaival, és vannak nagyon aktív budapesti ügynökeink is.
PB: A kisbefektetők részesedése mennyire változik időben, most éppen merrefelé tart? Mennyire divatos manapság tőzsdézni?
Cs .R.: Az elmúlt években, különösen a válság után, amely vízválasztó volt abban a tekintetben, hogy mennyire maradnak meg a tőzsdézők, azt mondanám, hogy most stagnál a számuk. Ez mégis pozitív, mert egy nagyon kipróbált, jó stratégiával, jó érzékkel rendelkező ügyfélkör maradt meg. Olyanok, akik magasabb tudatossági szinten játszanak, tudják, miért vannak a tőzsdén, és nem csak egy egyszeri kipróbálás vagy szerencsevadász-mentalitás révén vannak ott. Tudatosan vállalt befektetési politika alapján cselekszenek.
PB: Az erős kamatcsökkenés sem változtatott az aktivitáson?
Cs. R.: Azzal számoltunk, elsősorban a kamatkörnyezet változása miatt, hogy a kockázatosabb termékek felé lesz egy elmozdulás. Ez megtörtént, de korántsem olyan mértékben, mint ahogy azt vártuk volna. Azt gondoltuk, masszívabb lesz az elmozdulás, a meglevő megtakarítások átstrukturálása ebbe az irányba. Inkább stagnálásról beszélhetünk.
PB: Van, aki azt mondja, hogy a kamatszint csökkenése csak az utóbbi hónapokban ért kritikus szintre, sokan még csak mostanában szembesülnek ezzel, és több időre van szükség az alkalmazkodáshoz.
Cs. R.: Mi is hasonlóan látjuk itt a cégen belül. Csak az utolsó négy-öt hónapban volt talán egy kevés változás ezen a téren, most az utóbbi időben lehet látni, hogy elkezdtek ebbe az irányba fordulni.
PB: Mit gondolnak Magyarországról a nagy külföldi befektetők, hogyan változik az érdeklődésük, aktivitásuk?
Cs. R.: Időről időre változó, de az általános szentiment, megítélés az sajnos nem pozitív, még mindig egy sor negatív hatás van előtérben. Az egyik, hogy a régió nem érdekes a számukra, nem fektetnek be errefelé a szokásos aktív kereskedőházak, ahogy Ausztriában, Csehországban sem. A régióból inkább Lengyelországot preferálják, illetve most Románia lett az új érdeklődési területük a privatizáció miatt. Törökországot változatlanul kedvelik, a kisebb piacokról viszont csak mazsoláznak, gondolok itt a szerb, szlovén vagy a horvát részvénypiacra.
A régión belül nálunk a politikai kockázatok miatt még mindig kivárnak a befektetők. Amire viszont rámozdulnak nálunk is, az az, ha egyes konkrét papíroknál van olyan sztori, amelyben fantázia van, de nem az egész országot vásárolják. Ami egyébként egyértelműen látszik a forgalom visszaesésén is, egyébként nemcsak nálunk, ugyanez a tendencia az osztrák tőzsdén és Prágában is.
PB: Várható ebben valamilyen változás a választások után?
Cs. R.: Azt gondolom, hogy igen. Most már hosszabb ideje működünk ebben a rezsimben és valamennyire igazolódtak egyes lépései. Például a kamatszint erős csökkenése kapcsán sokan arra számítottak, hogy nem fog működni a monetáris politika, és lám, legalábbis bizonyos idősíkon, egyelőre nem lett igazuk. Mi azt várjuk, hogy pozitív fordulat következik be a választások után.
PB: A nyugdíjpénztárak kiesése után vannak még hazai intézmények, amelyek részvényekbe fektetnek? Biztosítók, alapkezelők?
Cs. R.: Szinte csak az alapkezelők maradtak, az ő szerepvállalásuk jelentős. Ők viszont már korábban elkezdtek jelentős részben külföldi részvényeket vásárolni.
PB: A statisztikák szerint a részvényalapok évek óta lényegében stagnálnak, vagy zsugorodnak. És még azon belül is magas a külföldi részvények aránya.
