Az interjú a Piac & Profit magazin december-januári számában jelent meg.

A következő lapszám február 18-án jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>

Fotó: Bánkuti András

Komoly kihívások elé állította az élet a Richtert az elmúlt időben. Egyrészt az Esmya nevű készítményükkel kapcsolatos vizsgálatok, másrészt a gyógyszerek nyomon követésére szolgáló úgynevezett szerializáció feltételeinek megteremtése adott az üzleti tervben nem szereplő feladatot.

Túl vannak a nehezén?

– Az elmúlt két évben valóban kijutott nekünk a nehézségekből. Az Esmya története mára nagyjából nyugvópontra jutott. Tény, hogy az uniós hatósági vizsgálatok következményeként lényegesen csökkent a termék kereskedelmi potenciálja, miután az alkalmazási előiratban korlátozásokat vezettek be. Az előírt májfunkciótesztek jelentősen nehezítették a terápia alkalmazhatóságát. Ennek ellenére idén 25 millió eurónál kicsivel nagyobb forgalma lehet a terméknek, ami a körülményeket figyelembe véve nem rossz eredmény. Továbbra is ez az egyetlen gyógyszeres terápia a méhmióma kezelésére. Alternatívája csak a műtét, amely nem kockázatmentes beavatkozás. De jövő év közepén megszűnik a termékhez kapcsolódó adatkizárólagosság, így a piacon megjelenhetnek a generikus versenytársak is.

Érdemes még ezt a készítményt forgalomban tartani egyáltalán? Szét is bonthatjuk a kérdést, üzleti és szakmai szempontokra.

– A válasz egyértelműen igen, mindkét szempontból. Szakmailag nem is lehet kérdés. Üzletileg is megéri mindaddig, amíg a promóciós költségeket kordában tudjuk tartani.

Látnak más okot is az Esmya megtámadása mögött, többet, mint amit önmagában egy hatósági eljárás jelent?

– Nem feladatom, hogy spekulációkba bocsátkozzam, de kétségtelen, hogy szokatlanul szigorú döntés született az Esmyával kapcsolatban. A legnagyobb versenytárs ezen a területen a műtéti beavatkozás, és el kell ismernünk, hogy nem sikerült erről az alternatíváról teljesen lebeszélni az orvosokat. Vannak, akik továbbra is ehhez az eljáráshoz ragaszkodnak.

Az uniós piacon kívül milyen eredménnyel sikerült bevezetni ezt a terméket?

– Európa mellett jelen vagyunk Latin-Amerikában, illetve Oroszországban is. Kanadában partnerünk, az Allergan értékesíti a készítményt, kiváló eredménnyel, hiszen egy jó termékről van szó, és az ottani orvosok hisznek benne. Az Egyesült Államokban nem sikerült bevezetni, mert akkor zajlott az uniós hatósági eljárás, amikor a törzskönyvi beadvány Amerikában engedélyeztetés alatt állt. Eltelt egy év azt követően, hogy az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszer-felügyeleti Hatóságától, az FDA-től megjött a hiánypótlási felszólítás, és ennek nem tudtunk eleget tenni, szóval most már inaktívnak tekinthető a beadvány.

A másik nyűg a szerializáció volt. Röviden elmagyarázná olvasóinknak, mit is takar ez a kifejezés?

– Egyedi azonosítókat kell a gyógyszerdobozokon elhelyezni, sorszám és kétdimenziós kód formájában, ami sokszor a dobozok áttervezését, a méret növelését is szükségessé tette. Ehhez a raklapok számában, a szállításban közreműködő kamionok méretében, a raktárkapacitásban is igazodnunk kellett. A legnagyobb nehézséget a kiszerelő sorokon okozott az intézkedés. Tizenhárom ilyen kiszerelő sor van Budapesten, amelyeknek több mint kétszázmillió doboz a kibocsátása egy évben. Nem elég csak növekvő sorrendben beállítani az azonosító számozást, hanem olyan informatikai rendszert kell kialakítani és úgy kell ezeket nyilván tartani, hogy a termék követhető legyen bárhol a világban, ahogy egy csomagküldő szolgáltatás esetében is nyomon tudjuk követni, hogy mi van a küldeménnyel, amíg eljut hozzánk. Ennek az a célja, hogy kizárja a gyógyszerhamisítást, de tudjuk, hogy a zárt rendszerben, a nagykereskedőtől, a patikából származó gyógyszer hamisítása Magyarországon soha nem volt jellemző. Ma sem az, ezért a szerializációt egy aránytalanul nagy válaszreakciónak látjuk. A teljes európai gyógyszeriparnak ez egymilliárd eurójába került.

