„Nem állhatunk tehetetlenül, mikor emberek tízezrei jönnek majd Tokióba, több mint kétszáz országból. A két legfontosabb dolog az oltóprogram felpörgetése és a nagy létszámú résztvevőt vonzó rendezvények lefújása” – jelentette ki Uejama Naoto, a Japán Orvosszövetség elnöke egy sajtótájékoztatón.
„Vannak még olyan országok, amelyek alig tudják féken tartani a járványt, így rendkívüli kockázat, hogy ezekből beléphetnek Japánba. Ráadásul a kórházi kapacitásainkat csökkenti, ha az orvosainkra az olimpián lesz szükség” – így Arai Szatoru, a Tokiói Orvosszövetség igazgatója.
Uejama korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy az olimpiarendezés és a több tízezer ember beutazása szerte a világból akár egy új koronavírus-mutáció kialakulásához alkalmas környezetet is teremthet. A – viszonylag kis létszámú – japán orvosi szervezetek rendre a nyilvánosság elé állnak aggályaikkal, ám ennek egyelőre semmi hatása nem volt, az olimpiai gépezet dolgozik tovább a világ legnagyobb sporteseményének megrendezése érdekében. Július 21-én – a hivatalos megnyitó előtt két nappal – softball- és labdarúgó-mérkőzésekkel megkezdődnek a nyári ötkarikás játékok versenyei.
Mert úgy tűnik, megkezdődnek, akár tetszik a helyi orvosi szakértőknek és a lakosságnak, akár nem.
A SPORTOLÓKAT MÁR OLTJÁK
Japán június elsejétől oltja az olimpiai delegáció tagjait a Pfizer-BioNTech vakcinájával, miközben az országban veszélyhelyzetet hirdettek. A szigetországban május 30-án alig haladta meg a 7 százalékot a legalább első oltást megkapók aránya és csak 2,6 százalék volt a teljes beoltottság. Már foglalkoztunk azzal az etikai kérdéssel, hogy alacsony átoltottság mellett versenysportolók (és más delegációtagok) a sor elejére ugranak, megelőzve a lakosság veszélyeztetettebb szegmenseit. Ez a kérdés Európa nagy részén vagy Észak-Amerikában már nem égető az oltási programok haladása miatt, viszont Japánban még az lehet. A lakosság „oltás-fogadókészsége” a nemzetközi trendeknek megfelelő – a Tokiói Orvosi Egyetem felmérése 62.1 százalékot mért, a Kyodo News felmérése 63.1 százalékot – viszont a lassú engedélyeztetési eljárás, a lassú oltásiprogram-beindítás frusztrációt szült. Március végén a Nikkei arról írt egy helyi politikust idézve, hogy a lakosság nagy része valószínűleg csak a nyári vakációk időszakára kapja meg oltását.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a játékok egészségügyi biztonsága érdekében szeretne a résztvevők körében minél magasabb átoltottságot, s úgy számol, hogy a versenyekre érkezők legalább nyolcvan százaléka már be lesz oltva (a május végi adatok 75 százalékos átoltottságot mutattak). Sok országban – Magyarországon is – az olimpiai delegáció oltási prioritást kapott (már csak azért is, mert a kvalifikáció jó része áttolódott 2021-re), máshol a sportolók, edzők és vezetők vártak, mondván, nem lenne jó üzenete annak, ha előrevennék őket.
A Japánba beutazó sportolóknak – több mint tizenegyezer embernek – nem kell karanténba vonulni, ám az úgynevezett playbookokban (sportolóknak, más delegációtagoknak, médiának szóló szabálygyűjteményekben) nagyon szigorúan korlátozzák mozgási lehetőségeiket. Az olimpián részt vevőknek szállásukon kell maradniuk, turizmus nincs, gyakorlatilag csak a szállás (az ötkarikás falu vagy egy szálloda) és az edzés-, illetve versenyhelyszínek között lehet ingázni. Mindenkit naponta fognak tesztelni, pozitív eredmény esetén egyből jön az elkülönítés. Napi 50-60 ezer tesztet kellene a javaslatok alapján elvégezni a delegációk és dolgozók körében. Az események napi biztosításához 230 orvos és 310 ápoló szükséges, a szervezőknek egyelőre a kellő létszám nyolcvan százalékát sikerült feltölteniük.
„A fő irányelv teljesen tiszta: az olimpiai falu biztonságos, az olimpiai és paralimpiai játékokat biztonságosan rendezik meg” – jelentette ki online sajtótájékoztatóján Thomas Bach, a NOB elnöke, aki a hírek szerint július 12-én érkezik meg Japánba.
