A bitcoin tulajdonképpen a világ egyik legjobb játéka, de azon kívül, hogy végtelenül kockázatos (mint minden szerencsejáték), komoly árnyoldala is van, mégpedig az, hogy egy adott csoportnak, a bűnözőknek egy ajándék. Nekik pont az kell, hogy ne legyen mögötte szabályozó hatóság, ne legyen átlátható a forgalma, és ez akkora előny, hogy nekik megéri a végtelenül nagy árfolyamkockázat.
Rejtvényfejtés
De mi is tulajdonképpen ez az instrumentum? Kitalálója egy olyan programot alkotott meg, amellyel véges számú elektromos jelet, egyfajta matematikai számítási eredményt lehet előállítani. Ezt kinevezte pénznek, és azzal népszerűsítette a terméket, hogy miután véges sorozatról van szó, nem tud elinflálódni. Ezen persze ő maga kaszált nagyot, létrehozott egy csomót még kis erőforrásokkal, majd elindította a pilótajátékot.
Az új bitcoinok előállítása a gyakorlatban bonyolult elektronikus rejtvények megfejtése, melyekhez egyre nagyobb számítógépes kapacitás kell. Hogy az előállított mennyiség biztosan csökkenjen, a kitaláló beépített egy mechanizmust. Eszerint bizonyos időnként feleződik a bitcoin mennyiség, amit elő lehet állítani a rejtvényfejtéssel (bányászattal). Most szombaton jön el egy ilyen dátum. Zseniális trükk: időben kellőképpen széthúzták ezeket az időpontokat, hogy az izgalmat évekig fenntartsák.
A hit ereje
Megalkothattak volna eleve egy véges számú jelből álló készletet, na de akkor kit izgatott volna az egész? Nem lett volna benne az izgalom, ami begyújtja a játékosok fantáziáját, mint minden pilótajátéknál. Ezt lehet bányászni, de azt csak kevesen tudják, a többiek egy része viszont elhiszi, hogy miután a bányászás egyre drágább és nehézkesebb, majd úgyis felmegy az ár.
Igen ám, de végül is minek az ára megy fel? Egy olyan elektronikus instrumentumnak, ami mögött semmilyen konkrétum nincs, kizárólag a benne való hit adja a mindenkori árát, amennyiért adják-veszik. Minden más, ismert befektetési termék mögött van valami: pl. egy részvény mögött egy vállalat. Persze a vállalat csődbe is mehet, de működhet jól is, lényeg, hogy nagyjából tisztában lehet vele a részvényes, hogy mit birtokol. Ugyanaz vonatkozik a kötvényekre, befektetési jegyekre stb.
Pénz vs. bitcoin
Ami viszont a pénz funkciót illeti, abból nem rendelkezik semmi olyan kritériummal, amitől egy fizetőeszköz valamennyire biztonságos lehet. Hiába van belőle kevés, és állítható elő egyre kevesebb: nincs olyan gazdasági erővel bíró szervezet mögötte, amely garantálna is érte bármit. A tényleges pénz ezzel szemben egy állam, vagy államok egy csoportja által kibocsátott instrumentum, melyből leegyszerűsítve annyit bocsátanak ki, amennyi az adott országban (országcsoportban, övezetben) elérhető termékek is szolgáltatások összessége. A mechanizmus ennél bonyolultabb, de normál körülmények között tökéletesen betölti funkcióját.
Természetesen egy adott pénznem mennyiségét a kibocsátó állam megnövelheti, olyannyira, hogy jóval több lesz a pénz, mint az elérhető áru és szolgáltatás, ekkor jön az infláció, ami szélsőséges esetben teljesen el is értéktelenítheti az adott pénzt. Igen ám, de ez egyrészt nem egyik napról a másikra szokott bekövetkezni: jól látható, ha egy állam elkezdi a túlköltekezést, a pénz tulajdonosa ilyen esetben a folyamat kezdetén átválthatja más, stabil pénznemre azt, arról nem is beszélve, hogy néha olyan magas kamatok társulnak az inflálódó valuta mellé, melyek által a szemfülesebbek még kereshetnek is rajta.
Merész spekuláció
A bitcoin, és bármilyen más, fedezet nélküli instrumentum értékét kizárólag a bizalom határozza meg, az pedig akár egyetlen nap alatt is elpárologhat. Ha valamiért elfogy a vevők érdeklődése, zuhanni kezd a más valutákban mért árfolyam, akár 0-ig. A bitcoint elfogadó üzletek azonnal reagálnak: rögtön arányosan kevesebb árut, szolgáltatást adnak érte, hisz ők is csak a tényleges valutákban hisznek, a bitcoint csak azért fogadják el (mint egykor a kárpótlási jegyet), hogy így nőjön a vevőkör, a nap végén aztán gyorsan kiszórják a begyűjtött mennyiséget.
Maradt a helyén a japán kamat. 
