Ha már egyre több államban legális, miért is ne lehetne szabadpiaci ára a marihuánának, hiszen ami nem tilos, az szabad. A marihuánát előállító, forgalmazó társaságok részvényei már évek óta tőzsdén vannak az USA-ban, igaz, a szövetségi szintű legalizálás hiánya miatt a cégek számos hátrányt szenvednek, például nem kapnak bankhitelt.
Amint nemrég beszámoltunk róla, a legalizálás az árak nagymértékű esését jelentette. Maga a marihuána azonban még nincsen tőzsdén, vélhetően ami késik, nem múlik. Igaz, nagy különbség van az egyes fajták között, nem mindegy, hogy szabad ég alatt vagy zárt helyen termesztették, melegebb vagy hidegebb klímában, más és más lehet a hatóanyag-tartalom stb.
Ez azonban hasonlóan van a kávénál, a narancslénél, a búzánál, a faanyagnál, sőt a kőolajnál is: szinte nincs két hajszál pontosan egyforma minőségű nyersanyag. De különböző minőségi előírások, standardok, szorzók segítségével egyes nyersanyagokat közös nevezőre lehet hozni. Például hatóanyag-tartalom alapján, hasonlóan mint a földgáznál a fűtőérték.
Lehet, hogy a végfelhasználó végül nem a standard minőségű terméket veszi meg, de megfelelő szorzót alkalmazva ugyanúgy jár, ahogy a tőzsdei üzlettel lefixálta. (Másrészt sok tőzsdei vásárlás spekulatív, a vevő végül nem kér az adott termékből, csak az árváltozásból akar nyereséget, a terméket nem kell a valóságban mindig leszállítani.)
Az említett oldal egyelőre még informálisan kötött üzletekből képzi marihuána-árindexét, de határidős árakat is tudnak már számolni. Az októberi szállítású cannabis árfolyama, 1990 dollár mintegy egy százalékkal van az azonnali ár felett, ami általános jelenség a határidős piacokon.
Pár évtizede még viccnek számított az „orvosi cannabis” kifejezés ma realitás. Lehet, hogy pár év múlva a tőzsdetudósítások így is kezdődhetnek: Zuhant a héten az olaj és az ezüst, de drágult a cannabis.
Akár életfogytiglan is várhat a volt venezuelai elnökre. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
