|
| (Fotó: 123rf.com) |
Élesedő verseny
A szaúdi állami olajcég, az Aramco 65 százalékos részesedést szerzett Dél-Korea harmadik legnagyobb olajfinomítójában. A helyválasztás távolról sem véletlen: Szaúd-Arábia azokon a helyeken vásárol, ahol a legstabilabb olajvásárlói vannak, azért, hogy ezeket a piacokat bebetonozza magának. A szaúdi olaj 70 százaléka pedig Ázsiába megy, így érthetően ott szemelik ki a célpontokat.
A szaúdiak attól tartanak, hogy egyre élesebb lesz a piacokért folytatott verseny, különösen, ha Irán teljes kapacitásával visszatér. Ezért Indonéziától Iránig vadásszák a lehetőségeket, hogy hol adódik jó vétel.
Egyszer már bevált
A Bloomberg szerint ezt a stratégiát nem először alkalmazza az arab ország: 1988-ban Amerikában kezdtek bevásárolni, 3 finomítót vettek Texasban és Louisianában. Ez olyannyira bevált, hogy az egyik általuk tulajdonolt finomító még az idei év első 8 hónapjában is 65 millió hordó olajat vett a szaúdiaktól, noha időközben Amerika is hatalmas kitermelő lett.
Az Aramco ezzel egyúttal olajkitermelő vállalatból integrált olajipari vállalattá szeretne válni, és finomítási kapacitását 2025-ig napi 10 millió hordóra tervezi növelni. Ezzel megelőzné az ExxonMobilt, mint a világ legnagyobb olajfinomító cége.
Mások is próbálkoznak
A többi arab olajország is fontolgatja ezt a stratégiát, némelyik már lépett is. Kuvait Vietnámban tervez egy finomítót nyitni, amely 90 százalékban kuvaiti olajat dolgozna fel. Omán 50 százalékos részesedést szerzett egy finomítóban Indiában.
A legnagyobb szereplő azonban Szaúd-Arábia: 2004-ben 15 százalékos részesedést szerzett egy napi 400 ezer hordó kapacitású finomítóban, 2007-ben 25 százalékot egy kínai, napi 240 ezer hordó kapacitású létesítményben. Ezt koronázza meg most a koreai ügylet, ahol a finomító 670 ezer tonnát tud feldolgozni naponta.
Kína a nagy, de rágós falat
A legnagyobb falat persze Kína lenne, de ott kemény harc folyik a piacért. Oda a 90-es években kezdtek szállítani a szaúdiak és hamar a legnagyobb szállítók lettek, viszont azóta már megelőzték őket az oroszok, és Irak és Angola is betört a piacra. Egy finomítóban már megpróbált részesedést szerezni az Aramco, 2011 óta folynak a tárgyalások, de eredmény még nem született.
A helyzetet nehezíti, hogy Kínában nem liberalizált a piac, a finomítóknak nyomott áron kell eladniuk a készterméket, sőt gyakran veszteségre vannak kényszerítve. Kína ugyan tett már lépéseket az árak normalizálása felé, de messze nem annyira, hogy megérje ott befektetőként olajat finomítani, és benzint és gázolajat eladni. Mindazonáltal az Aramco bízik benne, hogy be tud lépni a kínai piacra, és hogy a reformok is továbblépnek, így nem lesznek veszteségesek a beruházások.
Indonéziában ezzel szemben már sokkal biztatóbbak a kilátások: sikerült egy előzetes megállapodást aláírniuk egy 370 ezer hordós napi kapacitású finomító felének megvásárlására, amely elsősorban szaúdi olajat vásárolna, és két másiknak pedig a felújítását végeznék el.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
