Lapunk írta meg elsőként, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nem talált kivetnivalót abban, hogy az Ecsedi Ferenc többségi tulajdonában lévő Milipol Zrt.-t a Honvédelmi Minisztérium egyik érdekeltsége, a Techimpex Kft. vegye meg.
A Milipolról annyit érdemes tudni, hogy 1992 januárjában korlátolt felelősségű társaságként alakult, Combat Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kft. néven, s fő tevékenységeként az egyéb fogyasztási cikk nagykereskedelmet jelölte meg. Ezalatt alapvetően katonai és rendvédelmi termékeket értékesített, így logikusnak tekinthető, hogy nagyon hamar a magyar honvédelmi, rendészeti és kormányzati szervezetek elsődleges szállítójává vált.
A két alapító magánszemély mellé 2004 októberében szállt be Székely Herbert, aki az 1998 februárjában meggyilkolt médiavállalkozó, Fenyő János bizalmasa volt. Székely aztán 2010 decemberében egyedüli tulajdonossá vált, a kft. pedig 2011 októberében zártkörű részvénytársasággá alakult át.
Székely aztán 2017 decemberében a 10 millió forint névértékű – ám a cég év végi saját tőkéje alapján 2,66 milliárd forintot ért – részvényei többségét annak az Ecsedi Ferencnek adta el, aki évtizedek óta Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója bizalmi embere, tanácsadója, s aki a bankcsoport több cégében is vezető szerepet töltött be és tölt be most is.
Az utóbbi években a Milipol rendszeresen nyert el zsíros közbeszerzési megbízásokat. A teljesség igénye nélkül az Országos Rendőr-főkapitányságnak, az Országgyűlési Őrségnek, a honvédségnek, a Készenléti Rendőrségnek és az MNB Biztonsági Zrt.-nek szállított különféle katonai berendezéseket, felszereléseket. Aminek köszönhetően évről évre jelentős árbevételre tett szert, s a Coviddal terhelt 2020-as esztendőben sem torpant meg, sőt, az volt pályafutása legjobb éve.
Ilyen előzmények után jelentős szépséghibaként kell értékelni, hogy a Milipolt tavaly ősszel tiltott összejátszás gyanúja miatt diszkvalifikálta a Védelmi Beszerzési Ügynökség. Azt nem tudni, hogy emiatt döntött-e úgy a Milipol két tulajdonosa, Ecsedi és Székely, hogy megválnak a részesedéseiktől. A másfél hónappal korábbi cikkünk megjelenése előtti érdeklődésünkre ugyanis a Milipol vezérigazgatója, Pató Anikó azt válaszolta, hogy nem kívánnak nyilatkozni, az ügyletet üzleti titokként kezelik. Így azt is, miért pont a Honvédelmi Minisztérium (HM) kizárólagos tulajdonában lévő Techimpex Kft.-nek adták el a Milipolt és mennyiért. Ugyanezeket a kérdéseket a HM-nek is feltettük, ám tőlük még válasz sem érkezett.
Ugyanígy járt most a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Szabó Tímea is, aki – vélhetően cikkünk nyomán – írásos parlamenti kérdésben azt firtatta Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternél, hogy mennyit fizetett a magyar állam a Milipol Zrt. részvényeiért? Erre Mager helyett a parlamenti államtitkára, Fónagy János azt válaszolta:
„Tájékoztatom Önt, hogy a Milipol Zrt. részvényeinek adásvételéről szóló szerződésben a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter nem volt szerződő fél”.
Amiből arra lehet következtetni, hogy Szabó nem a megfelelő helyre címezte kérdését, ám mint lapunk példája mutatja, meglehet, a HM-nél sem járt volna nagyobb sikerrel. Ám, hogy azért Magerék is képben lehetnek a Milipollal kapcsolatban, arra utal az államtitkári válasz második – egyben utolsó mondata –, miszerint
„A Milipol Zrt. korábbi tulajdonosai egy jól működő vállalkozást építettek fel, mely ezentúl a Magyar Államnak dolgozik”.
Ami az Ecsediéknek tett jelentős gesztusként értékelhető. Hogy akkor mégis miért is adtak túl érdekeltségükön, az továbbra is rejtély. Csak egy biztos: a HM-nek nagyon is kapóra jött a Milipol, mivel ahhoz képest a fő tevékenységeként gépek, berendezések nagykereskedelmével foglalkozó Techimpex jóval gyengébben muzsikált, forgalma nagyságrenddel elmarad az új szerzeménytől.
Egy házaspár kémkedhetett. 
