|
| Majoros Csaba (Forrás: YouTube/Behir.hu) |
A virágzó repceföld mellett fordulj balra – ezekben a napokban akár ezt az utasítást is adhatná a navigáció a Csaba Metál Zrt.-hez igyekvőnek az utolsó kanyarban. A szántóföld közelsége nem a véletlen műve: a Békéscsaba határában lévő telephelyen korábban a helyi termelőszövetkezet működött. Miután hazatért Németországból, itt bérelt egy kézikovácsműhelyt Majoros Béla, és kezdett egy társával kokilla öntészettel* foglalkozni 1993 augusztus elején.
„Akkor annyi célja volt, hogy el tudja tartani a családot. Azt mondta, hogy ha ez ajtókilincsek gyártásával sikerül, akkor már boldog lesz” – idézi fel az alapító fia, Majoros Csaba, a tavaly már 18 milliárdos forgalmú, több mint 1200 embert foglalkoztató, mások mellett a BMW- és a Volkswagen-csoportnak is beszállító társaság vezérigazgatója. Ő maga is már igen korán bekapcsolódott a vállalkozás életébe. „A legelső munkanapon készült egy fénykép, amelyen édesapám a gép mellett áll, velem a karján. Itt töltöttem az összes szabadidőmet, egy évig fizikai munkát végeztem három műszakban, hogy megismerjem, mit csinálunk pontosan” – idézi fel az egyetemet végzett szakember. Muszáj is volt egyébként gyermekként a műhelybe mennie, ha látni akarta az apját, mert az első években nem ritkán napi 16 órát dolgozott.
Egy a kezdeteket is felidéző bemutató film a cégről
Autóipari áttörés
A gépészmérnök végzettségű Majoros Béla a gyulai Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalatnál ismerkedett meg későbbi hivatásával, amelyet Németországban, Baden-Württemberg tartományban egy öntöde vezetőjeként is gyakorolt. A hazai vállalkozás elindítása után egy évvel már nyomásos alumíniumöntészettel kezdett foglalkozni, és mind a mai napig ez a vállalkozás profilja. Pár év után kezdeti társával különváltak útjaik, a családi vállalkozás pedig fokozatosan terjeszkedett a telepen belül, majd miután a tsz 1999-ben csődbe ment, az irodát és egy magtárat is megvásároltak, utóbbiból lett az első „iparosabb körülményeket mutató” csarnokuk.
Ugyanebben az évben alapították meg a korábbi kft. jogutódjaként – immár részvénytársasági formában – a Csaba Metált. A következő évben kapták meg első autóipari megrendelésüket, a japán Alpine-nak szállíthattak autóhifik hűtőbordáit. Ez döntő fejlemény volt a cég számára, főleg azzal együtt, hogy 2001-ben a világ legnagyobb autóipari beszállítójához, a Continentalhoz is sikerült bekerülniük.
„A nyomásos öntészetben a nyereséghez nagy gyártási volumenre van szükség, százezres-milliós darabszámokra. Ilyen sorozatokat az autóipar tud a legkönnyebben felvenni”
– magyarázza Majoros Csaba. Akkoriban még valamivel könnyebb volt bekerülni beszállítóként az ágazatba, mint manapság, de azért a tudás és a szorgalom mellett kellett némi szerencse is, hogy legyen valaki, aki elsőként elhiszi a cégről, hogy képes megfelelő minőségben szállítani. Ha ez megvan, a további kapcsolatok már sokkal könnyebben kialakulnak. Manapság a Csaba Metál árbevételének 90 százalékát adják az autóipari megrendelések.
A vállalatnak ma már a szintén Békés megyei Szeghalmon is van telephelye, mert 2005-ben megvásárolták a csődbe ment Ikarus-Főnix gyárat, ahol korábban buszok alvázai készültek. A profilt alapvetően megtartották, főként haszongépjárművekhez, buszokhoz készülnek részegységek. Tíz évvel ezelőtt egy komplett midibuszcsaládot* is kifejlesztettek Urbanus néven. Ez azonban – bár néhány darabot kül- és belföldre is el tudtak belőle adni – végül nem hozott sikert, főleg a kedvezőtlen gazdasági környezet, az akkori recesszió miatt, így felhagytak vele.
