Utólag már mindenki nagyon okos, de tényleg lehetett-e előre látni a brókerbotrányokat? – tette fel a kérdést Komáromi Balázs műsorvezető Barlai Róbertnek, az OTP Bank regionális treasury igazgatósága ügyvezető igazgatójának. Annyit láttunk, hogy mennyire magas kamatok mellett kínálják értékpapírjaikat a quaestorosok, de hogy e mögött ilyen csalássorozat, visszaélés volt, azt nem lehetett tudni.
Megtakarítás vagy befektetés volt?
A gondolkodó embernek fel kellett azonban tűnjön, hogy olyan szintű kamatot kínált a cég, amely a piacon párját ritkította, feltűnő volt. Az óvatos befektető nem vett ilyenekből, nem véletlen, hogy az intézményi befektetők távol tartották magukat tőle – hangzott el. A többi értékpapír-forgalmazó sem sietett szerződést kötni a Quaestorral, hogy ezeket az értékpapírokat a hálózatában árulja.
Mennyire volt irreális valójában ez a kamat? – tették fel a kérdést. Barlai szerint az 5-6 százalékos általános kamatszintnél kínált tíz százalékos kamat mindenképpen túlzás, és a befektetőknek ilyenkor meg kell kérdeznie magától, vajon hogyan lehetséges ez. A kisbefektetők inkább a biztonságot keresik, mint a kiugró hozamokat. A sok tízezer magánember pénze zömében inkább megtakarítás volt, nem befektetés.
Megszünteti az önvédelmi reflexeket
Aki az utóbbi években megelégedett a két-három százalékos kamatot, az a jelenlegi állapot szerint rosszabbul jár, mint azok, akik az utóbbi években felnyalták a 14 százalékos kamatot, és még most kártalanítják is – mondta Komáromi Balázs. Barlai Róbert szerint a politika nem tud elmenni az eset mellett, akkora tömeget érint, ám szakmailag, utólag nem indokolt egy ilyen fokú hálót tenni az emberek alá. Rossz gondolkodásmódot visz a rendszerbe, megszünteti az emberek önvédelmi reflexeit, ha az jár jól, aki kockáztatott.
Különbséget kellene tenni a befektetés és a megtakarítások védelme között, ám a kormány javaslata nem tesz ezek között különbséget – mondja Barlai. A szolgáltatók oldaláról pedig bárki nyithat egy céget magas kamat- és hozamígéretekkel, majd ha nem jön össze az üzlet, akkor a konkurenseink kifizetik, ha pedig bejön, akkor gazdagok leszünk. Ez sem egy jó üzenet.
Megnyugtató a nagy tőkeerő
A szakmai viták várhatóan folytatódnak a következő hetekben-hónapokban, tanulni kell ezekből az esetekből. Barlai bízik benne, hogy a szakmának és a befektetőknek is megnyugtató megoldás születik majd. Olyan cégeket érdemes keresni a befektetőknek, amelyek megfelelő tőkeerővel rendelkeznek, ahol egy-egy negatív esemény esetén is kártalanítani képes a cég a befektetőket.
Egy tőzsdei társaságnál negyedévente publikálják a cég mérlegadatait, ezeket igenis érdemes megvizsgálni, ezek fontos információk. Igaz, ezek a csődbe ment cégek régóta a piacon voltak, sőt jó nevű cégnek számítottak, de diverzifikálni kell ilyen esetben is, a megtakarítások egy részét igenis bankban, állampapírban vagy befektetési jegyben kell hagyni. Csak a nélkülözhető hosszú távú megtakarításokat érdemes brókercégnél tartani – hangzott el.
Ha vannak nyertesek, akkor azok a bankok
Megtisztult-e az elmúlt három botrány után az értékpapírpiac? – merült fel a kérdés. „Amennyire látjuk, az elmúlt három botrány leülni látszik, ám az is érzékelhető, hogy az ügyfelekben egy hosszabb távú gondolkodás indult meg, arról, hogy hol, mennyi pénzt érdemes tartani” – mondja Barlai. Az elmúlt évek nyugalma a partnerkockázatot kiölte a gondolkodásból, ez most kezd visszajönni, ami egy helyes folyamat.
