A pénz értéke hanyatlik, vagy az áruké megy fel?

A 2025-ös év sok szakember szerint az árupiacok éve volt. Különösen az ezüst és az arany ment fel, de sok más fémnél, nemesfémnél, ipari fémnél is nagy emelkedés volt látható. Vajon mennyire általános ez az emelkedés, mi lehet az oka, és van-e még benne szufla?

Az utóbbi egy évben a Thomson Reuters Commodity nevű árupiaci index mindössze nyolc százalékkal emelkedett. Ennek nagy része is az időszak végén következett be, már az idén, amikkor egyes árupiaci termékek, elsősorban nemesfémek és ipari fémek alaposan meglódultak. Mások azonban, mint például a jelentős súlyú kőolaj, még az Irán elleni támadás ellenére is viszonylag szerényen teljesítettek az utóbbi egy évben. (Az általános árupiaci indexekben általában nagy az olaj és az ipari fémek súlya.)

Covid előtt és után

Ha azonban hosszabb időszakokat vizsgálunk, akkor már más a kép. Három év alatt például huszonhárom százalékkal ment fel ez a mutató, öt év alatt pedig hatvankilenc százalékkal emelkedett. Ezzel együtt is az árupiaci áremelkedés nem látszik nagyon komolynak, nem lényegesen több, mint a főbb részvénypiacoké.

Az emelkedés nagy része ráadásul inkább a Covid után következett be, 2021-2022-ben, amikor hirtelen újra termelni kezdtek a gyárak, fogyasztani kezdtek az emberek, és emiatt számos árupiaci termék ára hirtelen elszállt. Ezt azonban megelőzte egy nagy zuhanás is a Covid idején, így a 2021-2022-es árupiaci bikapiac is csak valahová a 2015-ös szint környékére tudta visszavinni az említett index értékét.

Bőven van szufla az árakban?

Mi a helyzet igazán hosszú távon? Ha évtizedekre vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az index 2008-ban érte el csúcsát, százhetven pont körül. Annak egyelőre még csak a közelébe sem ért, ma 111 pont, ezzel nagyjából a 2022 tavaszi szintre jutott vissza. Azelőtt pedig csak a 2000-es évek elején jegyeztek fel hasonló értékeket.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az index alapján az árupiacokon az árfolyamok valamivel a hosszú távú átlag felett vannak. Egyáltalán nem tűnnek olcsónak az árupiaci termékek, de sok terméknél még meg sem közelítik a korábbi rekordokat.

Valójában olcsók az áruk

Csakhogy sok év alatt nagyon felhalmozódik, fontos tényezővé válik az infláció is. A pénzromlás mértéke több évtized alatt már nagyon durva szokott lenni. Felét, harmadát éri a pénz a korábbinak. Mi történik vajon akkor, ha ezt az indexet a dollár inflációjával korrigáljuk?

Az első két ábrán piros vonallal jelzett, inflációval korrigált árupiaci index már többnyire mínuszokat mutat. A ‘80-as évek elejéhez képest a korrigált mutató szerint majdnem felére csökkentek az árupiaci termékek árfolyamai. De 2001-hez képest is van egy mintegy tíz százalékos süllyedés reálértéken. Látható, hogy az idő nagy részében magasabban volt az inflációval korrigált index a mostaninál, úgyhogy ez alapján az árupiacokon az árfolyamok inkább kissé alacsonynak tűnnek, vagy legalábbis átlag alattinak az utóbbi évtizedekhez képest.

(Akkor még nem beszéltünk arról, hogy az utóbbi egy évben a dollár is sokat gyengült. Így például euróban számolva alighanem még nyomottabb árupiaci árfolyamokat kapnánk.)

Sok éves trendek vannak

Ezek alapján a hozzávetőleges becslések szerint úgy tűnik, hogy az inflációval korrigált árfolyamoknak még bőven van hová emelkedniük. Messze vannak attól, hogy korábbi csúcsaikat elérjék reálértéken számolva.