Ez elvitt néhány százmillió forintot, Majoros Csaba szerint közvetve azonban mégis megtérült, addig hiányzó kompetenciák megszerzése, illetve a vevők szemléletformálása révén. Utóbbira jó példa a reptéri járműveket és nehéz trélereket gyártó német Goldhofer, amely korábban csak hegesztett alvázakat vásárolt Szeghalomról, de miután látta, hogy ott komplett buszok gyártására is képesek, már készre szerelt trélereket rendel.
Csaba-csoport
A 2008-as válság a Csaba Metált sem hagyta érintetlenül, de a termelés átszervezésével el tudták érni, hogy a visszaeső árbevétel ellenére egyetlen hónap sem akadt, amikor veszteségbe csúszott volna a cég. Emellett a krízis új lehetőségeket is hozott. Nyugat-Európában sok öntöde csődbe ment, a termelés kényszerű áthelyezéséből pedig a Csaba Metál is profitálni tudott. 2008-ban például az volt a „karácsonyi ajándék”, hogy a Delphi 18 termék gyártását hozta át Angliából Békéscsabára. A Continental nagy áthelyezési hulláma során pedig körülbelül 40 termék előállítása került hozzájuk.
A válság nyomán dőlt be a magyar öntészet bölcsőjének tartott apci üzem is, és a megmentésén dolgozó gazdasági szakemberek megkeresték Majoros Bélát, hogy szakmailag lát-e fantáziát a dologban. Nagyon is látott, hiszen a Heves megyei cég vevőállománya kiváló volt, közvetlenül szállított be egyebek mellett a BMW-nek és a Volkswagennek. A problémákat olyan gyorsan rendezték a tulajdonosváltás után, hogy már az első hónaptól kezdve nyereségessé vált a Csabacastra átkeresztelt társaság, amelynek 50 százalékos tulajdonosa Majoros Béla és Csaba, a másik fele pedig a tulajdonostársé. A szintén könnyűfémöntéssel foglalkozó cég jelentős ágazati szereplő: közel 400 embert foglalkoztat, 2017-ben árbevétele 10,7 milliárd, adózott eredménye közel 900 millió forint volt.
Közös irányítás ugyan nincs, de a tulajdonosi kapcsolódások miatt mégiscsak létező „Csaba-csoportba” tartozik még a 2014-ben alapított ajkai Csabatool, amely közel 50 fővel gyárt öntőszerszámokat részben a Csaba Metálnak és a Csabacastnak, részben független vevőknek*. A 2017-ben bő 700 milliós árbevételt és több mint 130 milliós profitot elért cégnek felerészben Majoros Csaba, felerészben a menedzsment a tulajdonosa.
Plusz 20 százalék
A Csaba Metálra visszatérve, 2012-ben adták át az első zöldmezős beruházással épített, 4200 négyzetméteres öntödei csarnokot, amelyet 2015-ben egy újabb hasonló követett, majd tavalyra is jutott egy csarnokavató, és most is zajlik egy ilyen beruházás. Ezeket a tereket természetesen gépekkel is megtöltik, és ezekkel a korábbiaknál már jóval nagyobb öntvényeket is tudnak gyártani, például sebességváltó- és hajtóműházakat vagy olajteknőket. „Ilyen technológiával rajtunk kívül nem rendelkezik más Közép-Európában” – büszkélkedik Majoros Csaba. Közben folyamatosan fejlesztik az olyan kisebb méretű termékeket is, mint a motorvezérlő elektronikák dobozai, fék- és világítási alkatrészek, felfüggesztő elemek. A már említett cégek mellett vevőik közé tartozik a Bosch és a ZF is. Utóbbitól beszállítói különdíjat kaptak, míg a Continental 2015-ben nyolcezer partnere közül a Csaba Metált választotta az év beszállítójának.
