Az olajkitermelés és a piacokhoz való hozzáférés kulcsfontosságú az árak szempontjából. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb kitermelők, a piacra kerülő mennyiséggel igyekeznek az árakat a nekik megfelelően magas, de a fogyasztást még nem visszavető szinten tartani. Ez az OPEC révén sokszor működik, kivételt azok az esetek jelentenek, amikor egy kevésbé várt esemény következik be. Ilyennek nevezhetjük azt az amerikai szándékot is, amelyet hétfőn jelentettek be, eszerint az Egyesült Államok nem fogja meghosszabbítani az iráni olaj vásárlási engedélyét a "nyolcaknak". A Fehér Ház közleménye szerint nyolc ország - Kínai, India, Olaszország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Tajvan és Törökország - importálhattak kőolajat Irántól a novemberben hozott amerikai szankciók ellenére, és egészen május 2-ig folytathatják vásárlásaikat, utána viszont Washington már nem nézi ezt el.
A Fehér Ház nyilatkozatban ismertette a döntést és azzal magyarázta, hogy a cél Irán olajexportját nullára csökkenteni, és így megfosztani a perzsa államot alapvető bevételi forrásától. Washington közlése szerint a nemzetközi olajpiacon iráni olaj nélkül is kielégítődik a kereslet. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szavai szerint az amerikai szankciók november óta Iránt dollármilliárdoktól fosztották meg, olyan pénztől, amelyet terrorszervezeteket finanszírozására, rakétatechnikája fejlesztésére és jemeni húszi - Iránhoz hasonlóan ugyancsak síita vallású - felkelők támogatására használt volna, idézte a politikust az MTI.
Trump szerint gyorsan pótolják a kieső mennyiséget
Irán olajkivitele már napi 1 millió hordó alatt van, holott tavaly, az amerikai szankciók kirovása előtt 2,5 milliós volt. Az amerikai adminisztráció az embargót kommentálva úgy vélekedett, hogy a piaci szereplők rövid távon pótolni fogják a kieső olaj mennyiséget. Donald Trump amerikai elnök hétfőn Twitter-üzenetben igencsak bizakodón azt állította, hogy Szaúd-Arábia és más OPEC-tagállamok olajkivitelének növekedése "több mint elég" lesz a szankciók hatásának piaci ellensúlyozásához.
Az elemzők azonban többnyire ezzel ellentétes véleményen vannak. A CNBC írásában például több szakértő is kételyeinek adott hangot. Az elemzők úgy vélik, hogy Donald Trump agresszív megközelítése új kockázatokat hoz az igen törékeny piaci helyzetbe, hiszen számos nagy kitermelő esetén láthatóak instabilitásra utaló jelek. Ráadásul az arab világban is vannak villongások, elég csak a szaúdiak és a katariak közötti konfliktust említeni, miközben az iraki helyzet továbbra sem mondható stabilnak. Emellett az oroszokat is próbálják perifériára szorítani, de Irán mellett Venezuela is embargó miatt kerülhet körön kívülre.
A piac nem hisz az ígéreteknek
Az utóbbi hónapokban Szaúd-Arábia és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének - OPEC - más tagállamai is jelentősen csökkentették kitermelésüket, ami a nyersolaj árának emelkedéséhez vezetett. Elemzők attól tartanak, hogy ez folytatódik, mert a venezuelai olajexportot sújtó, ugyancsak amerikai szankciók, továbbá a mostani, Irán elleni döntés több olajat von ki a világkínálatból, mint amennyivel Szaúd-Arábia növeli exportját. Szaúd-Arábia ugyanakkor a washingtoni döntésre reagálva azonnal közölte: egyeztetni fog más nagy exportőrökkel, hogy elegendő kőolaj legyen a világpiacon a kiegyensúlyozott ellátáshoz. A piaci szereplők azonban úgy tűnik a bejelentéseket nem veszik készpénznek, ezt jelzi, hogy az olaj ára már hétfőn meglódult, majd kedden folytatódott az erősödés. Ennek révén a délelőtti órákban idei csúcsára emelkedett a kőolaj világpiaci ára, amely délután sem korrigált.
A globális kereskedelem szempontjából legjelentősebb két nyersolajkeverék, az északi-tengeri Brent és a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) ára kedden hathavi és egyben idei csúcsára ugrott.
Ez ugyan rövid távon a kitermelőknek kedvező, ám az inflációnak és a nyugati országoknak kevésbé tesz jót. Nem véletlen, hogy Donald Trump rendszeresen próbálja Twitter-üzenetekkel lenyomni az olaj árát. Igaz, hozzá kell tenni, hogy ez az amerikai elnöknek nem feltétlen sikerül. Főleg az olyan esetekben, mint a mostani, amikor kvázi az általa tett kijelentések és a tettei nincsenek összhangban.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
