Hatalmasat ugrott az olaj árfolyama az Irán elleni amerikai-izraeli támadás kezdete óta, az év elején jellemző hatvan-hetven dolláros Brent elérte a 115-120 dollárt is. A korábban 55-66 dollár közötti amerikai WTI pedig a száz dolláros szintet ostromolja, de járt efölött is, miután a világ olajkínálatának egy igen nagy százaléka kiesett a Hormuzi-szoros lezárásával a háború során, ráadásul az olajlétesítményeket is bombázni kezdték.
Az olajársokk tehát teljesen érthető, bár elemzők emlékeztetnek arra, hogy ennél jóval nagyobb árugrásokra is volt példa a múltban más világszintű konfliktusok során. De mennyire követték vajon ezt a hatalmas százalékos árugrást az olajjal foglalkozó részvénytársaságok, olajcégek árfolyamai? Mennyire tudtak profitálni a részvényeseik?
Hogyan jártak a Mol-részvényesek?
A hazai olajmultinak, a Molnak eléggé speciális problémákkal kell szembenéznie, leginkább a Barátság kőolajvezeték kiesésével. Így nem csoda, hogy az árfolyama kevéssé követi a kőolaj árfolyamát. Másrészt nyereségének nagy része máshonnan származik, nem a kitermelésből, hanem például finomítástól és kiskereskedelemből. Így az olajár csak egy a számos tényező közül, amelyek a profitját befolyásolják. (A Brent típusú kőolaj helyett ráadásul jelentős részben az orosz uráli típusú olaj áralakulása, illetve hosszú távú szerződései befolyásolják a marzsait.)
A fenti grafikonon az látható, hogy míg a Brent típusú olaj közel 90 százalékkal ugrott az idén, addig a Mol csak 26 százalékkal ment fel, bár ezzel is jelentősen túlteljesítette a BUX index nyolc százalékos emelkedését. A Mol-papír drágulása egyébként már az év elején megkezdődött, és február elején érte el csúcsát. Így elmondhatjuk, hogy ez a részvény alig reagált az Irán elleni háborúra.
Osztrák, lengyel versenyzők
A következő ábrán az figyelhető meg, hogy nemcsak a Mol árfolyama mozgott szinte függetlenül az olajtól, hanem az osztrák OMV és a lengyel Orlen (volt PKN) sem igazán azt követte. Mondjuk ezek a cégek sem elsősorban olajkitermelésükről híresek, szintén inkább finomítók és kereskedők.
A harmadik képen pedig számos olajiparral kapcsolatos ETF (tőzsdén kereskedett részvényalap) árfolyamát ábrázoltuk a Brent típusú olajjal összevetve, de közös jellemzőjük, hogy emelkedésük szintén lényegesen elmaradt a nyersanyag árától. Ennek több oka is lehet. Az egyik itt is, hogy a cégek bevétele nem csak olajértékesítésből, olajkitermelésből származik. Az iparágnak vannak más fontos bevételtermelő területei, mint például a szállítás, feldolgozás, finomítás, kiskereskedelmi értékesítés.
Hogyan befolyásolja mindezt a földgáz?
Ahol van kitermelés, ott az olaj melléktermékeként – vagy külön mezőkről – általában földgázt is felszínre hoznak. Az európai földgáz ugrása meghaladta az olajét is, a hollandiai szállítású kontraktusok 114 százalékkal emelkedtek az év elejéhez képest, legalábbis cikkünk írásáig. (Hiszen Európa szükségletének jelentős része a konfliktuszónából származik.)
Az amerikai földgáz ára viszont még csökkent is idén, eddig tizenhárom százalékkal. Ami a tavaszi hónapokban egyébként – normál körülmények között – gyakori, mert egy darabig visszaesik a kereslet, mivel sem fűtésre, sem légkondicionálókra nem lesz szükség.
Egy további magyarázata a visszafogott áremelkedésnek, hogy a nagy olajcégek nem feltétlenül értékesítik termékeiket az árutőzsdéken, ehelyett hosszútávú szállítási szerződéseket kötnek. Így ha a jelenlegi olajár-emelkedés átmenetinek bizonyul, akkor kevésbé érinti őket az árfolyamcsúcs. Igaz, közben általában minden olajcégnek van olyan részlege, ahol fedezeti ügyleteket kötnek. Ha nagyon felmegy az olaj, biztosan megjelennek eladóként az árupiacon, de az ebből származó nyereség valószínűleg csak kisebb részét adja majd a profitjuknak.
De melyik olajárról beszélünk?
De még ha az árutőzsdén értékesítenének is, az igazán nagy ugrást az olaj a rövid (közeli) határidőkre mutatta be. Amint a Barchart.com adataiból látszik, a Brent olajkontraktusok az egyre távolibb határidőkre egyre csökkenő árszint mellett forognak (backwardation). Amikor májusra 117 dollár volt a Brent, decemberre „csak” 87.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy a piac viszonylag optimista az Irán elleni háború befejezésével kapcsolatban. Másrészt viszont ha a termelők hosszabb távra előre értékesíteni akarják az olajukat, nem tudnak olyan jó árat elérni, mint amit az újságok szalagcímei sugallnak. Számukra nem drágult akkorát az olaj (egyelőre).