A nagy és tőkeerős szereplők lesznek-e a nyertesei az eseményeknek? Az ügyvezető igazgató szerint kérdéses, hogy lehet-e egyáltalán nyertesekről beszélni, mert az egész szakmát megtépázta ez a folyamat. Ám általánosságban elmondható, hogy a banki hátterű cégekbe, magukba a bankokba áramlanak vissza a pénzek, megindult ez a folyamat, ez várható volt. Pánik nem volt, de volt egy olyan időszak, amikor sokan mozgatták a pénzüket a botrány kitörésének napjaiban, heteiben, de ez elülni látszik.
Olcsó-e az olcsó párizsi?
Az elmúlt 20-25 évben kétfajta üzleti modell volt a brókercégeknél szokásos. Az egyik a költségek és az árak alacsonyan tartásán alapult, ez szakmailag nem feltétlenül tudott magas szintre jutni. A banki hátterű cégeknél komolyabb szakmai standardok mentén, de kevésbé rugalmas, inkább tömegigényekre alapozó szolgáltatást nyújtottak, valamivel drágábban.
Barlai szerint van annak is jövője, hogy egy specializált szakmai műhely életben tudjon maradni, de az események igenis a biztonságosabb piaci szereplők felé terelik a befektetőket, miután előtérbe került a partnerkockázat kérdése. Ezek pedig egyértelműen a bankok. „Az olcsó párizsi nem biztos, hogy olcsó, nem csak az árra kell koncentrálnunk” – mondta.
Nem brókerbotrány, hanem brókercég-botrány
Az ügyvezető igazgató nem hiszi, hogy újabb szereplők szűnnének meg a közeljövőben, és új botrányokra kerülne sor. A szakmának el kell gondolkodnia azon, milyen új standardokat állít fel, hogyan teheti transzparensebbé a cégek működését, a felügyeleti előírásoktól függetlenül is.
Használjuk a józan paraszti eszünket, figyeljük a cég piaci méretét, kommunikációját, megoldásait, pénzügyi adatait. Meg kell szoknunk, hogy attól, ha van engedélye, még nem következik, hogy feltétlenül biztonságos – hangzott el. Nem feltétlenül a bróker szót kellene szitokszónak használni, nem brókerbotrányról van szó, mint inkább brókercég-botrányról, hiszen egyes cégek vezetői csapták be az ügyfeleket. Nem a bróker és ügyfele viszonylatában volt a sérülés, hanem menedzsmentszinten.
Fizessenek az ártatlanok?
|
| Barlai Róbert (Fotó: OTP Bank) |
Mikor áll majd be a normális működés a piacon? Barlai szerint már be is állt, és a botrány kitörésének napjaiban, heteiben tapasztalható reakciók visszaestek. Az intézményrendszert nem veszélyeztető szinten vannak a reakciók.
A bankok semmilyen szinten nem érintettek az eseményekben, közöttük az OTP is, mégis lehet, hogy a kártalanítás nagy részét neki kell majd fizetnie – vetette fel a műsorvezető. Még nem tudjuk, hogy mennyit kell fizetnie a banknak, a mai tudásunk szerint jelentős arányban kell majd hozzájárulnia a kártalanításhoz. De nagyon rossz üzenet, hogy egy olyan dologban, amire semmiféle rálátásunk, behatásunk nincsen, mi álljuk a számla nagy részét – mondta el a riportalany.
Hiszékeny volt a felügyelet
Van-e a felügyeletnek felelőssége? – merült fel. Nehéz kérdés ez, nehéz azt mondani, hogy nincs, nem volt egy zárt ellenőrzési rendszer a felügyeleti szerv részéről. Ugyanakkor ebben nem látok tisztán, mert a felügyelet azt kommunikálta az elején, hogy az általuk életbe léptetett új vizsgálati módszer volt az, amely felszínre hozta ezeket a problémákat. Lehet, hogy ezen a módszertani váltáson már túl vagyunk, és ez nagyon örömteli. Ezt én innen nem tudom megítélni - mondta Barlai.