Cs. R.: Igen, viszont egyes lehetőségekre nagyon aktívan rá tudnak mozdulni, ilyen volt a Romgas közelmúltban lezajlott privatizációja is, ahol a magyar alapkezelők elég komoly érdeklődést mutattak. De a helyi események, egy OTP, Richter vagy Magyar Telekom körüli hír hoznak aktivitást az ő részükről is.---- A 22-es csapdája ----
PB: Biztosan szívesebben befektetnének a hazai kisbefektetők, de a külföldiek is, ha lenne egy meginduló emelkedés, trend, momentum. Ha kétszer ekkora lenne a BUX, szívesebben beszállnának, de nem lesz kétszer ekkora a BUX, mert nem szállnak be, a 22-es csapdája…
Cs. R.: Valóban, de ez nem magyarország-specifikus, a világon bárhol előfordulhat ilyen helyzet. A magyar részvénypiac csipkerózsika-állapotba sodródott, ahol hiányoznak a sztorik, a nagy események, amelyek meg tudnák a piacot indítani.
Két út lehet, az egyik a hagyományos, amikor valamilyen okból mégis megjelenik egy nagy külföldi szereplő, ettől megnő a forgalom, és ez kisbefektetői érdeklődést is magával hozza. Elképzelhetőnek tartjuk azt is, hogy a kamatkörnyezet miatt a kockázatvállalási kedv fog megváltozni és ez fog fellendülést indukálni. A másik, hogy van többféle törekvés arra, hogy olyan tőzsdei bevezetés történjen, amely hozhat magával egy áttörést.
PB: A kamatcsökkentés miatt a részvényértékelésre szolgáló modellekben használt kamatláb, a diszkonttényező körülbelül a felére csökkent az utóbbi egy évben, ez egyes modellekben kétszer akkora részvényárakat is eredményezhet, például kétszer akkora P/E is elfogadható lehet. Bár a valóság persze nem tankönyvek alapján működik, és nem biztos, hogy a magyar piacot P/E-alapon lehet most értékelni, de mégis, nem kéne emiatt a magyar részvényeknek drágulniuk?
PB: Például hogy lesz-e újabb vagy magasabb különadó, vagy sem? Elképzelhető, hogy a különadók megszűnnek vagy mérséklődnek a következő években, akár a választások, akár a gazdasági növekedés beindulása nyomán?
Cs. R.: Mindenképpen számítunk arra, hogy ez a nyomás megszűnik, ennek vannak jelei, nemcsak nálunk, hanem összeurópai szinten is. Látják, hogy ezeknek az adóbevétel-hatása korántsem akkora, mint amennyire adott esetben az illető piac működését hátrányba tudja hozni. Versenyhátrányt okoz akár különböző régiók, akár ágazatok között, egész Európában.
PB: Az utóbbi években hitelszűke volt, a banki hitelezés visszaesett, másrészt viszont a kamatok magasabban voltak. Emiatt sok cégnek megérhette volna, hogy vállalati kötvényekkel finanszírozza magát, mégsem volt igazán ilyen. Miért nincs nálunk vállalatikötvény-piac?
Cs. R.: Nálunk a vállalatikötvény-piac mindig is nagyon féloldalas volt, voltak nagyon sikeres kibocsátások, de átütő mértéket ez sohasem tudott megütni. Én ezt nem a kibocsátói hajlandósággal magyaráznám, hanem a befektetői hajlandósággal.
Egyrészt a lehetséges intézményi befektetők köre meglehetősen egyoldalú volt. Másrészt a magyar piac idejekorán „elbefektetésijegyesedett”, annyira, hogy a vállalati kötvények teljesen kiszorultak. Ma már vagy a kamat mértéke, vagy a kockázatok miatt egy ilyen papírt nagyon nehéz eladni, a konkurens termékszegmensekkel nagyon nehéz versenyezni.
Az OTP vagy a Mol tudtak sikeres kötvénykibocsátásokat szervezni, de másutt vagy a vállalat mérete miatt nem éri meg ezzel foglalkozni, vagy a kockázat értékelése vet fel kérdőjeleket. Az a befektetői kör, amely ebbe be tudott volna lépni, mint az alapkezelők, az a korábbi évek tapasztalatai alapján a kockázati tényezők miatt inkább nem fektet be.