Ebből mennyi jutott a Richterre?

– A felkészülés évei alatt ez több milliárd forintos beruházási költséget vont maga után, de azóta is folyamatosan többletköltséget jelent. Elsődlegesen az amortizáció miatt, de a munkaerőköltségek is növekedtek, hiszen több munkaerőre és több műszakra volt szükség ahhoz, hogy ismét elérjük a szerializáció előtti kapacitást a kiszerelő üzemünkben. Emiatt egy elég komoly, tartós, éves szinten milliárdos nagyságrendű többletköltséggel kell kalkulálnunk. Egy fontos tapasztalatot mindenképpen szereztünk. Ha vissza tudnék menni az időben, akkor biztos, hogy sokkal nagyobb készlettel vágnék neki ennek az időszaknak. Úgy gondolom, ezt mások jobban csinálták. Tanultunk az esetből.

Talán ezzel kellett volna kezdenem a beszélgetést, de hogy sodorta az élet a gyógyszeripar közelébe? Az életrajzából egy pénzügyes karrier bontakozik ki, dolgozott a banki szektorban, volt a Nemzetgazdasági Minisztérium (ma Pénzügyminisztérium) államtitkára. Volt kötődése korábban a szektorhoz?

– Jogos a felvetés, mert az eddigi munkáim, legyen szó állami vagy magánszektorról, teljesen más kihívások elé állítottak. Bogsch Erik elnök úr keresett meg azzal, hogy a Richternél folyamatban van a generációváltás, gondoskodni akarnak az utánpótlásról. Nagyon sok felkészült vegyész, orvos dolgozik a cégnél, s jót tenne a társaságnak, ha egy pénzügyi gondolkodású szakember is tagja lenne a menedzsmentnek. Nekem nagyon sokáig tartott, amíg rászántam magam, hogy belevágok, és új ismereteket szerzek. Azon is sokat gondolkodtam, hogy mit tudok hozzátenni egy ilyen nagy múltú vállalat működéséhez. Végül meghoztam a döntést, ami szerintem helyesnek bizonyult. A cégnek is jó, ha a tudományos emberek mellett van egy numbers guy, aki a számokhoz ért. A Richternél pedig utóbbira tényleg szükség volt. Úgyhogy azt hiszem, a helyemen vagyok.

Milyen mélységig kell beleásnia magát egy pénzügyes menedzsment szemléletű vezetőnek a gyógyszeripar tudományos mélységeibe, hogy hitelesen tudja képviselni a céget?

– Itt nem elegendő magas szintről vezényelni a működést, ahogy például egy karmester vezényli a zenekart. Egyes területek irányításához jobban el kell merülni tudományos kérdésekben, ami persze nem minden területre igaz azonos mértékben. Hogy egy példát említsek, a kutatás-fejlesztés, amely a tudományos tevékenység egyik legmarkánsabb képviselője a cégnél, nagyobb menedzsmentfigyelmet és egyben részemről is alaposabb tudományos háttértudást igényel, hiszen ez a kockázatvállalásnak és a forrásallokációnak egy sajátos terepe. Ehhez folyamatosan tanulni kell, de persze az iparban mindenkinek muszáj frissítenie az ismereteit, ahogy halad előre a világ.

Fotó: Bánkuti András

Kémiából amúgy jeleskedett az iskolai tanulmányai során?

– Ahogy sokan mások, én is sokszor feltettem magamnak azt a kérdést az iskolában, hogy miért kell megtanulnunk olyan dolgokat, amit soha az életben nem fogunk használni. De azért rendesen megtanultam a tananyagot, és nem is felejtettem el.

Térjünk vissza a vállalathoz. Már biztos formálódik a 2020-as üzleti terv. Milyen tervszámokat, irányokat jelöltek ki?

– Az ideihez nagyon hasonló dinamikát vetítünk előre a jövő évre is. Ami a hagyományos termékeinket, illetve piacainkat illeti, itt ellenszélben kell előrehaladnunk. Ezen a területen a piaci pozícióink megőrzése és a hatékonyság növelése a fő célunk annak érdekében, hogy az életciklusukban előrehaladottabb termékeket is minél nyereségesebben tudjuk menedzselni. A másik nagy feladatunk, hogy stratégiánk azon pilléreiben is előrelépést érjünk el, amelyek hosszú távon a növekedést biztosítják számunkra. Ezek között kell megemlíteni a cariprazine életciklus-menedzsmentjét, a nőgyógyászati terápiás területet, valamint a biotechnológiát.