NEM CSÖKKENŐ ELLENÉRZÉSEK
A lakosság körében továbbra is nagyobb azoknak a tábora, akik az olimpia törlését vagy további halasztását tartják a megfelelő megoldásnak. A legutóbbi, május közepi közvélemény-kutatáson a megkérdezettek 83 százaléka mondta azt, hogy nem akar olimpiát idén nyáron. Az Aszahi Simbun által megrendelt kutatás szerint a válaszadók 43 százaléka az olimpia törlésére, 40 százaléka a játékok halasztására szavazna. Az olimpia megrendezését támogatók aránya 14 százalékra, az áprilisi felére esett vissza.
A játékok megtartásával kapcsolatos ellenérzések jele, hogy Japán egyik vezető lapja, a már említett Aszahi Simbun véleménycikket közölt, melyben a következő szerepelt:
„Nem hisszük, hogy értelme lenne ezen a nyáron megtartani Tokióban az olimpiai vagy paralimpiai játékokat. Széles körű a kormánnyal, a tokiói önkormányzattal és az olimpiai tisztviselőkkel szembeni bizalmatlanság és ellenállás, mivel egyikük sem próbált választ adni az emberek kételyeire és aggodalmaira (…) Kérjük Szuga miniszterelnököt, hogy higgadtan, objektíven értékelje a kialakult helyzetet és döntse el, törölni kell-e ezen a nyáron a játékokat”.
Az Aszahi Simbun a játékok hivatalos partnere, így sokatmondó, hogy ilyen élesen fogalmazott, s rámutatott: a NOB, a kormány és a helyi szervezők „a közvélemény akarata ellenére” akarják megtartani a játékokat. A lap azért igyekezett leszögezni, hogy ettől még továbbra is hivatalos olimpiai partnernek számít, ettől független a médiatevékenysége. Az olimpia egyik vezető szponzora, a Toyota óvatosan annak adott hangot, hogy „aggasztja” a nagyközönség frusztrációja, amely nem egyszer a sportolókon csattan. Közben Szuga Josihide miniszterelnök kilenc százalékpontot veszített népszerűségéből. Üzleti körökből szintén hallani olimpiaellenes hangokat.
„Ki kényszeríti ezt ránk és milyen jogon?!” – fakadt ki Twitterén a japán milliárdos Szon Maszajosi, a SoftBank ügyvezetője.
A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD
Egyszerű lenne azt mondani, hogy „akkor miért nem törlik az olimpiát?”, de az összkép ennél bonyolultabb. Az biztosnak tűnik, hogy Japán a presztízsen kívül vajmi keveset fog profitálni a tokiói játékokból, hiszen:
- Hivatalosan már 15,4 milliárd amerikai dollárra rúgnak az olimpiai költségek. A játékok odaítélésekor 7.5 milliárddal számoltak
- 900 millió dolláros pluszköltséget jelentenek a koronavírus-ellenes intézkedések
- A japán kormányzati auditok szerint ennél jóval magasabb a valós, olimpiára költött összeg
- Külföldről nem utazhatnak be szurkolók
- A Japánon kívül értékesített kb. 600 ezer jegy árát vissza kell fizetni, és ehhez csapódhatnak hozzá még a helyi jegyvisszaváltások költségei
- Még nem tudni, milyen feltételek mellett engedik be a japán drukkereket és mekkora kapacitása lesz kihasználható az olimpiai létesítményeknek
- Az olimpiai turizmus a minimumra esik vissza, pedig a rendező város ebből szerezhetne közvetlen bevételeket
Nézzük meg ugyanakkor az érem másik oldalát, hiszen a japán kormány, a helyi szervezők és a NOB nem véletlenül próbálja meg minden áron megrendezni a világ legnagyobb sporteseményét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a nemzeti olimpiai bizottságok, a nemzetközi sportági szakszövetségek és maguk a sportolók, edzők számára kulcsfontosságú, hogy megtartsák az ötkarikás játékokat.
Az olimpiai közvetítési jogdíjakból származó bevétel szolgáltatja azt az „üzemanyagot”, amely üzemelteti a sportkörforgás motorját az ötkarikás sportágak esetében. A NOB – mely nonprofit szervezetként működik – 2020-ban közel 100 millió dollár támogatással, illetve kölcsönnel segített ki húsz nemzetközi sportági szövetséget, hogy mérsékelje a koronavírus-járvány hatásait. A szövetségek általában négyéves ciklusokra terveznek és ezért szükségük van az olimpiai bevételekre, most pedig elcsúszott egy évvel a ciklus.