„Az is jó érzéssel tölt el, hogy a három céget egybeszámolva 1600 ember megélhetését biztosítjuk. Nem mondom, hogy a pénz nem érdekel minket, de nem azért, hogy mennyit lehet kilapátolni; általában a teljes nyereséget bennhagyjuk a cégben fejlesztésekre” – mondja a vezérigazgató. Ezeknél hitelt és támogatást is használnak, az utolsó két beruházásnál egyedi kormánydöntés alapján. A már lezártnál a támogatás aránya a társaságiadó-kedvezménnyel együtt 50 százalékos volt.
Majoros Csaba úgy látja, hogy tavalyhoz hasonlóan idén is meglesz a 20 százalékos növekedés. A német autóipar ugyan éppen nincs csúcsformában, de szerencséjükre ők nem szállítanak azokhoz a dízelmodellekhez alkatrészeket, amelyektől a leginkább elfordultak a vásárlók. Az is a malmukra hajtja a vizet, hogy hasonló dolog játszódik le, mint a válság idején: öntödék sora került bajba Németországban, Ausztriában és Szlovéniában. Az autóiparban nagyon nem szeretik a bizonytalanságot, így a Csaba Metálhoz ismét kerültek át munkák. Ráadásul az ilyen áthelyezések egy-három hónap alatt lejátszódnak, míg a szokásos ügymenetben két év is eltelik egy beszállítás elnyerése és a szériagyártás elindulása között.
Generációváltás
A legnagyobb kihívás jelenleg náluk is a munkaerőhiány. „Korábban sorban álltak a felvételre várók, aztán 2017. decemberben egyszer csak eltűntek” – emlékszik vissza a vezérigazgató a pillanatra, amikor hozzájuk is megérkezett a jelenség, amelyről a Csabacastnál már egy évvel korábban beszámoltak. Rövid távon nem volt más választásuk, mint külföldről, Ukrajnából munkaerőt toborozni. A hosszabb távú megoldást szolgálja a helyi szakképzési centrummal közösen beindított duális járműipari fémalkatrészgyártó képzés. A végzős középiskolások vagy egyből elhelyezkedhetnek a cégnél, vagy továbbtanulhatnak, mert a Csaba Metálnak a Budapesti Műszaki Egyetemmel és Miskolci Egyetemmel is van duális képzési szerződése gépész-, illetve kohómérnöki szakra.
De Majoros Csaba szerint ennél is korábban, már általános iskolás korban meg kell szólítani a fiatalokat, fel kell kelteni az érdeklődésüket, részben a szülőkön keresztül. Abban bízik, hogy ha fel tudnak mutatni egy életpályát, akkor talán el sem mennek Békés megyéből, így nem kell őket visszacsábítani. Kicsit ez is meghúzódik amögött, hogy támogatják a helyi sportéletet, például a kézi- és röplabdacsapatot. „Utóbbinak köszönhetően Békéscsabának is van már országosan kiemelkedő együttese. Ki tudja, hátha ez motivál fiatalokat maradásra” – latolgatja az üzletember.
A munkaerőhiánnyal összefüggő kihívás a bérrobbanás, amelynek hatásait csak a hatékonyság növelésével lehet ellensúlyozni, hogy ne romoljon az eddig kiváló jövedelmezőség. Majoros Csaba szerint érdekes a helyzet, mert ez magasabb fokú automatizáláshoz vezet, miközben a német autóipari cégek az alacsonyabb bérköltség miatt választják a magyar beszállítókat, hiszen ők lényegében ugyanazzal a technológiával és energiaárral dolgoznak, mint a német öntödék.
Sok családi vállalkozással szemben a generációváltás viszont biztosan nem fenyegeti a Csaba Metál boldogulását. „Nálunk ez jön magától, nincs éles határ, fokozatosan alakulnak át a szerepkörök. Én az operatív vezetéssel foglalkozom, édesapám a stratégiaalkotással” – mondja Majoros Csaba. Kiváló a kapcsolatuk, az irodában egymás mellett dolgoznak. „Bármikor kérheted a tanácsomat, de tedd, ahogy jónak látod. Ha hülyeséget csinálsz, úgyis szólok” – idézi apja gondolkodását Csaba. Természetesen vannak köztük véleménykülönbségek, de észérveket ütköztetve eddig mindig sikerült nyugvópontra jutni.
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