Mit ért ellenszél alatt?

– Az ellenszél több forrásból is fúj. Vegyük például a hatósági akciókat: a támogatási rendszer átalakítását, az árszabályozást és a gyógyszerek felhasználhatóságának korlátozását, ami mind a volumen, mind az ár oldalán folyamatosan csökkenti az értékesítési lehetőségeinket.

Mely piacokra jellemző ez?

– Főleg Oroszországra és Kínára. Az elmúlt években Magyarországon is láttunk ilyen tendenciát. De idesorolhatjuk – bár ez a Richtert nem érinti, de a gyógyszeripar számára kulcskérdés – az Egyesült Államokban a generikus piac alakulását. Aki ott kitettséggel rendelkezik – több ilyen versenytársunk is van –, az az utóbbi időben nagyon komoly nehézségekkel nézett szembe. Nekünk ilyen üzletágunk nincs. Mondhatnám, hogy ilyen szempontból a Richter jól ráérzett, mely területekre nem kell belépni, nem csak arra, hogy melyekre igen.

Itthon pontosan mit lát problematikusnak?

– A gyógyszerkassza kifeszítettségét, amit részben a költségvetési stabilizáció magyaráz. Ami érthető makrogazdasági célkitűzés, mint ahogy a többi ország hasonló célkitűzése is érthető ebből a szempontból, azonban ez a gyógyszeripart hátrányosan érinti.

Az ideihez hasonló növekedési tervekkel készül a 2020-as üzleti terv?

– A stratégiánkban az organikus növekedési pályánkon nagyjából közepes dinamikájú, egy számjegyű bővülési ütemmel kalkulálunk. Középtávon ezt látom fenntarthatónak, jövőre is ezt fogjuk megcélozni. Ebben persze lehetnek kilengések, ha például gyengébben fúj az a bizonyos ellenszél, vagy épp piacra tudunk vinni új, magas hozzáadott értékű termékeket.

A digitális világ mellett az orvostudománytól, a gyógyszerészettől várják a leginnovatívabb megoldásokat a 21. században. Hogy látja, milyen irányba tart az innováció az iparágban, mely területekre fókuszálnak a fejlesztések? A Richter ezen a pályán van, vagy irányt kell módosítania?

– A gyógyszeripari innováció termelékenysége meredeken zuhan. Ez a folyamat nem ma kezdődött el. Egyre nagyobb költséggel, egyre hosszabb időtávon lehet csak egy új molekulát kifejleszteni, amelynek megtérülése sem tekinthető magától értetődőnek. Az Egyesült Államok piaca megfelelő feltételeket biztosít a megtérülésre, de Európában nehéz érvényesülni, mert itt a hatóságok árazási és támogatási döntései nem támogatják az inkrementális innovációt.

Tehát ami egy kicsit jobb, mint a meglévő terápiás alternatíva, azt azonosan kezelik a már meglévő, kevésbé hatékony terápiákkal, annak érdekében, hogy kíméljék a költségvetési forrásokat. Így az innováció Európából folyamatosan áttevődik az Egyesült Államokba, ami az európai cégek számára nagyon rossz hír. Nekünk is az. Maradnak az ottani partneri együttműködések, amelyekkel valamennyire át lehet hidalni ezt a problémát. De hogy a konkrét kérdésre válaszoljak, a világban leginkább kutatott két terület az onkológia és a központi idegrendszer betegségei. Az oka ennek az, hogy a keringési zavarok és a különböző fertőző betegségek egyre hatékonyabb gyógyításával egyre idősebb kort él meg a társadalom. Abban a korban pedig már az előbb említett betegségek dominálnak. Az onkológiában egyre szűkebb területeken születik viszonylag sok új terápiás megoldás.

A központi idegrendszer betegségei esetében a gyógyszeripar csak tüneti kezeléseket tud egyelőre felmutatni. Csak hogy néhány példát említsek: a gyógyszeripar még mindig adós az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór oki terápiájával. De nemcsak ebben, hanem a tüneti kezelést nyújtó terápiákban is jelentős kielégítetlen orvosi igény mutatkozik. Ezért is lett nagy siker a Richter kutatói által felfedezett cariprazine hatóanyagú atípusos antipszichotikum, a cariprazine, amely a versenytársak készítményeinél kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkezik, és a skizofrénia negatív tünetei és a bipoláris spektrum betegség kezelésében is hatékony terápiát kínál.