Vannak elemzők, akik árupiaci szuperciklusokat emlegetnek, amelyek évtizedes távokat felölelő, hosszú trendek. Mint ahogy például körülbelül 1999-től 2008-ig volt egy hatalmas felívelő szakasz, 2008-tól 2020-ig pedig egy lefelé szálló ág a piacon. (Bár ezen belül aztán voltak bőven hullámhegyek és hullámvölgyek is, amint az első ábrán látszik.) Egyes elemzők azt jósolják, hogy most egy sok éves árupiaci szuperciklus eleje felé járunk, és még rengeteg tér van felfelé. A szuperciklusok működéséről lásd:

Az érc értékesebb, vagy a bánya?

Az utóbbi hónapok érdekes fejleménye, hogy a bányák és más, árupiaccal foglalkozó, árupiacból élő feldolgozó, szolgáltató vállalatok részvényei elkezdtek alaposan felülteljesítőek lenni. Ez látható a cikk többi grafikonján, de sok egyéb példát is lehetne találni:

• A réz egy év alatt harminc százalékkal ment fel, a Southern Copper rézbányakonszern pedig 156 százalékkal.
• Az urán árfolyama a határidős piacon 34 százalékkal emelkedett, míg az egyik uránbánya-ETF 109 százalékkal lőtt ki.
• Az arany 77 százalékos 12 havi emelkedéséhez a Barrick Gold vezető kitermelő nagyvállalat 168 százalékos részvényár-emelkedése társul.
• A Brent olaj mindössze 16 százalékos éves emelkedését pedig az egyik, globális kitermelőkre szakosodott olajrészvény-ETF negyven százalékos felívelése kíséri.

(Említést érdemel, hogy a bányavállalatok zöme nem csak egyféle nyersanyagot termel ki. Például a Southern Copper ezüstöt is felszínre hoz, sok aranybánya szintén, az olajcégek rendszerint földgázt is kínálnak stb.)

A pénz hanyatlik, vagy az áru megy fel?

Az év végén-év elején volt gyakran téma a piacokon a „debasement trade” (kb. leértékelődési spekuláció), ami arról szól, hogy az úgynevezett reáleszközök felértékelődnek a nominális eszközökkel szemben. Más olvasatban, a hagyományos pénz értékelődik le, ezért megy fel a reáleszközök ára dollárban számolva.

AJ Trendi akarsz lenni, vagy gazdag?

Ezt leginkább az arany és a nemesfémek emelkedése kapcsán emlegették, de a régóta csúcsközelben levő részvényindexek (USA részvények, német DAX, magyar BUX, japán piac stb.) viselkedését is magyarázza.

• Reáleszközök: főleg fizikai formában is létező eszközök, mint árupiaci termékek, ingatlanok, infrastruktúra-elemek, számos részvény (főleg a value típusúak, azaz értékalapúak), esetleg még az inflációkövető kötvények.

Hogy lehet ebből kimászni?

Ezzel foglalkozott januárban az Erste Befektetési Zrt. is egy videóban, és portfólió-kezelőik szerint a nagy probléma, hogy 2010-es évek eleje óta a korábban együtt mozgó költségvetési hiány és munkanélküliség elszakadt egymástól a fejlett országokban, főleg az USA-ban. Úgy nő a költségvetési hiány, hogy a munkanélküliségi rátával már nincs kapcsolata, tehát alacsony munkanélküliség mellett is folyamatosan emelkedik. Ráadásul eleve nagyon magas az adósságszint már Nyugaton, miközben

politikailag gyakorlatilag eladhatatlan, ha valaki költségvetést szeretne normalizálni vagy kiigazítani. Csak úgy tudsz választást nyerni, ha pénzt költesz és osztogatsz.

Dühöng a populizmus

Ebből a magas adósságszintből nem látszik a kiút, ezért értékelődtek fel a reáleszközök, mint a nemesfémek a „debasement trade” során.

„Egy ennyire populista gazdaságpolitikából már nagyon nehéz lesz visszavenni. Az államok egy recesszióban historikusan általában 4-5 százalékkal szokták növelni a költségvetési hiányt. Most Amerikában a jelenlegi durván hatról még további 4-5 százalékpont emelkedés, az már évi tíz százalék feletti hiányértékeket jelentene. Amit már nem biztos, hogy elviselne a kötvénypiac, a hosszú futamidejű kötvények árfolyama” – mondták a szakemberek.