Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csütörtök reggeli közlése szerint februárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 661 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 455 000 forint volt. A bruttó átlagkereset 9,3, a nettó átlagkereset 9,1, a reálkereset pedig 3,5 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A bruttó kereset mediánértéke 533 600, a nettó kereset mediánértéke 370 700 forintot ért el, 8,5, illetve 8,8 százalékkal múlta felül az előző év azonos időszakit.
Szokás szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium és elemzők is reagáltak az adatra.
Nemzetgazdasági Minisztérium, Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár:
Februárban a fizetések vásárlóereje éves összevetésben 3,5 százalékkal nőtt. A családok pénzügyi mozgástere folyamatosan bővül már 1,5 éve folyamatosan emelkednek a reálbérek.
2010-hez képest az átlagbér több mint háromszorosára, a minimálbér pedig négyszeresére nőtt. A fizetések többet is érnek, így a családok egyre több pénzből tudnak gazdálkodni, ezáltal pedig többet is tudnak költeni.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza:
Februárban a keresetek átlagos növekedési üteme érdemben lassult, az előző évi 10,4 százalékról 9,3 százalékra. A lassulás ténye nem meglepő: az első hónapokban fokozatosan állunk át az idei bérnövekedési szintre – nem minden cégnél emelik januárban a béreket, van ahol ez a következő hónapokban történik. Ugyanakkor a kedvező januári béradat után egy kicsit kisebb mérséklődésre lehetett számítani. Figyelembe véve a magas, 5,6 százalékos februári inflációt, ez a reálbérek 3,5 százalékos növekedését jelenti. Ez az előző évben tapasztaltnál jóval csekélyebb szint, de egy fenntartható szint, ennél inkább magasabbat kell megcélozni. Itt látszik ugyanakkor az is, hogy mennyire fontos az infláció féken tartása: a magasabb infláció nem hoz magasabb béremelkedést, nincs ár-bér spirál, azaz a magasabb inflációval a munkavállalók veszítenek, azaz végső soron a fogyasztás látja kárát, ez pedig a költségvetésre is kedvezőtlen hatással van.
A béremelkedési ütem lassulásában egyébként a költségvetési szektorban dolgozók lassuló béremelkedésének van nagyobb szerepe: itt az átlagkereset az előző havi 11,8 százalék után 9,5 százalékkal emelkedett, míg a vállalkozásoknál a bérnövekedési ütem 9,9 százalékról 9,0 százalékra csökkent.
Januárhoz hasonlóan a mediánbér növekedése elmaradt az átlagtól, 8,5 százalékot tett ki, ami azt mutatja, hogy az alacsonyabb keresetűek esetében a bérek az átlagosnál kevésbé nőttek. Míg tehát a nemzetgazdasági béremelkedés jól leköveti a minimálbér 9 százalékos emelését, az alacsonyabb keresetűeknél mérvadóbb a garantált bérminimum mindössze 7 százalékos emelése – ami februárban alig több, mint 1 százalékos reálbéremelkedést jelentett – , ennek felzárkóztatása és emelése tehát még a minimálbérénél is fontosabb lenne. A KSH közölt egy új statisztikát is, mely az első két hónapra mutatja az egyes jövedelmi kvintilsek béremelkedését. Ebből kiderül, hogy minél kevesebbet keres valaki, annál kevésbé emelkedett a bére – a legrosszabbul kereső 20 százaléké 8,3, a legjobban kereső 20 százaléké viszont 10,3 százalékkal. Ez arra mutat rá, hogy a béremelkedést leginkább az húzza, hogy a jól képzett munkaerőt meg kell fizetni, a jól képzett munkaerőért verseny van a piacon, ha nem találkozik megfelelő ajánlattal, akkor odébbáll, a központilag előírt legkisebb bérek emelése viszont kevésbé tudta felfelé húzni az alacsonyabb keresetűek bérét. Ez ugyanakkor magyarázza az alacsonyabb keresetűek kisebb mértékű béremelkedését is: a munkaerőpiac az ipar nehézségei miatt kevésbé feszes, a könnyen helyettesíthető munkaerő helyett most könnyebb másikat találni, a cégek nincsenek rászorítva a magasabb béremelésre.
Az egyes ágazatok átlagos béremelkedése viszonylag kis szórást mutat, néhány ágazat lóg csak ki lefelé vagy felfelé. A legjobban az oktatásban (15,0 százalék), illetve az ingatlanügyletek ágazatban (12,4 százalék) nőttek a bérek, míg a legkisebb béremelkedés a bányászatot jellemezte (3,3 százalék) – több százalékponttal elmaradva bármelyik másik ágazattól.
