Elvileg teljesen normálisnak tekinthető, ha valamilyen szolgáltatást rendelünk meg, adott esetben külföldről, netán másik kontinensről. A fizetés legegyszerűbb módja, hogy megadjuk kártyánk adatait (természetesen PIN kódot sosem), és felhatalmazzuk őket, hogy levonják a szolgáltatás díját rendszeres időközönként, mondjuk havonta vagy negyedévente.
Tényleg csak azt vonják?
Nos, addig nincs is semmi probléma, amíg tényleg csak azt vonják, amit jogosnak tartunk, és ha nem akarjuk tovább igénybe venni a szolgáltatást, akkor lemondjuk, és természetesen nem is fizetünk többet. Csakhogy úgy tűnik, egyes szolgáltatók ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy ha már egyszer birtokukban van az engedélyünk arra, hogy pénzt vonjanak le a számlánkról, akkor ezt egy kicsit kibővítsék, és akaratunk ellenére is fizettetnek, ha pedig reklamálunk, apróbetűs klauzulákat tolnak az orrunk alá, melyben szerintük aláírtuk, hogy mi mindenért húzhatnak még le minket. Nos, itt kell észnél lenni.
Tulajdonképpen eleve nagy kockázatot vállalunk azzal, hogy egy vásárlásnál megadjuk a kártyánk adatait, és felhatalmazunk valakit, hogy levonjon tőlünk pénzt. Persze ha ez nem lenne, roppant nehéz lenne egy csomó ügyletet intéznünk, pl. repülőjegyet venni. Kétségtelen, hogy ott legalább csak egyszeri fizetésre adunk engedélyt, többször nem vonhatnak, és a légitársaságok elég komoly intézmények, ezzel nem is élnek vissza, hisz az ezzel kapcsolatos bizalom az egész üzletág alapja.
Persze vannak ma már olyan eszközök, melyekkel védhetjük magunkat a bank segítségével: pl. bizonyos összeg fölötti netes vásárlásnál kódot kérünk telefonunkra, melyet meg kell adni, ahhoz, hogy az ügylet folytatódhasson. Ez egyszeri fizetéseknél jól is működik, de ha egy szolgáltatásért rendszeresen vonna le tőlünk, akkor ez már problematikusabb.
Tőzsdei szolgáltatás
Nézzünk egy konkrét esetet. Mint tudjuk, a legtöbb tőzsde pénzt kér azért, hogy valósidejű árakat közöljön, egyébként csak 15-20 perccel késleltettet láthatunk. Ráadásul némelyik még tesz egy olyan megkülönböztetést is, hogy ki egyéni befektető, ki bróker, és ennek megfelelően más a díjszabás.
Ha valósidejű árakat akarunk látni, elő kell fizetnünk rá. Ez lehetséges azon a platformon, ahol kereskedünk, de lehetséges más, kifejezetten adat-, és hírközlési jellegű cégeknél. Ezek egyike az amerikai tőzsdék árfolyamait, chartokat, opcióárakat, híreket, elemzéseket stb. közöl. Ha előfizetünk, meg kell adni, hogy profik vagyunk vagy nem, konkrétan azt, hogy mások megbízásait is teljesítjük mint tőkepiaci kereskedők, vagy csak magunk kereskedünk, esetleg csak nézzük az árfolyamokat. Ezek után megadjuk kártyánk adatait, és vonják a havi díjat. A cég kezdetben szerény, havi 10 dolláros árért kínálta a szolgáltatást, de ez az utóbbi években meredek emelkedésnek indult, a honlapon már 100-ért hirdetik.
Ránk fogják
Nos, az egyszeri békés előfizető egyszer csak kap egy dörgedelmes levelet, hogy a New Yorki tőzsde őt 4 évre visszamenőleg átminősítette olyan valakinek, aki profinak tekinthető, ezért utólag fizesse be a rájuk kiszabott díjat, az adott időszakra szerény 5000 (!) dollárt. A megszeppent ügyfél visszaír, hogy ez egy baromság, nem dolgozott brókerként, ugyan mondják már meg, szerintük hol és kinél? Mire közlik, igazolja az ügyfél ő maga, hogy nem minősült profinak.
Nos több kérdés is felmerül: vajon tényleg csinál ilyet egy patinás tőzsde? Kimondja valakiről hasraütés szerűen, minden konkrét adat nélkül, vagy a közvetítőcég próbálkozik be, hogy hátha a kedves ügyfél megszeppen és fizet egy köteg pénzt nekik, esetleg hagyja hogy levonjanak tőle? A dolog rejtélyes, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyáltalán valaki ilyenre el meri szánni magát mondván, nála az ügyfél kártyájának adatai, megpróbálhat levonni róla.
Sose hagyjuk magunk
Első körben ez oda vezet, hogy ettől a fajta fizetési módtól elmegy a kedvünk, sőt, kifejezetten legyünk résen, ha erre szánjuk el magunkat. Az adott kártyán szigorú limitünk legyen, de eleve csak olyan számlához tartozó kártyaszámot adjunk meg, amin relatíve kis összegeket tárolunk. Ha pedig követelőznek, fenyegetőznek, ne dőljünk be nekik: arra játszanak, hogy megijedünk. Ha ténylegesen valamilyen jogos követelése van valakinek, akkor azt bírósági úton kell érvényesítenie, vagyis ott kell bizonyítania, hogy tényleg megillető őt az igényelt összeg. Akkor pedig kiderülne az igazság, így eszük ágában nincs forszírozni a dolgot. Figyeljünk oda, sose hagyjuk magunkat lehúzni!
De ezzel csak a tüntetők egyik követelését teljesítette. 
