Líbia teljes mértékben különbözik a szomszédaitól

Moammer Kadhafinak távoznia kell, de Líbia jövője még nem dőlt el - vélekedtek a térséggel foglalkozó szakértők a Magyar Külügyi Intézetben (MKI) tartott hétfői rendezvényen.

N. Rózsa Erzsébet, az MKI tudományos főmunkatársa, Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének adjunktusa, Csejtey István nyugalmazott nagykövet, valamint Tüske László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) arab tanszékének adjunktusa egyaránt arra mutatott rá, hogy a Kadhafi 1969-es hatalomra jutásával kezdődött líbiai forradalom, a dzsamáhirijja minden bizonnyal végéhez közeledik, de egyelőre nehéz megjósolni, hogy az észak-afrikai országban mi következik ezután.

A szakértők egyetértettek abban is, hogy - eltérően Tunéziától vagy Egyiptomtól, ahol a korábbi vezetők végül távoztak a hatalomból - Kadhafi nem adta fel a harcot. A hadsereg többségében mellette áll, és noha a felkelők által elfoglalt területek visszahódításával kapcsolatos hírek nagy része hazugság, Moammer Kadhafi befolyása még mindig jelentős, és különböző eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy legalábbis elnyújtsa rezsimjének bukását.

Ez utóbbival kapcsolatban N. Rózsa Erzsébet három lehetséges forgatókönyvet vázolt. Elképzelhetőnek nevezte, hogy Kadhafi és a hozzá hű erők visszahódítják a felkelők által megszállt területeket, mint ahogy azt is, hogy az utóbbiak sikeresek lesznek, és a maguk javára fordítják a különös politikai, illetve katonai  "játszmát". A harmadik és egyben a legrosszabb forgatókönyvként ugyanakkor azt említette, hogy rövid távon semmi nem dől el, azaz elhúzódó szembenállással, illetve harcokkal és még több áldozattal kell számolni.  Ez utóbbival összefüggésben utalt arra, hogy különböző emberi jogi szervezetek szerint a február közepe óta tartó harcok áldozatainak száma már meghaladja a 6 ezret, az ENSZ pedig több mint 1000 halálos áldozatról beszél.

Csicsmann László az elmúlt évekre visszautalva emlékeztetett arra, hogy Líbiában a gazdasági reformokat nem követték politikai reformok. A  sajátos Kadhafi-rezsim legfőbb jellemzői között említette, hogy az országban nem működnek politikai pártok, nincs parlament, nincs semmifajta civil mozgalom, és az egyetlen ellenzéki erőt korábban a különböző iszlamista szervezetek jelentették. Az utóbbi időben ugyanakkor felerősödtek a Líbiával szemben álló különböző külföldi ellenzéki csoportok is, amelyek igyekeznek egységesen fellépni. A Corvinus Egyetem adjunktusa ugyanakkor utalt arra is: Kadhafi a maga nemében rendkívül "ügyesen" politizált, folyamatos személycserékkel akadályozta meg azt, hogy a hadseregben, illetve a kormányban bárki különösebb befolyásra tegyen szert vele szemben, és a különböző törzsekkel kapcsolatban az oszd meg és uralkodj politikáját alkalmazta. Ezzel összefüggésben utalt arra: jelenleg semmifajta olyan struktúra nem létezik Líbiában, amely készen állna a rendszer jövőbeni működtetésére. Ugyan egyre többen fordulnak Kadhafi ellen, valójában Moammer Kadhafi és a nép áll egymással szemben, a viszonyok azonban meglehetősen kaotikusak.

Tüske László, a PPKE arab tanszékének adjunktusa úgy értékelte, hogy az egész észak-afrikai térségben súlyos politikai válság alakult ki. Szavai szerint a hagyományos monarchikus rendszerekből  jobb esetben demokratikus jogállami rendszerek jöhetnek létre, Líbia azonban  teljes mértékben különbözik a többi országtól. Kadhafi nem hajlandó távozni, felvette a harcot, és igyekszik megszilárdítani saját rezsimjét. A nevéhez fűződő különös forradalom, a dzsamáhirijja azonban véget ért.

Csejtey István nyugalmazott líbiai nagykövet az észak-afrikai ország történéseivel kapcsolatban az Európai Unió dilemmájára utalt. A korábbi diplomata hangsúlyozta Tripoli stratégiai szerepét az EU partnerségi politikájában, kiemelve, hogy az ország kulcsfontosságú szerepet játszik a déli szomszédsági politikában. A volt nagykövet azt mondta, hogy - noha fontos a keleti partnerség - most mindenekelőtt a déli szomszédságpolitika stabilizálására kell törekedni - ebből kiindulva Líbia stabilitását elengedhetetlen fontosságúnak nevezte. Csejtey István szerint a líbiai eseményekkel összefüggésben jelentős instabilitás alakult ki, ezt - mint hangsúlyozta -  az EU-nak kezelnie kell. Ezzel kapcsolatban utalt a soros magyar elnökség szerepvállalására, illetve az általános magyar, mindenekelőtt gazdasági érdekekre is.

Ez utóbbi, illetve az erre vonatkozó kérdésekről szólva az előadók között kisebb vita alakult ki a "melyik lóra tegyünk" dilemmáját illetően. A szakértők többnyire egyetértettek abban, hogy Kadhafi a külföld számára immár teljességgel szalonképtelenné vált. Míg N. Rózsa Erzsébet úgy foglalt állást, hogy egyértelműen a felkelőket kell támogatni, a többi előadó inkább a kivárás mellett emelt érvelt. Az állásfoglalásokból kitűnt, hogy Líbia jövője teljes mértékben bizonytalan, az iszlám szélsőségesség esetleges megerősödését ugyanakkor az előadók valószínűtlennek nevezték.

MTI