A Play the Game újságírója, Jens Weinreich szerint az eredeti terv alapján 28 nemzetközi sportági szövetség kapja meg az olimpiaibevétel-visszaosztást. A NOB nem részletezi ezt az elosztást. A sportági szövetségeket öt kategóriába sorolják, a legmagasabba kerülők (atlétika, tornasportok, vizes sportok) 40-40-40 millió amerikai dollárt kapnak, aztán 25,95 millió, 18,6 millió, 16,3 millió, 14,1 millió a következő négy kategória.
A 28 szövetségből 15 erősen az ötkarikás bevételekre támaszkodik, s csak hat sportág (labdarúgás, kosárlabda, röplabda, tenisz, rögbi, lovassportok) esetében kisebb tíz százaléknál az olimpiából származó bevételek aránya. Pontos adatokat nehéz közölni, már csak azért is, mert a sportági szakszövetségek transzparenciája igencsak eltérő. Csak egy példát említve: a világ egyik legnagyobb szövetsége, az atlétikát felügyelő World Athletics 2020 szeptemberében adott ki először nyilvánosan elérhető, a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardoknak (IFRS) megfelelő pénzügyi beszámolót… A szervezetek által vészhelyzetben lehívható tartalék összege is nagyon eltérő. Magas rangú sportvezetők és pénzügyi szakértők vissza-visszatérő „mantrája” szerint sok nyári olimpiai sportág túl olimpiaibevétel-dependens, saját jogai értékesítéséből, szponzoraiból, jegyeladásból nem tud elég bevételt szerezni, így az olimpia törlése krízisbe taszíthatja.
JÓL MENŐTŐL AZ AGGASZTÓIG
A The Sports Examiner 2017–2019 közti pénzügyi beszámolókra alapozva tekintette át az olimpiai bevételekből részesülő 28 nyári sportág anyagi stabilitását. Az atlétikát – publikus beszámoló híján – ekkor még nem tudták besorolni, „ismeretlen” kategóriába tették. A további beosztás:
- Jól menő (7): labdarúgás, kézilabda, röplabda, vizes sportok, rögbi, tenisz, kosárlabda
- Stabil (8): lovassportok, tornasportok, kerékpár, tollaslabda, súlyemelés, birkózás, cselgáncs, golf
- Nyugtalanító (7): vívás, kajak-kenu, asztalitenisz, taekwondo, evezés, triatlon, sportlövészet
- Aggasztó (5): gyeplabda, vitorlázás, íjászat, ökölvívás, öttusa
A 2020 májusában készült körkép még nem tükrözhette a koronavírus-világjárvány hatásait.
Szóval a mérleg másik serpenyőjében a következő áll:
- A NOB bevételeinek közel 75 százaléka származik a közvetítési jogok eladásából (a 2013–2016 közti bevételek esetében 73 százalék volt ez az arány)
- A NOB bevételei 90 százalékát visszaosztja a nemzeti olimpiai bizottságoknak, a nemzetközi sportági szövetségeknek, az Olimpiai Szolidaritás-programon keresztül a versenyzőknek és edzőknek, az olimpia szervezőbizottságának, illetve egyéb, az ötkarikás mozgalomhoz kapcsolódó célokra
- A szövetségek jó része olimpiaibevétel-függő, saját tevékenységével nem generál elég bevételt
- A jegybevétel a közvetítési jogokhoz képest kevésbé fontos része a bevételeknek, az olimpia megtartható akár nézők nélkül, kizárólag televíziós eseményként
- Az olimpiai létesítményekre, tokiói infrastrukturális fejlesztésekre már amúgy is elköltötték a pénzt
- Az olimpia törlése mintegy 12,9 milliárd amerikai dolláros közvetlen pénzügyi veszteséget jelenne Japánnak
Hiába van hát a közvélemény az olimpia megtartása ellen, hiába emelnek szót az orvosi szervezetek, a közvélemény és az orvosok a jelek szerint a „nem számít” kategóriába esnek. A NOB, a nemzetközi sportszövetségek, a nemzeti olimpiai bizottságok (és persze a sportolók) érdekei egyaránt a rendezés mellett szólnak, ahogy a helyi szervezők és a japán kormány érdekei is. Törlés esetén mindannyian ott maradnak a veszteségeikkel.
Mondhatni, a kutya ugat, a karaván halad. A kutya szerepét pedig ez esetben a lakosságra osztották.
