|
| Illusztráció |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A túlóratörvény két legfontosabb része közül a szakszervezeteknek elsősorban a munkaidőkeretre vonatkozó változtatások alkalmazásáról van információjuk, hiszen ehhez az ő beleegyezésük szükséges. A másik, maximálisan 400 túlórára vonatkozó változás a munkaadó és a munkavállalló egyéni megállapodásától függ, és mivel Magyarországon alacsony a szakszervezeti lefedettség. Ennek az alkalmazásáról csak korlátozott információink vannak.
A kérdéseinket a nagyjából 100 ezer tagot képviselő Liga Szakszervezeteknek, az 50 ezer tagot képviselő Munkástanácsoknak, és a szintén nagyjából 100 ezer tagot képviselő Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) három nagy tagszervezetének,
- a feldolgozóiparban és gépiparban jelentős képviselettel rendelkező Vasasnak,
- a többek között alumíniumiparban és gumiiparban jelen lévő VDSZ-nek (Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége),
- és a kiskereskedelemben 80 cégnél képviselettel rendelkező Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) tettük fel.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy alkalmazzák-e a cégek a túlóratörvényt, és ha igen, akkor a munkaidőkeret három évre való kiterjesztésére, vagy a maximális túlóra növelésére vonatkozóan alkalmazzák-e. Azt is megkérdeztük, hogy melyik iparágakban alkalmazzák a leggyakrabban a törvényt.
Miről is szólt ez a törvény? Az idén január 1-jén életbe lévő törvénymódosítás két lényeges ponton változtatott a Munka Törvénykönyvén:
- a korábbi egy évre vonatkozóan maximálisan 250 órányi túlórát – kollektív szerződés alapján maximum 300 órányit – egyéni megállapodás alapján 400 órára lehet növelni;
- a korábbinál jóval hosszabb időszakra rendelhető el a munkaidőkeret, amin belül a munkavállalók beosztásával variálhat a munkaadó.
Ez a korábbi maximális egy évről három évre nőtt idén, de a hosszabbítás csak kollektív szerződésbe foglalva lehetséges. A törvény alapján ilyenkor megteheti munkaadó, hogy csak a három éves munkaidőkeret lejártával fizesse ki a túlórákért járó bért a munkavállalónak.
Magyarországon 2015-ben a munkavállalók negyede dolgozott olyan cégnél, ahol van szakszervezet, kollektív szerződést pedig csak ilyen munkahelyeken lehet kötni. A KSH legfrissebb adatai alapján 2015-ben minden ötödik magyar munkahelyen volt érvényben kollektív szerződés a munkaadó és a szakszervezet között. A szakszervezetek beszámolói alapján azonban a munkaidőkeret növelésére alig van példa.
“A munkaidőkeretet sehol nem növelték, 12 havi munkaidőkeret is alig-alig létezik”
– írta a megkeresésünkre a Munkástanácsok Országos Szövetsége, és hasonló tapasztalatról számolt be a Liga is.
Karsai Zoltán, a KASZ elnöke is arról számolt be, hogy nincs hároméves munkaidőkeret a kiskereskedelemben.
“A hat hónapos a leghosszabb, de valójában az is nehézségeket okoz a gyakorlatban a munkadóknak, ugyanis nagyon komoly tervezés szükséges hozzá. Az elején még mindenre van idő, aztán gyakran az utolsó hónapban eszmélnek rá, hogy túl sokat használtak fel a munkaidőkeretből, és nem tudnak elegendő munkavállalót beosztani egy adott időszakra”
– mondta.
A VDSZ működési területén sem alkalmazzák a cégek a törvényt, amit a szakszervezet és a munkáltatók között kötött megállapodás is garantál. A Vasas viszont pont a héten írta alá a pécsi Haunival az új kollektív szerződést, ami alapján januártól három évre nő a munkaidőkeret a cégnél. László Zoltán, a Vasas alelnöke erről azt mondta, a Vasas a megállapodás elfogadásával a leépítést kerülte el.
A hosszabb munkaidőkeret használatát illetően tehát viszonylag megbízható információi vannak a szakszervezeteknek, sokkal nehezebb ügy viszont a 400 órás maximális túlóraszám elterjedtségének megítélése.
“Meglátásom szerint a versenyszférában a nagyvállalatok esetében nem jellemző. Lehet, hogy a kisvállalatoknál igen, de ezekről nincs visszajelzés. Én azt tapasztalom, hogy a cégek munkaerőhiány miatt nem húzzák a dolgozók idegeit és nem terhelik túl a korábbi túlórakereten felül. Egyébként pedig a termelés több területen csökken, így nincs igazán szükség még a normál kereteken belüli túlórákra”
– írta kérdésünkre Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) alelnöke, a vegyipari és energiaipari dolgozókat tömörítő VDSZ elnöke.
Hasonlóról számolt be kérdésünkre Kozák László, a Liga Szakszervezetek munkaügyi kapcsolatok szakértője is. “Néhány helyen alkalmazzák, döntően ott, ahol elfogyott az éves túlórakeret. Azonban nem kaptunk olyan visszajelzést, hogy ezt kényszer jelleggel alkalmazta a munkáltató, a kollektív szerződésben foglalt 300 órás keret fölött egyéni megállapodással lehet túlórákat vállalni, és ahol ez előfordul, ott lehet nemet is mondani, aki nem vállalja, azt nem kötelezi a munkáltató” – írta e-mailben.