Mitől ilyen erős a forint? – kérdezte Komáromi Balázs. Erős? – kérdezett vissza Barlai. A dollár-forint keresztárfolyam például öt éves csúcson van, régen volt ennyire gyenge a forint a dollárhoz képest. Lehet, hogy nem is forinterősödést látunk, hanem eurógyengülést.
Mitől gyengülne a forint?
Az elmúlt évekhez képest az euró/forint valóban lényegesen lejjebb van, ez az elemzőket is meglepte. A devizahitel-forintosítás után, egy felminősítés előtt, a nulla körüli európai kamatkörnyezetben másfél százalékos magyar alapkamattal, három százalék körüli állampapír-hozamszinttel nehéz azt mondani, hogy gyengülni kellene a forintnak – mondja a szakember.
A piac elkezdte elismerni a magyar gazdasági eredményeket? – merült fel a kérdés. Fogalmazhatunk így is, de a monetáris politikának volt egy olyan kimondatlan, el nem ismert, de nehezen tagadható törekvése, hogy a forint gyengüljön. Ez a gondolkodás vélhetően nem veszett ki, de ebben a világban, ahol vesznek mindent, aminek nem nulla a kamata, „nehéz széllel szemben pisilni” – hangzott el.
Nem fáj nekünk a forint
Erősödik a zloty, a forint egyaránt, csak a kamatoldalról gyengíteni a forintot, nem biztos, hogy sikerülni fog – mondta Barlai. Ugyanakkor olyan elemzések sincsenek, hogy nagyon erős forintot kellene várnunk, az explicit gyenge forint politikája talán véget ért, de ez nem jelent erősforint-politikát. Ebben a környezetben a jegybank valószínűleg szívesen vág majd kamatot, csak hogy ne lássunk 290 forintos, vagy az alatti eurót.
Az elmúlt évek mozgása alapján be lehet lőni egy forintsávot Komáromi szerint, amelynek a közepe nagyjából a 300 forintos árfolyam lehet. Ez még nem fáj a lakosságnak és az exportáló cégeknek sem. Be tudunk-e nézni 290 forint alá? – merült fel.
Új vevők az állampapírjainkra?
Barlai azt mondja, hogy 2011 óta folyamatosan esnek a hozamok, a magyar kötvénypiac túlteljesítette a környezetét. Ha fel is minősítenek bennünket, nem valószínű, hogy ez megint felülteljesítést okoz majd. Rövid távon a felminősítésnek nem kéne ármeghatározó szerepe legyen, de a befektetési kategóriába való visszakerülést követően lehet olyan befektetői kör, akik eddig nem vásárolhattak magyar kötvényeket. Úgy tűnik viszont, hogy az elmúlt évek külföldi befektetői bázisának a jelenlegi magyar hozamszint már nem elegendő – hangzott el.
Kiszámítható monetáris politikával állunk szemben, az események a utóbbi években a jegybankot igazolták, nem a piac félelmeit – mondta a műsorvezető. Hatalmas érdem, hogy ilyen alacsony hozamokkal lehet magyar állampapírokat eladni, ez nagy megtakarítást hoz a kamatköltségek oldaláról. A forintosítás is jól sikerült.
Nagy szerencsénk volt a környezettel
Az eredményeket Barlai is elismeri, a két százalék alatti alapkamat Magyarországon például egy történelmi siker. De hozzáteszi, hogy a korábbi félelmek nem alaptalanok voltak, csupán nem igazolódtak be. A lazább monetáris politikához, amit bevezettek, nagyon jó, elfogadó és támogató volt a nemzetközi környezet.