Fotó: Bánkuti András

A Richter a magyar nagyvállalatok között a Hungarikum cég. Még a Molhoz képest is erősebben van jelen a nemzeti ethosz a gyógyszercég körül. Ebben a helyzetben dolga az államnak, hogy segítse a vállalat működését, már csak nemzetgazdasági szempontból is? Milyen akadályozókkal szembesülnek a hazai szabályozásban, adóoldali és egyéb területen, amelyeken jó volna, ha az állam úgy tudna változtatni, hogy az a Richter dolgát megkönnyítse?

– Az adórendszer jelenleg minden elemében támogatja a Richter működését. Furcsa, hogy korábbi adó- és pénzügyekért felelős államtitkárként én beszélek erről, bárcsak magamra vállalhatnám ennek a dicsőségét, de ez nem az én érdemem. Jól kitalált ösztönzői vannak a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, és a társasági adókulcs is rekordalacsony, nem kérdés, hogy Magyarországra összpontosítjuk a nyereségünket. Az adórendszeren túl érdemes említést tenni az innovációs pályázati rendszerről, amivel szintén nagyon jól tudunk élni, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium nem anyagi jellegű exporttámogató tevékenységéről, amely szintén jelentős segítséget jelent. Van azonban aggodalomra okot adó fejlemény is. Nem értjük, mi szükség van a késői fázisú klinikai vizsgálatok K+F kedvezményként való elismerhetőségére. A Richter több mint negyven országban képviselteti magát, ebből négy országot leszámítva importőrként vagyunk jelen, ugyanúgy, mint azok, akik itt, Magyarországon a klinikai vizsgálatok ürügyén kutatás-fejlesztési költségeket akarnak elszámolni. Több száz késői fázisú klinikai vizsgálatunk folyik, de ennek csak mintegy negyede idehaza, mert a legtöbb klinikai vizsgálat multicentrikus. Sehol máshol a világon fel sem merül, hogy minket a kereskedelmi vállalatunkon keresztül, vizsgálatok címszó alatt támogassanak más államok. Nem véletlen, hiszen a vizsgálatot nem a kereskedelmi cégek, hanem a helyben megbízott klinikai vizsgálati helyek végzik, az eredményeket pedig az anyavállat K+F központjaiba küldik. Az innovációt tartalmazó hozzáadott érték így nem is a vizsgálat helyén, hanem az anyavállalat K+F központjaiban – a mi esetünkben Budapesten – képződik. Arról nem beszélve, hogy a K+F tevékenység utáni kedvezményeket a cégek az anyavállalatuk székhelye szerinti országban veszik igénybe, így a magyarországi adókedvezmény azt jelentené e vállalatok esetében, hogy ugyanazért a tevékenységért két országban is kedvezményt vehetnek igénybe.

Vannak még expanziós tervei a Richternek, megjelenni új országokban, új piacokon?

– Mostanra a Richter elérte azt a globális jelenlétet, amit nem érdemes növelni. A hagyományos piacainkon – így Közép-Kelet-Európába, Kínában, Vietnamban, a posztszovjet térségben – saját hálózattal, a készítmények széles spektrumával vagyunk jelen. Nyugat-Európában, Latin-Amerikában és már Ausztráliában is a nőgyógyászati vonalon építettünk fel egy komoly kereskedelmi képességet. Ez a fókusz megfelel nekünk, mert nagyon drága egy hálózatot működtetni, és minél jobban szélesítjük a kínálatot, annál több pénzbe kerül. Ezért specializálódunk, és azt mondjuk, hogy mi az utóbbi piacokon nőgyógyászati terápiás területen vagyunk jelen, amelyen magas fedezetű készítményeket tudunk forgalmazni. Amerika az a terep, ahová közvetlenül sem a nőgyógyászatban, sem más terápiás területen nem merészkedünk. Annak olyan költség-, illetve felelősségbiztosítási vonzata lenne, amit jelenleg nem tudunk vállalni. Ezért itt partnerekkel dolgozunk, de ez az együttműködés is nagyon jövedelmező és hatékony tud lenni.