PB: Talán rossz volt a kezdés, a kilencvenes években sok volt a rosszul végződött történet, mint a WVM Lízing, Globex, Reálbank és még néhány csődbe ment cég kötvénye.
Cs. R.: Igen, ha megnézzük a történetek végét, sok volt a negatív tapasztalat a sikeresekhez képest.
PB: Az alapokkal nem voltak ekkora problémák, csak két Globex-ingatlanalap ment tönkre, azoknak is kevés számú befektetőjük volt.
Cs. R.: Igen, de azokat inkább egy szolgáltatóhoz kötötték, nem tudta megérinteni az egész értékpapír-szegmenst.
PB: Tart még az online brókerszolgáltatások térhódítása? Mennyire igénylik még az emberek, hogy személyesen vagy telefonon intézzék ügyeiket, kapcsolatot tartsanak?
Cs .R.: Ebben is volt egy nagy fellendülés, amikor nagyon sokan átváltottak erre a szolgáltatásformára. Azután a válságot követően, 2010-2011 körül ez megállt. Most, ahogy a tőzsde iránti érdeklődés kicsit megnőtt, ez is újra megindult.
Azt látjuk, hogy egy nagyon egészséges viszony maradt az online és az offline szolgáltatást igénylők körében. De olyan is van, aki a kettőt vegyesen alkalmazza, van például egy kereskedési portfóliója, amit maga pörget, és egy befektetési portfóliója, amelyet az ügyintéző szakértése mellett vásárol meg.
Mindkettőre egyformán van igény, de azért azt gondoljuk, hogy bizonyos mértékig az online egyre jobban teret fog nyerni, egészen egyszerűen a felkínált szolgáltatások milyensége miatt. Egész életünket áthatja a technikai forradalom, elképesztő, exponenciális görbét leíró fejlődés megy végbe. Ha csak a mobiltelefóniára gondolok, az például Magyarországon is elkerülhetetlenül magához vonzza az online vásárlásokat.
De abban is biztosak vagyunk, hogy az élőszavas kiszolgálásnak is mindig lesz helye, szerepe, van egy olyan ügyfélkör, amely nem a kora vagy bármely egyéb jellemzője miatt, de ezt egészen egyszerűen igényli és soha nem is fog átváltani online-ra.
PB: Mennyivel drágább a személyes kapcsolattartás? Lehetséges, hogy a kiemelt, VIP és privátbanki ügyfelek kiváltsága marad majd, a nagyon kicsi befektetőknek meg marad az online felület?
Cs. R.: Nem, próbáltuk ezeket a területeket mindig kiegyensúlyozottan tartani, nem kannibalizálni egyiket sem. A díjak területén is van még elég manőverezési, differenciálási képesség, például forgalom, aktivitás alapján. Arra törekszünk, hogy bármilyen igénye van az ügyfélnek, akár online, akár offline platformon, találja meg, valamennyire díjtól függetlenül is.---- Miért nincsenek brókercsődök? ----
PB: Több olyan véleményt olvastam, hogy mivel kicsi a hazai értékpapírpiac mérete, visszaesett a forgalom, további koncentráció várható a hazai brókerpiacon, felvásárlások, fúziók. Vannak ennek konkrét jelei?
Cs. R.: A Xetra-rendszerre való átállás lett volna erre egy jó alkalom, ha valaki úgy dönt, hogy nem akarja ezen a lecsendesedett piacon folytatni, de nem történt ilyen. Aki aktív volt előtte, aktív maradt utána is. Márpedig ha az ehhez szükséges beruházásokat megtették a cégek, akkor ez mutat bizonyos fajta jövőbeli elkötelezettséget. De így is már olyan csekély a tőzsdetag szolgáltatók száma, hogy bármilyen egyéb konszolidáció nagyon érdekes helyzetet is teremthetne. Kiegyenlített a piac, az első hét-nyolc cég stabilan viszi a tőzsdei forgalom 90-92 százalékát.
PB: A kisebb cégek miből élnek, meg tudnak élni pár százmilliós bevételből?