A LEGNAGYOBB KOCKÁZAT
A tokiói olimpia megtartása valószínűleg a legnagyobb kockázat, amit a NOB valaha vállalt. Ha minden összejön, akkor 2024-ben, Párizsban remélhetőleg már „normális” játékokra kerül sor (alighanem a 2022-es, pekingi, téli olimpiát még a koronavírus árnyékában rendezik meg). Ha nem – nos, ez nagy kérdőjel…
A Kyodo News szerint a beutazóknak alá kell írniuk egy nyilatkozatot, mely szerint tudomásul veszik, hogy egészségügyi kockázatot vállalnak, előfordulhat koronavírus-fertőzés vagy rendkívüli nyári hőhullám, amely akár halált is okozhat. A játékokon mindenki saját felelősségre vesz részt. A már kiadott olimpiai regulák (playbook) szintén hangsúlyozzák a saját felelősség tényét.
„Nincs olyan kormány, nincs olyan egészségügyi hatóság, amely garantálni tudná a fertőzésmentességet. Ez egy olyan kockázat, amit mindannyian viselünk” – mutatott rá Lana Haddad a NOB részéről, amikor egy online sajtótájékoztatón meg kellett magyaráznia a standard részvételi nyilatkozat kibővítését a rizikók felsorolásával.
Haddadnak ebben egészen biztosan igaza van. A sportélet tavaly nyári újraindulása óta a szervezők megpróbálják megtalálni a legbiztonságosabb megoldásokat az események lebonyolítása érdekében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy „zéró COVID-dal” nehéz egy nagy eseményt megrendezni, ám azt is, hogy az egészségügyi intézkedések szigorú betartatásával a kockázatot minimalizálni lehet. Hogy ne menjünk messzire: a budapesti úszó Eb-n működött az eddig kialakított legnagyobb „sportbuborék”, 51 nemzet képviselői versenyeztek, mintegy 3500 résztvevő volt a Duna Arénában. Az Eb végéig 18 ezer PCR-tesztet végeztek el, az első 14 ezerből csak kettő volt pozitív.
Az úszó Eb buborékja azonban így is eltörpül az olimpiai mellett, akárcsak a Japánban megtartott tesztversenyek (négy esemény, 700 sportoló, 6000 fős személyzet). Az egyik rizikó, hogy a járvány alatt egyszer sem gyűlt össze ennyi ember, ennyi országból, ilyen hosszan egy helyre, tehát hiába tanulmányozza a NOB világszerte a védekezési módszereket a sporteseményeken, az olimpiához hasonló rendezvényt nem talál. Kiszámított kockázat ez: az olimpia lefújása óriási csapást jelentene az ötkarikás mozgalomnak, újabb halasztás elképzelhetetlen, az eddigi tapasztalatok alapján viszont úgy látják, le lehet bonyolítani a tokiói versenyeket anélkül, hogy az olimpiai faluban járványkitörés legyen. A kérdés: lehet-e a sok kisebb-nagyobb verseny tapasztalatából következtetni ara, hogy mi történik egy gigantikus rendezvényen?
Sportolói érdekvédelmi szervezetek (mint a World Players Association) a COVID-szabályzat finomítását követelik a NOB-tól. Brendan Schwab, a szervezet ügyvezetője „riasztónak” nevezte, hogy a NOB szabályzatai mennyire vázlatosak. Közleményében a WPA rámutatott: nincs „B-terv” egy kitörés esetére, a sportolók saját felelősségre utaznak, nincsenek teljes körűen biztosítva, nem elég részletes a tesztelésre vonatkozó kódex, nincsenek kidolgozva a sportspecifikus forgatókönyvek, az olimpia alatti tesztelés döntően antigén gyorstesztekre és nem PCR-tesztekre támaszkodik, nincs kidolgozott eljárás fals pozitív tesztek esetére. És ez még csak az általuk felvázolt problémák egy része… A tokiói playbookok harmadik, végső kiadása júniusban várható.
Bármi legyen is a helyiek véleménye, Tokióban most már minden bizonnyal megtartják az olimpiát. Túl közeli az időpont a törléshez: hogy sporthasonlattal éljünk, a műugró elsétált a deszka végére, ugrani kell. És reménykedni. Egy olimpiai járványkitörés kommunikációs, PR- és pénzügyi katasztrófával fenyegetne, egyben súlyos, ha nem halálos sebet ejthetne az olimpiai mozgalmon. Azt ugyanis ebben az esetben senki sem mosná le a NOB-ról, a helyi szervezőkről és a japán kormányról, hogy pénzügyi, (sport)szakmai és presztízsérdekei miatt egészségügyi veszélyhelyzetet (vagy annál is rosszabbat) idézett elő. A sikeres rendezés – erre apellál a NOB – viszont reményt, a normalitáshoz való valamiféle visszatérést jelentene. Még ha az olimpiai profitból másként vajmi keveset is élvezhet a rendező város.
Következik az ugrás. A közönség pedig lélegzetvisszafojtva vár.
Hatalmas bírságot kapott a Meta. 
