A bolgár borváros, amely egy magyar költőt is megihletett

Amikor először jártam a plovdivi nemzetközi ipari vásáron, az akkor még létező KGST és a magyar ipar dicsőítése volt a cél. Inkább szervezett üdültetés zajlott a bolgár tengerparton, mintsem turizmus.

A Napospartról, különösen Szozopolról kedvenc írónőm, Polcz Alaine jóvoltából később sokat olvastam. Várnában magyar kollégákat is fogadott a Nemzetközi Újságíró Szövetség üdülője, ahová magam is kaptam beutalót.

De az országról vajmi kevés információnk volt. Hiányzott a szervezett, aktív turizmus, a csodás ókori emlékek, aranykincsek és templomok szakértő bemutatása, nem voltak nívós szállodák, használható utak. Jóllehet, a bolgárok a szocialista érában rájuk kirótt, szakosodott ipari feladatokat becsülettel elvégezték.

Ma az Európai Unió legszegényebb országai közé sorolják Bulgáriát. Az utóbbi évtizedekben, a rendszerváltás utáni népvándorlással elveszítette lakosságának csaknem harmadát. Jóllehet, látványos fejlődést ért el a turizmusban és felvirágzott a kulturális élet is.

Plovdiv és Nagy László

Hogy is írja Nagy László Levél a plovdivi vásárról című versében? 

„Éj volt, mikor a városba értem,
én is mint mások a pázsit-szélen
padra dőltem, hogy elszenderedjem,
zászlónk ott lengett éppen felettem,
néztem, csak néztem, jó ám barátom,
egymásra lelni túl a határon!
Reggelre dúsan harmatos lettem,
ébredt a város, tarka seregben,
jött már a vidék csodalátásra,
repülőgépek zúgva, cikázva,
messzi vidékről népeket hoztak,
taposókat a plovdivi pornak.”

Nagy László kétéves bolgár ösztöndíjat kapott, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle.1976-ban a bulgáriai Szmoljan városa díszpolgárává választotta, halála után pedig emlékmúzeumot avattak tiszteletére. Erről se volt fogalmam első látogatásomkor.

Ma, ha leszáll a gépünk Plovdivban, mintha egy másik várost látnánk. A nemzetközi turizmus virágzik, magyar szót is hallani – egyre több honfitársunk fedezi fel Bulgáriát, Albániához hasonlóan. Plovdiv ma nem is hasonlít a szocialista éra vásárvárosára.

A világ hatodik, legrégebben lakott településébe ilyenkor ősszel, szüret táján különösen érdemes ellátogatni. Bulgária ugyanis rangos, ősi borbirodalom, bár erről annak idején szintén keveset tudtunk. 

Amikor a Nap az ősz felé fordul

A szüreti hagyományok és az őszi betakarítás rítusai mélyen gyökereznek az itteni kultúrában. A bortermelés történelme egészen az ókori trákokig nyúlik vissza, így az őszi szüret nem egyszerű mezőgazdasági munka, hanem egy igazi, rituálékkal teli ünnep.

Bár a korai szőlőfajtákat már augusztus végén kezdik leszedni, a hivatalos, hagyományos szüreti szezon szeptember 14-én, Krastovden (Kereszt-nap) ünnepén veszi kezdetét. A népi hiedelem szerint ekkor „fordul meg a Nap az ősz felé”, a nappalok hűvösebbé válnak, és a szőlő cukortartalma kezdi elérni az ideális szintet. A szüret egészen október közepéig tart, amikor a későn érő őshonos bolgár kékszőlőt, a Mavrudot szedik le.

A régi hagyományok és rituálék a szőlőművelés dicséretét zengik. Ilyen az első fürt megszentelése: a szüret első reggelén a nők leszedik az első kosár szőlőt, amit elvisznek a templomba, hogy a pap megáldja. Csak ezután kezdődhet meg a több napig tartó munka.

A szőlőt itt is hagyományosan a nők szedik, míg a nehéz puttonyokat a férfiak cipelik, és a hordókkal is ők bánnak. A tempót közös, többszólamú népdalok éneklésével segítik.