Cs. R.: Nem vizsgáltuk ezt a kérdést, de valószínűsítjük, hogy ezek egy cégcsoporton belül működnek, amelyen belül vannak más típusú tevékenységek is, és az egészre összességében tekint a cégcsoport.
PB: Körülbelül 1998 és 2002 között, egy tőzsdeválság után volt Magyarországon egy brókercégcsőd-hullám, legalább egy tucatnyi társaság ment tönkre, többnyire jelentős tartozásokat maga után hagyva. De a 2008-2009-es válság nyomán semmi ilyesmi nem történt. Miért?
Cs. R.: A korábbi idők szerintem megfelelő szűrőt adtak ahhoz, hogy mindenki át tudja gondolni. Még 2008 előtt, valamikor 2001 és 2008 között volt egy olyan időszak is, amikor nagyon sok állomány-átruházás is lezajlott. Akik úgy döntöttek, hogy nem akarják folytatni, azok akkor békésen kivonultak a piacról. Végbement egy nagyon markáns letisztulás a piacon.
Aki megmaradt, azok majdnem mindnyájan ennek során maguk is vásároltak fel cégeket, illetve ügyfélállományt. Ez is mutatta, hogy a maradóknak van egy hosszú távú elköteleződésük. Látszik, hogy mindenkinek sikerült kialakítania egy olyan bevétel-szerkezetet, amellyel a működését nyereségesen tudja finanszírozni. Pedig voltak eltolódások, voltak például olyan évek, amikor a szektor teljes nyereségének felét a mi cégünk adta.
PB: Apropó Xetra, a most bevezetett új kereskedési rendszertől Önök mit várnak?
Cs. R.: Természetesen szép új jövőt, nagyon sok új befektetőt várunk, rengeteg új kibocsátást, és hogy az univerzum valóban kitágul, egy új platformon tudunk kínálni sok új értékpapírt, a hazai papírokon kívül is.
De inkább fordítsuk meg a kérdést, és hadd mondjam el, mit nem várunk a Xetrától, mi az, amitől félünk? Pozitívumként említették a rengeteg, már Xetra-tagsággal rendelkező külföldi céget, amelyek számára így a magyar piac is elérhetőbbé vált. Ám mi inkább nem várnánk, hogy itt olyan piaci szereplők jelenjenek meg, akik abszolút rövid távú előnyöket látva lépnek csak be a piacra és generálnak forgalmat. Felmerül a remote member-ek kérdésköre. (Távolról eléréssel rendelkező kereskedők Cs.R.: a szerk.)
Az egészséges verseny szempontjából mindig nagyon örülünk annak, ha egy elkötelezett szereplő jelenik meg, de az eddigi példák szerint ezek a szereplők mindig csak akkor tudtak megmaradni, ha volt itt irodájuk, áldoztak az infrastruktúrára, és nem csak egy technikai megoldást használtak ki. Ez mutatta azt a hosszú távú elkötelezettséget, amire mi számítanánk.
Ez a fajta technikai elérhetőség a magyar piachoz egyébként eddig is elérhető volt bárki számára, csak most sokkal könnyebb megvalósítani. Az erősödő konkurenciától inkább középtávon félnénk, azt gondoljuk, hogy rövid távon, pont a piac helyzete kapcsán, nem leszünk feltétlenül túl vonzóak az új szereplők számára. De egy fellendülő piac mellett bizony megjelenhet a konkurencia.
PB: A kilencvenes években az a szó, hogy bróker, tiszteletet parancsolt, egy nagyon is csodált foglalkozás volt. Később különböző botrányok után szitokszóvá vált, még a közelmúltban is így használták egyes politikusok. Hol tartunk most?
Cs. R.: Sokféle transzformáción mentünk már át, szerintem most is egy ilyen transzformációs szakasz van. Ma már sokkal jobban szeretjük magunkat befektetési bankárnak, vagy értékpapír-kereskedőnek hívni. Nem csak egyfajta bróker van egyébként, nem lehetett eddig sem csak a részvénykereskedéshez kötni, sokfajta bróker volt, vannak például biztosítási brókerek is.
