Nemrég hosszú idő óta először láttam, hogy egy pénzváltó előtt fél tucatnyian állnak sorba, még egy közepesen forgalmas helyen is. Hogy ez mennyiben a kezdődő nyaralási szezonnak tudható be, és mennyiben az ismét a 325-ös szintnek feszülő euróárnak, persze nehéz megállapítani.

De itt az ideje feltenni a kérdést, merre tovább, forint? Erről készítettünk tehát új szavazást. Hogy mennyi értelme van megszavaztatni egy jövőbeli árfolyamot? Nagyon is sok.

Az infláció például magasabb lehet, ha mindenki emelkedő inflációra számít. A kereskedők hajlamosabbak emelni az árakat, a vásárlók pedig hajlamosabbak ezt zokszó nélkül megfizetni. A dolgozók is bátrabban fognak bérkövetelésekkel előállni.

Friss árfolyamok, grafikonok itt láthatók

Önbeteljesítő jóslatok

Persze a forint árfolyamának kialakulásában csak az egyik tényező a magyar lakosság viselkedése. A vállalatok, a pénzintézetek, a jegybank és a külföldi intézményi befektetők szerepe valószínűleg nagyobb, legalábbis egyes szituációkban.

Megtartanánk a magázódást

Előző szavazásunk a tegezésről-magázásról szólt. Azt szerettük volna tudni, hogy olvasóink szeretnek-e magázódni, esetleg inkább megszabadulnának ettől az udvariassági formulától. Az olvasók 47 százaléka megtartaná ezt a nyelvben, sőt további 7 százalékot inkább a tegezés zavar.

Csak 17 százalék nem tartja kívánatosnak. Következésképpen a többség kedveli, vagy pedig szükségesnek tartja a magázódást.

Tetszik a tetszikezés?

További 18 százalék válaszolt úgy, hogy majd kihal magától a magázódás, ha akar – vélhetően ők a nyelv szerves fejlődését támogatják. Nyolc százalék utalt arra, hogy a “tetszikezés” zavarja leginkább (“Hány évesnek tetszik lenni?”). Két százalék mondta, hogy “Who cares”. (“Kit érdekel”, angolul.) Az utóbbiak vélhetően külföldön élnek.

Szavazni és hozzászólni itt, ebben a cikkben lehet, vagy mindenkor a címoldalunkon jobbra alul. Az előző szavazást is beletettük ebbe a cikkbe, ha valaki még meg szeretné válaszolni.