A kiskereskedelemben Karsai szerint cége válogatja, hogy a 400 órás túlóra mennyire jellemző.
“Vannak olyan cégek, ahol erőteljesen használják, de van olyan cégünk is, ahol például korábban 275 óra volt a kollektív szerződésben, és nem is akartak e fölé menni. Egy másik multinacionális cégnél viszont, ahol a bérek nem olyan magasak, jóval többször történt meg az egyéni megegyezés a 400 óráról”
– mondta. Karsai szerint egyébként a magyar vállalatok “egészséges mértéken belül” maradtak a túlóráztatással, inkább olyan kis boltokban jellemző a komolyabb túlóráztatás, ahol kevés alkalmazott dolgozik, így betegség esetén nehezen megoldható a helyettesítés.
Karsai külön megemlítette, hogy a Penny Marketnél létrejött egy olyan megállapodás, hogy ha egy munkavállaló túlórázna, akkor nem a cég vezetéséhez, hanem a szakszervezethez kell bejelentkeznie.
“Ez egyfajta biztosítékot jelent, hogy csak olyan munkavállaló túlórázzon ennyit, akinek az nem megy az egészsége rovására, és tényleg rászorul a túlóráért kapott pluszjövedelemre”
– mondta.
László Zoltán, a Vasas alelnöke azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy tapasztalataik alapján szinte minden iparágban van példa magasabb túlóra mennyiségre, ám ezt nem túlóraként számolják el, hanem más jogcímen, például bónuszként. A Vasasnál mindenesetre a 400 órát hivatalosan senki nem alkalmazza.
A munkaügyi hatóság 2019 első 9 hónapjában csaknem 12600 munkáltatót ellenőrzött, és ez alapján is arra lehet következtetni, hogy széles körben jellemző a szabálytalan foglalkoztatás az országban, ugyanis az ellenőrzött cégek több mint kétharmadánál találtak valami szabálytalanságot. Ezek az ellenőrzés alá volt munkavállalók 62 százalékát, csaknem 51 ezer embert érintettek. Ezen belül a munkaidővel kapcsolatos szabálytalanságok 9691 embert érintettek, viszont ez csökkenést jelent, ugyanis tavaly 9 691 főt érintettek az első háromnegyed évben munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések.
A túlóratörvény szempontjából a nyilvántartással és a rendkívüli munkával kapcsolatos jogsértések az érdekesek. A cégek ugyanis gyakran trükköznek azzal, hogy nem határozzák meg a munkaidőkeret kezdő és a befejező időpontját, így elkerülve azt, hogy ellenőrizni lehessen, hogy túldolgoztatják-e az alkalmazottakat.
Az ábrán látszik, hogy még mindig ez a legelterjedtebb szabálysértés, bár tavalyhoz képest idén kicsit kevesebbszer talált ilyen trükközést a munkaügyi hatóság. A másik releváns kategória a rendkívüli munka, ebben a kategóriában jelentősen visszaesett a szabálysértések száma. Ennek több oka is lehet,
elképzelhető, hogy hatékonyabb volt az ellenőrzés, de az is, hogy a 400 órás lehetőség miatt kevésbé voltak rászorulva a cégek a csalásra.
Arra is rákérdeztünk, hogy milyen iparágakban a leginkább jellemző a törvény alkalmazásának előfordulása. Idrányi Flóra, a Munkástanácsok kommunikációs vezetője azt írta kérdésünkre, hogy az ún. önként vállalt túlmunkára vonatkozó megállapodások élesítése kizárólag a közszolgáltatást végző cégeknél merült fel a gyakorlatban, egész konkrétan közlekedési társaságoknál, de “visszaélést sehol nem tapasztalnak, elvétve írtak alá munkavállalók ilyen megállapodást”. Kozák László azt írta, a Ligánál leginkább a feldolgozóiparból, az autóiparból (autóipari beszállítóktól) és a közlekedési ágazatból tapasztalták a törvény alkalmazását.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Munkaerő-felvételének (MEF) túlórázásra vonatkozó legfrissebb, 2018-as adatai alapján is látszik, hogy a feldolgozóipar ott volt a túlóráztatásban élen járó iparágak között.
A KSH rendelkezésünkre bocsátott statisztikái alapján ugyanakkor az is kiderül, hogy a feldolgozóiparban 1,5 százalékról 1,1 százalékra csökkent 2017-ről 2018-ra a túlórázók aránya. Mindez azért érdekes, mert tavaly a törvény elfogadása mögött sokan a német feldolgozóipari lobbi érdekeit vélték felfedezni, ez alapján pedig 2018-ban éppen kevésbé lett volna szüksége a törvényre az iparág munkáltatóinak, mint 2017-ben, vagy éppen 2016-ban, amikor 1,3 százalék volt az arány.
(G7)
Saját felhasználásra készítik ezeket.