Az a fajta pénzügyi tudatosság, ami kialakult a befektetők körében, az óhatatlanul magával vonta szerintem a szakmai színvonal emelkedését is. Visszaigazolódik ez abban is, hogy nincsenek már értékpapírcég-megszűnések. Olyan kapcsolat alakult ki a brókercégek és az ügyfelek között, ahol magas szintű a bizalom és az ügyfelek érdeklődése is erős a szolgáltatások iránt.
Mindent lehet még fejleszteni, de most egy minőségi szolgáltatás irányába mennek el a cégek, minden platformon, ami szerintem nagyon helyes. De van még egy fontos lépés, hogy az ügyfél tudatában legyen, mit vásárol, azt kapja, amire valóban igénye van. Erre a szabályozó szervek kis évek óta törekszenek.---- A bróker is megnyalja a sót? ----
PB: Lehet, hogy a hivatalos brókercégek nem mennek csődbe mostanában, de vannak álbrókercégek, mint nemrég egy társaság Debrecenben, pilótajáték-szervezők és egyéb csalók, amelyek sokat ártanak a szakmának és a piacnak. Az alacsony kamat okozta alternatívakeresés miatt pedig várhatóan mind többen lesznek áldozatok.
Cs. R.: Valóban sok olyan eset volt mostanában, amelyek minket nagyon fájóan érintettek, például online szolgáltatásokat kínáló cégek külföldről.
PB: Ez utóbbi talán egy prágai cég volt, amely ráadásul engedélyekkel működött?
Cs. R.: Igen, erre gondoltam. A befektetők tudatossági szintje hála istennek eléggé megnőtt, de sajnos mindig van, aki beugrik, aki kapható erre és áldozattá válik, de már korántsem olyan mértékben, mint ahogy a kezdetek kezdetén, vagy a kilencvenes évek vége felé előfordult. Illetve a felügyelő hatóságok ezekre már nagyon felkészülten és viszonylag gyorsan reagálnak.
PB: Tudok olyan esetekről a közelmúltban, hogy egy évig vagy fél évig is eltartott ez a reakció, ami sok száz vagy több ezer áldozatot is jelenthet.
Cs. R.: Biztosan előfordul ilyen, én inkább olyan pozitív példákkal találkoztam, hogy amikor mi, akár mint Erste, akár mint Befektetési Szolgáltatók Szövetsége jeleztünk ilyesmit, a PSZÁF nagyon gyorsan reagált. Ebből a szempontból egyébként Magyarország nem lóg ki a nemzetközi gyakorlatból, Németországban vagy a világ bármely részén is vannak hasonló esetek. Sajnos mindig lesz, aki a könnyebb útban hisz.
PB: Van jövője az önálló magyar tőzsdének? Fennáll a veszélye, hogy teljesen jelentéktelenné zsugorodik, elveszíti az önállóságát, nem éri meg majd önállóan fenntartani?
Cs. R.: Bármelyik út előfordulhat. Közgazdasági oldalról nézve Európa számára egészségesebb lenne, ha bizonyos értékpapír-piaci konszolidációs folyamatok lezajlanának, már csak a mérethatékonyság miatt is. Ha jól tudom, a közép-európai tőzsdeszövetség, a CEESEG jelenleg is tárgyalásokat folytat a lengyel tőzsdével, ami révén egészen más méretben tudná működtetni a szövetségben levő tőzsdéket.
A nemzeti jelleg megtartása mellett mindenképpen várható egy globalizáció, konszolidáció. Ettől még a nemzeti jelleget szerintem egy ilyen tőzsdeszövetségen belül is kiválóan ki lehet alakítani. Aminek a motorja a később várható, és reméljük, hogy várható részvénykibocsátások lehetnek. Amihez azonban elengedhetetlen az is, hogy mindig jelen legyen egy markáns hazai befektetői kör.
Ez is össze tud ugyanis mosódni, egy idő után mindeggyé válhat, hogy melyik értékpapírpiacon bocsátják ki az egyes részvényeket. De mégis, ha sorra tudnak megjelenni olyan cégek, amelyeknek van egy erős magyar kötődése, és van egy erős magyar vásárlói kör, akkor a folyamatos fennmaradás biztosítva lehet. De ennek a kettőnek együtt kell fejlődnie.
