Őrületes pénz, semmi hozam
A MarketWatch egy elemzése szerint a 2008-as pénzügyi összeomlás óta a világ jegybankjai 12 ezer milliárd dollárt nyomtattak fedezet nélkül, azaz ekkora összegben vettek kötvényeket frissen kreált pénzekből. Korábban egy ilyen húzás hiperinflációt hozott volna világra, de most a fejlett országokban szinte egyáltalán nincs infláció.
További érdekesség, hogy 26 ezer milliárd dollárnyi államkötvény forog 1 százalék alatti hozammal, de ami igazán meglepő, hogy 6 ezer milliárdnyi 0 alatti, azaz negatív hozammal. A jegybankárok szerint ez kellett ahhoz, hogy a nagy válság után feltápászkodjon a világgazdaság. Ezen már igencsak túl vagyunk, hisz jövőre az IMF szerint 3,6 százalék a világgazdaság várható növekedési üteme, ami megfelel az elmúlt 35 év átlagának. Hogy tényleg kellett-e hozzá az extrám pénzözön, nehéz eldönteni, hisz nincs módszer a hatás mérésére.
Rászoktak
Most már viszont illene a normális irányba mozdítani a monetáris politikát, de erre nagyon nehezen szánják rá magukat a jegybankok. Amerikában már közgazdaságilag 0 a munkanélküliség, így nem lehet már okot találni a kamatemelés további halogatására. Erre utalt is a FED elnöke, de mintha a fogát húznák, gyorsan hozzá is téve, hogy ha mégis változnak a körülmények, jöhet akár a negatív kamat is és a további pénznyomtatás.
|
| Mario Draghi |
Mario Draghi eurózónás jegybankelnök pedig kilátásba helyezte, hogy akár csökkenhetnek is a már most is negatív kamatszintek, és növelhetik a jelenleg futó pénznyomtatási programot.
A piacon már egész extrém dolgok is történnek: a kétéves olasz kötvényt negatív hozammal adták el. Ez teljes képtelenség, figyelembe véve, hogy az ország az egyik legeladósodottabb a világon, és ha nagyon rosszra fordulnak a dolgok, egy görög típusú válság is előfordulhat, amikor aztán semmit nem érnek a kötvények.
Úgy tűnik, mintha a jegybankárok úgy hozzászoktak volna a végtelen lazításhoz, mint a kábítószerhez, és nem tudnak leállni vele. Pedig most már egyre többen gondolják úgy, hogy ez több kárt okoz, mint hasznot. Mindenekelőtt a megtakarítók érzik magukat egyre rosszabbul: nincs elérhető biztonságos hozam. A nyugdíjalapoknál ez még súlyosabb probléma: hozam híján egyre kevésbé tudnak fizetni, csak a tőkével gazdálkodhatnak.
Veszélyes adóssághegyek
Közben zajlik az eladósodás minden szinten, hisz ki ne akarna, az államokat is beleértve, alacsony kamatú hiteleket felvenni? De ha egyszer csak kényszerűen mégis vége az alacsony kamatnak, az adósok terhei megnőnek, és bekövetkezik, amire a könnyű pénz idejében nem gondoltak: nem tudják fizetni a hiteleket.
Minél tovább tart az extrém alacsony kamatok időszaka, annál nehezebb visszatérni a normális szintre, hisz az adósság csak halmozódik, és egyre nő a visszafizethetetlenség réme. Egy egyszerű példa: ha Amerikában 1 százalékponttal nőne a kamat, akkor a költségvetés kamatkiadásai a jelenlegi 400 milliárdról 580-ra nőnének évente. A hosszú távú normális kamatszint pedig 2,5-3 százalék, ez már 500 milliárdos kiadásnövekedést okozna.
Egyéb kedvezőtlen hatások
Az alacsony kamat kedvezőtlen hatása az is, hogy a politikusok ellustulnak. Halogatják a költségvetési kiigazításokat, szerkezeti reformokat, kevésbé izgulnak a hiány miatt, amíg olcsó hitellel lehet eladósodni.
Ugyancsak az alacsony kamatok hatása, hogy a részvénypiacok a magasba szálltak, és a folyamat immár hetedik éve megy. Az alacsony kamat azonban épp a nem elég erős gazdasággal indokolják a jegybankárok, ha viszont nem erősek a gazdasági fundamentumok, a részvényárak sem maradhatnak magasak. Így idővel óhatatlanul jön egy nagy zakó, akár az alacsony, akár az emelkedő kamatok következtében. Az pedig recessziós hatású, és az ördögi kör megint bezárul.
Csaknem másfél év után újra csökkenhet az alapkamat. 