Anno azon nem lepődtünk meg, hogy – oly sok országhoz hasonlóan – a fiatal lányok itt is mezítláb, nagy kádakban tapossák a szőlőt, hogy aztán mindenki kortyoljon a friss mustból, a sirából.

Érdekes szokás, hogy sok borvidéken az utolsó tőkéken rajta hagynak néhány fürtöt. Ez a „madarak és Isten jussa”, amely a következő év bőséges termését hivatott biztosítani.

A szüret végén a gazda ünnepi vacsorával vendégeli meg azokat, akik segítettek e nagy munkában. Az asztalról elmaradhatatlan a kereszttel díszített Krastovdeni kenyér, amelyet a vacsora kezdetén törnek meg. Gyakran tálalnak fel kavarmát – ez lassan főzött, húsos-zöldséges egytálétel –, valamint friss sopszka salátát és banicát, amely sós, sajtos leveles tészta.

Ma már mindez nem csupán falusi szokás, hanem turisztikai attrakció. A bolgár vendégcsalogatók fontos programjai közé tartoznak az őszi nyitott pincék, szüreti felvonulások és gasztronómiai rendezvények.

De szerencsére még nem kell megbirkózniuk a tömeg- és buliturizmussal – márpedig manapság ez is fontos vonzerő lehet.

Bormúzeum, túrák, kóstolók

Érdemes szuvenírként bolgár bort hazahozni, vagy kicsiny, rózsaolajos üvegcsét. Bolgár borokat ma már itthon is lehet kapni – hosszú volna felsorolni az összes fajtát, íme néhány.

Bulgária bortermelő vidékeit az Európai Unió hivatalosan két nagy földrajzi területre osztja fel: a Dunai síkságra és a Trák alföldre. A főbb fajták: Gamza (helyi vörös bor, fűszeres és könnyed), Muscat Ottonel, Chardonnay, Sauvignon Blanc, valamint a Cabernet Sauvignon és Merlot. Pleven városában látogatható az ország egyetlen föld alatti bormúzeuma.

A szőlőültetvények mintegy 30 százaléka a Fekete-tenger partvidékén található. A tenger közelsége miatt az ősz hosszú és enyhe, ami kiváló feltételeket biztosít a fehér szőlőfajták cukrosodásához.

A Misket Cherven-ből rózsaszínes, illatos fehérbort készítenek. Gyakori fajta errefelé a Chardonnay, a Sauvignon Blanc és a Traminer. Itt található a fehérborok és a pezsgők fellegvára. A legkedveltebb bortúrák Plovdiv és Melnik köré csoportosulnak.

Magyarországon a prémium bolgár borokat kevesen ismerik, bár több specializált online vinotéka és szaküzlet kínálatában szerepelnek. Újabban rendszeresen szerveznek exkluzív bolgár borvacsorákat budapesti luxusszállodákban, ahol sommelier segítségével lehet megismerni a tételeket. Online beszerezhető a Churchill kedvenceként ismert szőlőből készült AplauZ Melnik 55 Reserve, valamint a gyümölcsös Mavrud Bergulé vörösbor is.

A bolgár euró és a turizmus

A turizmus egyre jelentősebb szeletet követel magának a GDP-ből. Az euró bevezetése kettős hatást gyakorolt: miközben a nyugati utazóknak kényelmesebb lett a tervezés, az ország „olcsó” imázsa eltűnhet. Igaz, az euróövezeti tagság ösztönzi a turisztikai beruházásokat és a szállodafejlesztéseket.

A „legolcsóbb desztináció” cím elvesztése önmagában nem baj, ha összességében növekszik a bevétel.

A bolgár turisztikai szektor újabb célja, hogy elmozduljon a minőségi szolgáltatások és a kulturális turizmus irányába. Ez a fontos szőlő, gyümölcs- és rózsatermő terület vonzó volt a rómaiak számára ugyanúgy, mint a hunoknak, a bizánciaknak, a szlávoknak, az Oszmán Birodalomnak. Régmúlt évszázadokról tanúskodnak a város ortodox templomai, két török dzsámija és zsinagógája is.

A Világjáró további cikkeit itt olvashatják.