A nagyobb hazai tőzsdei bevezetések az utóbbi években elmaradtak, bár vannak ígéretes cégek. Ami azonban pozitív volt, hogy a hazai befektetői kör nem mozdult el olyan mértékben a külföldi értékpapírok felé, mint amire korábban mindenki számított. Még mindig sokkal jobban favorizálják azt a csekély számú hazai részvényt, és inkább ezekbe fektetnek, mint a külföldi papírokba.
PB: Mik azok az ígéretes cégek, amelyek tőzsdére jöhetnek?
Cs. R.: A Wizzairt említeném, amely már tett lépéseket a tőzsde irányába, és méreténél, ismertségénél fogva biztosan egy szélesebb befektetői kört vonzana.
PB: Az állam is biztosan tudna valamit tenni ennek érdekében, vagy úgy, hogy valamelyik nagy állami vállalatot bevezeti a tőzsdére, vagy úgy, hogy a kisebb magyar cégeket adókedvezménnyel, a tőzsdei költségek átvállalásával segíti.
Cs. R.: Ez is előfordulhat, úgy tudom, vannak egyeztetések. Ez mindig is téma volt a tőzsde és a kormányzat között, soha nem volt elutasítás, vizsgálták a lehetőségeket. Most is ebben a fázisban van a dolog.
PB: A hazai mid cap-ek, azaz közepes kapitalizációjú cégek körében volt mostanában egy erőteljes árfolyam-emelkedés. Meddig tart majd ez, és kik ezeknek a papíroknak a vásárlói, külföldiek, hazai intézmények, hazai magánbefektetők?
Cs. R.: Az utóbbit emelném ki, ez változatlanul főleg a hazai spekulánsok területe. Ha a nagy papírok, a blue chipek éppen lanyhább kereskedési lehetőségeket mutatnak, akkor mindig van ezekre a közepes papírokra egy ráfordulás, vagy pedig egy-egy velük kapcsolatos hírre ilyenkor sokkal élénkebb vételi érdeklődés jelenik meg. Mindig vannak olyan favoritok, amelyekre utaznak.
PB: Ezek a felfutások sokszor kérészéletűek szoktak lenni.
Cs. R.: Igen, zömében igen.
PB: Ezek szerint nincs szó arról, hogy külföldi intézmények felkapták volna például a Danubiust vagy a Rábát?
Cs. R.: Nem, és ez a jövőben sem valószínű, hacsak nem történik valami nagy dolog az adott cég életében.
PB: A brókercégek alkalmazottai, vezetői szoktak tőzsdézni? Jellemzően mit vásárolnak?
Cs. R.: Tőzsdézhetnek, a szigorú compliance-szabályok betartása mellett. Egy jó séf is meg-megkóstolja az ételt, amit készít, de nem feltétlenül azt vacsorázza. Azt gondolom, mindenkinek van nálunk ilyen típusú befektetése. De bizonyos jellegű üzletelések, mint a day trade távol állnak tőlünk. Inkább közép-hosszú távú befektetések felé mennek el a cég dolgozói is.
PB: Hogyan néznek ki az említett compliance-szabályok?
Cs. R.: Ha egy adott részvényre van valamilyen megbízásunk, akkor abban nem utazunk. Nem használjuk fel az olyan információkat, mint egy új elemzés, részvénykibocsátás vagy éppen tőzsdei kivezetés. Ezek tiltólistára kerülnek, és ezekre semmilyen formában nem lehet üzletet kötni.
PB: Van egy konkrét belső lista ezekről a cégekről?
Cs. R.: Igen, így van. Nagyon szigorúan vesszük, be kell jelenteni az értékpapír-számlákat, kinek hol van ilyen, a hozzátartozókat is beleértve.
PB: Ha valaki, aki még nem csinált ilyet, most szeretne elkezdeni tőzsdézni, mit javasolnának neki?
Cs. R.: Ma már nagyon jó képzések vannak, ezeket először mindenféleképpen látogassa meg az érintett befektető. Mi is csinálunk sok tanfolyamot, leginkább az online platformra. Ezen kívül fokozatosságot javasolnék. Ismerje meg, apró lépésekben, hogy mit is szeretne, és kérje az ügyintézők segítségét, tanácsát.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
