A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az elmúlt években nagyjából havonta adott ki vezetői körlevelet, az ebben foglaltak azonban általában csak a szakmát érintették, az ügyfelek komolyabb érdeklődésére ritkán tartottak számot. Az idei első dokumentum azonban a szokottnál egyértelműbb utalást tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a felügyelet szívesen látná a svájci frank alapú jelzáloghitelek eurósítását, illetve a bankok ezt támogató hozzáállását. Márpedig ez több százezer adós számára igen fontos döntési helyzetet teremthet - derül ki a Figyelő csütörtöki számából.
A lap szerint a körlevélre adott első reakció a kritikusabb szakmabeliek részéről ez volt: jó reggelt! S valóban, alighanem kedvezőbb lett volna, ha egy ilyen ajánlást még valahol a korábbi, jóval kedvezőbb kurzusok idején tesz meg a PSZÁF, nem akkor, amikor a csúcsokat ostromolja az árfolyam.
Lássuk, mi a helyzet, ha egy frankhitelt nyögő adós szeretné kedvezőbb kondíciókkal kiváltani hitelét. Ezt bankon belül és bankon kívül is megpróbálhatja - előbbit szerződésmódosítással, utóbbit hitelkiváltásként. A bankok a válság során, s még az egyoldalú szerződésmódosítások szigorú szabályozása előtt előszeretettel éltek azzal az eszközzel, hogy szép csendben megemelték az adós által fizetendő kamatot. Így sok frankhiteles találkozhat olyan ajánlattal, amelyben egy másik pénzintézet esetleg olcsóbb euróhitelt kínál. Tavaly ősszel arról számolt be a Figyelő, hogy az olyan adósok, akik ma is hitelképesek, és ingatlanjuk értéke is megfelelő, jól járhatnak a hitelkiváltással. Szklenár Beáta független hiteltanácsadó szerint azonban mára kevesebb ügyfélnek éri meg az, hogy más bank ajánlataira lecsapjon - írja a Figyelő.
Kövesse élőben real-time devzapiaci árfolyamokat itt. |
Aki ma a saját bankjánál próbál a frankos (vagy akár jenes) hitele helyett eurósat szerezni, már most megúszhatja a dolgot végtörlesztés, illetve az új szerződéshez szükséges műveletek (értékbecslés, közjegyzői díj, jelzálogbejegyzés és hasonlók) nélkül. Elvileg egy szerződésmódosítással megváltoztatható házon belül a tartozás devizaneme, a probléma az, hogy jelenleg ennek igencsak megkérik az árát. Általános gyakorlat, hogy ha valaki nem olyan szerencsés, hogy szerződése értelmében egyszer díjmentesen változtathatja a devizanemet, akkor a bank először forintra váltja a tartozást, majd ezt konvertálja euróra. A Figyelő szerint ráadásul az árfolyammal is "le szokás húzni az ügyfelet", a többség a deviza középárfolyamnál sokkal rosszabb kurzus mellett hajtja végre a dupla konverziót - üdítő kivételnek számít az a néhány hitelintézet, amely középárfolyamon számol.
Azok, akiknek a tartozása nem éri el az ingatlan 75 százalékát, két fő alternatíva között választhatnak. Az egyik a saját bankjuk eurósítási ajánlata, a másik pedig a hitelkiváltás más pénzintézet modern termékére. Azoknak, akiknek a tartozása nagyobb a fenti limitnél, esetleg eléri az ingatlan értékét, lényegében nincs választásuk. Őket mások nem hitelezhetik, a hitelkiváltási opció kiesik, kénytelenek a saját bankkal tárgyalni. Az a dilemma viszont minden eurósításon gondolkodó devizahiteles előtt ott lebeg, hogy érdemes-e most bevállalni a frank erősödésén elszenvedett veszteséget - a devizanem cseréje ugyanis ezzel jár. A jelenlegi várakozások szerint az idén a frank tovább erősödhet, de több éves időtávon már sokan várják az euró magához térését, ami a forinttal szemben is lejjebb nyomhatja a frank kurzusát. Ha az eurózóna túléli jelenlegi válságát - amire továbbra is jóval nagyobb esély van, mint arra, hogy összedől -, a frankba menekülés megszűnhet, s pár év múlva a frankhitelek törlesztési hullámának mérséklődése is az alpesi deviza izmosodása ellen hathat. Persze idegrendszer kell ezt kivárni. Nem véletlen, hogy a szakértők azoknak, akik mindenképpen meg akarnak szabadulni a további magas devizakockázattól, az eurósítást, vagy még inkább a forintosítást javasolják - írja cikkében a Figyelő.
Privátbankár, Figyelő