Nem hittünk a szemünknek: legutóbbi kutatásuk szerint az európai magán- és vállalati ügyfelek 30 milliárd eurót veszítettek a devizájuk átváltásakor és átutalásakor. Azt írják, hogy ez rejtett költség. Hogyan kell ezt érteni?
Rejtett költségeknek olyan díjak számítanak, amelyeket úgy terhelnek egy-egy devizatranzakciónál az ügyfelekre, hogy azokkal ők nincsenek tisztában, más szóval, azok számukra láthatatlanok.
Ez hogyan lehetséges? Hiszen, ha jól tudjuk, a határokon átnyúló fizetésekről szóló európai uniós rendelet kimondja, hogy a tranzakciót megelőzően az ügyfél számára világos, semleges és érthető módon fel kell tüntetni, miből áll össze a devizaváltási díj.
Ez igaz, csakhogy ez a díj nincs igazán jól definiálva. Az említett jogszabályban csak az van meghatározva, hogy a devizaváltási díj az adott tranzakcióra vonatkozó összes díjat jelenti, azt viszont most még semmi nem tiltja, hogy azokat a megemelt árfolyamokban elrejtsék. Ez értelemszerűen főleg az eurózónán kívüli országokat érinti, vagyis azokat, amelyek még nem vezették be az eurót. Így Magyarországot is. Az említett 30 milliárd mintegy kétharmada, 21 milliárd euró az eurózónán kívüli országokban lévő magánszemélyek és vállalkozások számára veszik el. Ez megdöbbentő összeg, ami félő, hogy a globalizáció fokozódása következtében csak még tovább nőhet, egyebek mellett azért, mert egyre több olyan vállalkozás lesz, amely már nemzetközi szinten kereskedik.
Az érintett eurózónán kívüli országok közül Magyarország helyzete e tekintetben jobb vagy rosszabb?
A devizatranzakcióknál a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók által önöknél alkalmazott, átlagban az 1 százalékpontot meghaladó árfolyamfelárak nagyjából összhangban vannak az EU többi részével, de amiatt, hogy önöknél még nincs bevezetve az euró, a helyzet rosszabb. De hogy mondjak valami biztatót is: a magyarországi kutatásunk azt mutatta, hogy az árfolyamfelárak egy része enyhén csökken, egyre több bank válik kicsit átláthatóbbá, kicsit versenyképesebbé.
Fotó: Wise
A Wise mekkora marzzsal dolgozik?
Nálunk átlagosan 0,65 százalék a váltási jutalék. A Wise pillanatnyi piaci árfolyamon vált, erre jön a jutalék, amit minden egyes tranzakciónál transzparensen jelzünk az utalások előtt. Cégünk eleve azért jött létre, mert két, Angliában vállalkozó észt alapítónk kénytelen volt megtapasztalni, milyen körülményes a fontban kapott fizetésük egy részét hazautalni, ott fizetni például a meglévő lakáshiteleiket, s milyen hatalmasak a font-euró váltáskor jelentkező tranzakciós díjak. Felháborító, hogy ma egy bank azt állíthatja, hogy egy átutalás ingyenes vagy nagyon kevésbe kerül, ezzel szemben az árfolyam kiugróan magas.
De mi tudnak tenni, hogy a piac egészében lemenjenek és ami a lényeg, átláthatók legyenek a devizatranzakciós költségek?
Mi nem az árfolyamalakítást szeretnénk korlátozni, abba beleszólni, hanem azt szeretnénk elérni, hogy a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók teljesen átlátható módon tájékoztassák az ügyfeleiket az általuk ténylegesen felszámított díjakról, költségekről. Ami persze nagyobb versenyhez, így pedig a díjak csökkenéséhez vezethet, ez pedig, mondanom sem kell, végső soron az ügyfelek érdeke.
A Wise már vagy tíz éve kampányol a politikai döntéshozóknál azért, hogy tegyen meg mindent a rejtett költségek eltűnéséért, kötelezzék a bankokat és egyéb pénzügyi szolgáltatókat arra, hogy feketén-fehéren kimutassák az ügyfeleknek, pontosan mennyit fizetnek. Szerencsére már az eddigi erőfeszítéseink sem voltak hiábavalók, igaz, közel sem elégségesek. 2020-ban életbe lépett a határon átnyúló fizetésekre vonatkozó szabályozás, amely minden EU-n belüli fizetésnél nagyobb átláthatóságot írt elő. Csakhogy tapasztalataink szerint sok bank ezután is megtalálta a kiskaput, hogy elrejtse a díjakat.
Most azonban ismét pozitív hírek érkeznek. Jelenleg egy új, EU-szintű szabályozásról tárgyalnak az illetékesek, amelyet fizetési szolgáltatásokról szóló rendeletnek neveznek, s ami még nagyobb átláthatóságot eredményezhet. Úgy érzem, a döntéshozók azért is nyitottabbak most, mert ők is felismerték, hogy a szabályokat nem dolgozták ki olyan szigorúan, mint ahogyan azt a határokon átnyúló fizetésekre vonatkozó előírásoknál kellett volna.
Lehet már tudni, mi lehet az üdvözítő megoldás?
A fizetési szolgáltatásokról szóló rendeletben egyrészt előírhatják, hogy a bankoknak és egyéb pénzügyi szolgáltatóknak tegyék közzé, mekkora devizaárfolyam-réssel dolgoznak. Másrészt bevezethetnek egy bizonyos irányadó kamatlábat, ami azt eredményezheti, hogy mindenki ugyanazt a módszert használja a díj pontos kiszámítására. Így az ügyfelek pontosan megtudhatják, mennyibe kerülnek a devizatranzakciók az egyes szolgáltatónál, ezáltal azok kondíciói összehasonlíthatóvá válnak.
Mennyire viheti előre az ügyet, hogy július 1-jétől az eurózónán kívüli Magyarország adja a soros EU-elnökséget?
Ez kétségtelenül más helyzet az előző félévvel szemben, amikor az eurózónában lévő belgáké volt az uniós elnökség, bár ők is nagyszerű munkát végeztek. De szerintem a magyarok még inkább tisztában lehetnek e problémával, ezért azt reméljük, hogy pontosan megértik, hogyan kell bevezetni ezeket a szabályokat oly módon, hogy azok az ügyfelek számára – legyenek azok magánszemélyek vagy vállalkozások – rendkívül egyértelműek legyenek, és megakadályozzák a bankokat és egyéb pénzügyi szolgáltatókat abban, hogy a jövőben is kihasználják a kiskapukat.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Mi a válasz a 21 ezer milliárd dolláros kérdésre? 