Márciusban még egy minimális csökkenés lehet a béremelkedések ütemében, majd nagyjából azon a szinten stabilizálódhat az év egészét jellemző szint. Ezzel az átlagkereset idén 8-9 százalékkal emelkedhet – a reálkeresetek növekedését viszont az határozza meg, hogy mennyire sikerül az inflációt megfékezni. A reálkeresetek növekedése összességében 4 százalék körül alakulhat, ami a tavalyinál alacsonyabb, de a fogyasztást tudja támogatni. Meghatározó lehet az idei végső bérnövekedés szempontjából az, hogy az ipar teljesítménye hogyan alakul, hiszen ez a munkaerőpiac feszességét nagyban meghatározza. Itt sokat segíthet a nagyberuházások nyomán létrejövő gyárak beindulása – különösen, ha ezek munkaerőszükségletét belföldről elégítik ki elsősorban.
Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője:
A várakozásoknak megfelelően tovább lassult az átlagbér növekedési üteme, azonban a 9,3 százalékos ráta továbbra is dinamikus, miközben az infláció tetőzése ellenére a reálbérek változatlanul érdemi mértékben, 3,5 százalékkal nőttek.
A keresetek lassulásában a költségvetési szféra és a vállalkozások is szerepet játszottak, miközben a két terület közötti olló a béremelkedés ütemét tekintve lényegében bezárult. A költségvetési szférában februárban 9,5 százalékkal nőtt az átlagkereset értéke. Ezen belül is a közigazgatásban lassult leginkább a bérdinamika, miközben az oktatás ágazatban a pedagógusbér-emelés második ütemének év eleji végrehajtása nyomán 15,0 százalékkal növekedett az átlagkereset értéke, az egészségügyben és a szociális ellátás ágazatban pedig a megelőző hónapokhoz hasonlóan 8 százalék körüli bérfejlesztés történt.
Fotó: Depositphotos
A vállalkozások körében az átlagkereset értéke 9,0 százalékkal nőtt. A bérdinamikát itt jelentős részben a minimálbér és a garantált bérminimum év eleji 9, illetve 7 százalékos emelése befolyásolja, amely nemcsak a legalacsonyabb bérkategóriákban hat a keresetekre, hanem afölött is irányadó a bértárgyalások során. A tavalyinál alacsonyabb mértékű emelés ugyanakkor már előrevetítette, hogy az idén érdemben alacsonyabb lesz a bérek növekedési üteme. Ezt fokozza, hogy a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban továbbra is jelentős a bizonytalanság, az orosz-ukrán háború, legfontosabb külpiacunk, a német gazdaság gyengélkedése mellett immár a vámháború is óvatosságra intheti a vállalatokat a béremelések mértékét illetően. Ezt támasztja alá, hogy a piaci ágak közül az exportnak leginkább kitett területeken, az iparban (8,2 százalék) és a szállítás, raktározás (7,1 százalék) ágazatokban ment végbe a legkisebb béremelés. Kiemelendő viszont, hogy még ezzel együtt is az ágazatok között csak kismértékű eltérés látható a bérdinamikában, miközben a medián kereset értéke is az átlagbérrel közel megegyező ütemben nőtt, amely jelzi, hogy a béremelkedés az év elején is széles bázison nyugszik, a munkavállalók széles köre tapasztalja.
Munkavállalói oldalról ezzel szemben év elején megjelenhetett a vártnál magasabb infláció nyomán az igény a magasabb béremelésre. A két oldal közötti érdekellentét kiéleződése ugyanakkor a bértárgyalások elhúzódásához vezethet, a korábbi éveknél csak később születhet meg a megállapodás a szokásos év eleji béremelések mértékét illetően, amelyek jellemzően március-áprilisra szoktak lezárulni. Ez pedig szintén lassíthatja a béremelkedési ütemet az év első felében.
Várakozásaink szerint az év egészét tekintve is 9 százalék körül nőhet az átlagkereset értéke, amely az előrejelzésünk szerint, az év végéig a 4-5 százalékos tartományban ingadozó infláció hatását is figyelembe véve, 4 százalék körüli reálbér-emelkedést indukálna. Ez érdemben javítja a bérből élő háztartások jövedelmi helyzetét, így pedig továbbra is támaszt nyújthat a fogyasztás bővülésének. A külső kereslet rendeződése esetén dinamizálódó gazdasági növekedés hatására jövőre visszatérhet a két számjegyű béremelkedési ütem, amelyben a magasabb minimálbér- és garantáltbérminimum-emelésnek is szerepe lesz.
Erőt is mutathatna a magyar fizetőeszköz. 