Elmondta azt is, hogy ha ez a kormány nem folytat forintgyengítő politikát, akkor a devizaadósokra nehezedő nyomás, a bankok rossz hitelállománya, a banki tőkeemelések igénye mind-mind sokkal kisebb lett volna, akárcsak a gazdaságban tovagyűrűző hatása a problémának.
Kihalóban az Oroszország-pesszimizmus
Oroszországban volt egy nagy pánik, amikor a korábbi, 1998-as orosz válság megismétlődésétől tartottak, de normalizálódott a helyzet, úgy tűnik, senkinek nem érdeke, hogy az orosz gazdaság még nagyobb bajba kerüljön – vetette fel Komáromi. Barlai, aki az OTP oroszországi tevékenységének irányításában is részt vesz, úgy véli, hogy a politikai és háborús nyomás eltűnt a piacról.
A pánikhangulat elültével a befektetők észrevették, milyen nagy lehetőségek vannak az orosz gazdaságban, milyen magasak a kamatok, mekkora fokú természetes alkalmazkodás folyik az új, gyengébb devizaszinthez. Sok befektető megfordította a pozícióit, pesszimista pozíciók helyett optimistára váltottak. Sőt, ha fenn tud maradni a rubel körüli nyugalom akkor újra beleszerethetnek a rubelbe a befektetők a magas kamat miatt. Az orosz alapkamat csúcsa 17 százalék volt, most 14, de további 150-200 bázispont csökkenést várnak.
A fák nem nőnek az égig
Meddig tarthat Európában a nulla kamatszint, a jelenlegi mennyiségi könnyítés? A német nyolc éves kötvények hozama is negatívba fordult a héten. Ilyeneket egyszerűen még senki sem látott, a piac is próbál tanulni. Nem tudni, hogy a részvényárfolyam-emelkedésnek csak az elején vagyunk, vagy már menekülni kellene, mert annyira felmentek az árak.
Általában azonban a világban óriási eufória alakult ki a kötvénypiacokon, ezt tovább fújni, még mélyebb negatív kamatokat várni, komoly makrogazdasági problémákkal rendelkező országok tíz éves hozamait nulla százalék közelében látni, nagyon nehéz. Nehéz azt szakmailag elhinni, hogy ezek a folyamatok hosszabb távon fenntarthatók lesznek.
Nem kell folyton csinálni valamit
Barlai inkább óvatosságra inti a befektetőket, szerinte nem kell mindig, minden pillanatban a piacon lenni. Ha úgy érezzük, hogy nem értjük, akkor inkább érdemes félretenni a pénzt, és megvárni a megfelelő alkalmat, amikor megfelelő történet lesz a piacon. Sok olyan piaci szereplő van azonban, amelyek csak kötvényekbe, betétekbe, pénzpiaci eszközökbe fektethetnek, nem választhatnak kockázatosabb eszközöket, nincs más választása, ezért is alakulhatott ki ez a kamatszint.
Bár az USA-ban például magasabbak a kötvényhozamok, de vannak olyan portfóliók, amelyek nem mozgathatják szabadon az egyes régiók között a tőkéjüket. A jegybankok beálltak a piacokra vásárlóként, gyengítve ezzel a piacok ármeghatározó képességét, ezért kialakulhatnak piaci szakadások, volatilitás, bizonytalanság, mint tavaly ősszel, amikor egyetlen napon 40 bázispontot változott az amerikai kötvényhozam.
Ha eső lesz, nagy lesz
Ez veszélyes, és jelzi, hogy amikor majd fordulni fog a piac, az hirtelen lesz, és véres. Mint ahogy az történt az aranynál és az olajnál is a közelmúltban. Az olaj például lényegében pár hét alatt képes volt értékének a felét elveszíteni, pedig ez az egyik leglikvidebb termék. A jelenlegi tőkepiacon tehát leginkább óvatosság javasolt, lehet, hogy nem árt inkább hátralépni, és egy darabig messziről szemlélni az eseményeket.
(A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.)
Vádat emeltek a merénylővel szemben. 
