Csepp a tengerben a turizmus megmentésére felajánlott segítség

Az év elején repülőrajtot vettek a hazai szállodák, képletesen szólva márciusban azonban a földbe csapódtak, és a legtöbb vállalat óriási problémákkal szembesült. A járvány kitörése után ugyanis eltűntek a külföldi vendégek, és a főszezon elején is csak hírmondóban voltak az országhatáron túlról érkező vendégek. Egyedül augusztusban mutatott némi életjelet a hazai idegenforgalom, ám miután bevezették az újabb beutazási korlátozásokat, a külföldi utazók száma ismét látványosan visszaesett. Miután a kedden kihirdetett rendelkezések szerint a szállodákat gyakorlatilag bezárásra ítélték, így borítékolható, hogy az első kilenc hónapban érkezett 3,5 milliós szám legfeljebb minimális mértékben nőtt októberben. Az év utolsó két hónapja pedig egy óriási kérdőjel, hiszen a vészhelyzetet ugyan csak 30 napra vezetik be, ám tavasszal is láttuk, hogy végül egy hónapnál jóval hosszabb ideig tartottak a korlátozások. Ahogy az a lenti ábrán is látszik, a tavaszi padlózás és a nyári szalmalángszerű fellángolás nem sokat ért.

Az idei évre várható, összességében 3,5 millió körüli külföldi vendégéjszaka egyébként nagyon kevés, hiszen 2019-ben például 15 millió felett alakult ugyanez a szám.

Persze lehet azt mondani, hogy jó-jó, a határokon túlról nem jött senki, de a kommunikáció arról szólt, hogy a belföldi vendégek majd elárasztják a Balatont és más népszerű üdülőhelyeket és ők megmentik a helyzetet. A számok ugyan azt mutatják, hogy aki tehette, az valóban inkább itthon pihent, és ez már a júliusi, de különösen az augusztusi statisztikákban tükröződött is. A két nyári hónapban ugyanis a hazai vendégéjszakák száma megközelítette az egy évvel korábbit. Ám a probléma az, hogy kevesebb magyar jutott el a hazai szálláshelyekre, így a belföldi forgalom nem tudta pótolni a kiesést. Minden bizonnyal az is közrejátszott abban, hogy nem utaztak, mert az anyagi helyzetük romlott, de valószínűleg olyanok is voltak, akik a bizonytalan helyzetben nem akarták apasztani a tartalékaikat. Mindenesetre a hazai vendégek által a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött éjszakák száma még a főszezonban is csökkent.

Nagy kérdés persze, hogy mindez a bevételek szintjén hogyan érintette a szálláshelyek üzemeltetőit, hiszen sokan a szállás mellett vendéglátó tevékenységet is folytatnak. Mindez nem azt jelenti, hogy idén az egyik tevékenység kisegítette volna a másikat, inkább együtt zuhantak a mélybe. Nem igazán lehetett ugyanis arról hallani, hogy komolyabb vendégforgalmat bonyolító szállodák vendégeket ugyan nem fogadtak, de az éttermük komoly forgalmat bonyolított, már csak azért is, mert ezek az egységek döntő többségében a szállóvendégek kiszolgálására szakosodtak.

Ha a szálláshelyek idei bevételét nézzük, akkor látszik, hogy egy erős évzárás valóban tudott volna javítani a helyzetükön, hiszen például a 2019 novemberi és decemberi számok is idén a második legerősebb hónapot jelentették volna az augusztus után. Ez most elúszott, és a kormányzati kompenzáció csak sovány vigaszt jelent, hiszen nem az egy évvel korábbi bevételeik 80 százalékát kapják meg, mint Ausztriában, csupán a már beérkezett foglalások után jár a támogatás. Ez viszont - ahogy laptársunk, az mfor.hu korábbi cikkében írta - jóval alacsonyabb, mint a tavalyi bevételek összege, már csak azért is, mert a külföldiekkel nem igazán számolhattak a hotelek.

Az persze akár egy érdekes szakmai vita tárgya is lehetne, hogy a szektornak mennyi támogatást kellene nyújtani. Azt érdemes figyelembe venni, hogy az előrejelzések szerint még évekig nem fogja magát utolérni a hazai idegenforgalom. Éppen ezért nem egyértelmű, hogy a jelen pillanatban feneketlen kútnak tűnő ágazatot mekkora összeggel kellene segíteni. A további pénzek mellett érvelők rendre azt hangsúlyozzák, hogy az idegenforgalom fontos nemzetgazdasági ágazat, és a GDP-ben számottevő arányt képvisel. Emellett a foglalkoztatottság szempontjából is érdemes rá áldozni, hiszen nagyon sok embernek került veszélybe az állása és így a megélhetése is. Ők azt is mondják, hogy az utóbbi években elért növekedést nem szabad veszni hagyni, és ha segítséget kap a szektor, akkor a járvány konszolidációját követően ismét húzóágazat lehet.

Ellenérvként hozzák fel a területen nem érdekeltek, hogy a szektor már a járvány tavaszi időszakában prioritást élvezett, hiszen akár a Kisfaludy-program, akár a munkahelymegtartó támogatások által komoly összegeket juttattak a szektor vállalkozásainak, miközben voltak mostohagyerekként kezelt szektorok is.