Lebombázott részvények
További tényező lehet azonban, hogy számos olajipari multinak van érdekeltsége a Perzsa-öbölben és környékén, amelyek most nagy veszélyben vannak, könnyen elpusztulhatnak a bombázások, rakétázások, dróntámadások során. Ezt a befektetők minden bizonnyal kockázati tényezőként értékelik, ami lehúzhatja a részvényárakat.
Hosszútávon persze mindenképpen jó lehet az olajcégeknek az árfolyam emelkedése. De összességében egyelőre nem világos, hogyan fog a jelenlegi krízis hatni a multinacionális olajcégek profitjára és árfolyamára. Lehet, hogy nyertesként kerülnek majd ki ebből a háborúból, de nem biztos, nem feltétlenül mindegyik. Így a jelenlegi helyzetben olajrészvényeket vásárolni eléggé merész vállalkozásnak tűnik.
A nagyfokú bizonytalanság miatt persze egy száz dolláros olajat megvenni, vagy ugyanazt eladni (shortolni) szintén felettébb kockázatos dolognak látszik. Mindkét irányba hatalmas csapkodások várhatók még a következő napokban és hetekben, rossz esetben hónapokban vagy években is.
Osztalékot kapunk fosztalék helyett
Az olajat a kisbefektetők közvetlenül nem szokták megvenni, inkább csak különböző tőzsdei termékeken keresztül, amelyek mind-mind különböző költségekkel és veszélyekkel járnak. (ETF-ek, ETP-k, certifikátok és warrantok, CFD-k, opciók.) Ehhez képest az olajipari részvények viszonylag kiszámíthatóbbak.
A cégek többsége rendszerint szép osztalékot fizet. Tőkeáttétel híján pedig a kisbefektetők nyugodtabban aludhatnak, nem kell attól félni, hogy hirtelen pótbefizetést kell teljesíteniük, vagy teljesen lenullázódik a befektetésük értéke.
Az ETF-ek és más befektetési alapok további fontos előnye, hogy nem egyfajta részvénybe fektetik az összes tőkéjüket, hanem sokfélébe, akár több tucatnyiba is, ami megosztja a kockázatokat. Ha egy olajtársaság például nagy bajba kerül, és a részvény értéke hatalmasat esik, a többi fajta részvény emelkedése ezt kompenzálhatja.
Fekete arany feketelistán
Az olajcégeket sok professzionális befektetési portfólióban feketelistára tették az utóbbi években, pár évtizedben, mivel nem tekintik ezeket fenntartható, az emberiség jövőjére pozitív hatással levő vállalkozásoknak. Sőt felelőssé teszik őket az üvegházhatás, a globális felmelegedés kialakulásáért és erősödéséért.
Ez azt eredményezheti, hogy gyengébb a vételi oldal, alacsonyabb kereslet alakult ki ezek iránt az értékpapírok iránt, így alacsonyabb árszint, alacsonyabb értékeltség lesz jellemző. Vagyis összességében olcsóak ezek a részvények. De másként szemlélve azt is mondhatjuk, hogy ezek a nem ESG-konform, nem fenntartható befektetések nagyobb kockázatokat hordoznak, hiszen a szabályozás, a környezetvédelmi szabályozások szigorítása, vagy a zöldenergiára való áttérés (a fosszilis energiahordozók iránti kereslet csökkenése) durván megnyirbálhatja a profitjukat. A nagy kockázathoz viszont magasabb hozam tartozhat.
A cégek jövője – és ezzel a részvények árfolyama – tehát teljesen bizonytalan, miután az emberiség próbál leválni a szénhidrogén alapú energiáról. Egyes cégek működése, fennmaradása is veszélybe kerülhet a jövőben, bár egyelőre itt nem tartunk. Rövid távon még igen nagy szükség van olajra, gázra, ez látszik az utóbbi hetek fejleményeiből is.
A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) nem minősül a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény („Bszt.”) szerinti befektetési vállalkozásnak, így nem készít a Bszt. szerinti befektetési elemzéseket és nem nyújt a Bszt. szerinti befektetési tanácsadást a felhasználói részére. A privatbankar.hu honlaptartalma ("Honlaptartalom") a szerzők magánvéleményét tükrözi, amelyek a privatbankar.hu közzététel időpontjában érvényes álláspontját tükrözik, amelyek a jövőben előzetes bejelentés nélkül megváltozhatnak. A Honlaptartalom kizárólag tájékoztató jellegű, az érintett szolgáltatások és termékek főbb jellemzőit tartalmazza a teljesség igénye nélkül és kizárólag a figyelem felkeltését szolgálja. A megjelenített grafikonok, számadatok és képek kizárólag illusztrációs célt szolgálnak, azok pontosságáért és teljességéért az privatbankar.hu felelősséget nem vállal. A Privátbankár.hu Kft, mint a privatbankar.hu honlapjának üzemeltetője, továbbá annak szerkesztői, készítői és szerzői kizárják mindennemű felelősségüket a Honlaptartalomra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért. Ezért kérjük, hogy a befektetési döntéseinek meghozatala előtt mindenképpen több forrásból tájékozódjon, és szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával. A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) az adott pénzügyi eszközre általa tájékoztató céllal készített Honlaptartalomból esetlegesen következő ügyletkötésben semmilyen módon nem vesz részt, és így a függetlensége megőrzésre kerül. Mindezekből következik, hogy a Honlaptartalmával vagy annak közreadásával a Bszt., valamint az annak hátteréül szolgáló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-én kelt, 2004/39/EK számú, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelve („MIFID”) jogszabályi célja nem sérül.
