Kétnapos zsírsertés-konferenciát rendeztek Herceghalmon, melyen a szakma nemzetközi képviselői mellett a hazai szakemberek, kutatók keresték a válaszokat azokra a kihívásokra, amelyek az egykor kiemelkedő gazdasági jelentőségű, mára azonban a modern, intenzív tenyésztésű sertések miatt háttérbe szorult fajtákat jellemzik.

Zsírsertéseket Délkelet-Ázsiában, a Távol-Keleten, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában is tenyésztenek, Európában csak két fajtája él: a spanyol ibérico és a magyar mangalica. Ez utóbbi fajták bebizonyították, hogy prémium minőségű termékekként megvan a helyük a piacokon.

A mangalica rendkívül népszerű húsfajta Magyarországon, a vásárlók körében egyértelműen „hungarikumként”, hagyományos magyar élelmiszerként tartják számon. Ahogy azonban a konferencia záró kerekasztal-beszélgetésén is elhangzott, a vásárlók fő problémája rendszerint a mangalicából készült termékek ára: ez ugyanis rendszerint magasabb, mint a hagyományos sertéshúsé. Márpedig a magasabb árat csak akkor hajlandóak megfizetni a vásárlók, ha biztosan tudják, hogy kiemelkedő minőséget kapnak a pénzükért.

Ahogy azt Dr. Rátky Józseftől, a Magyar Tudományos Akadémia doktorától, a konferenciának helyet adó Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet főigazgatójától megtudtuk: a mangalicatenyésztés egyik prioritása a fajta megőrzése, amit nemrég a kihalás széléről sikerült visszahozniuk a kutatóknak. A háttérben komoly tudományos munka folyik a mangalica eredeti, ősi génállományának megőrzésére, így biztosítva a fajta fennmaradását. A fogyasztói igények kielégítése érdekében folyik a különböző fajták keresztezésével az igényeknek megfelelő fajták tenyésztése, ám a folyamat legelején mindig az eredeti, hamisítatlan mangalica áll.

A kutatók az állatok genetikai felépítésének vizsgálatával olyan eredményeket értek el, melyeknek köszönhetően nem csak az állapítható meg a termékekből vett mintából, hogy az állat valóban mangalica-e, hanem gyakorlatilag az egyed azonosításáig visszavezethető a termék élettörténete. Ehhez azonban a laboratóriumoknak, a tenyésztőknek, a feldolgozóknak, a kereskedőknek is olyan rendszereket kell fenntartaniuk, amelyek – a vevői igényekre reagálva – lehetővé teszik egyfajta „bombabiztos” minőségbiztosítási lánc kialakítását, garantálva a kiemelkedő minősítésű mangalica-termékek eredetét és minőségét.

Dr. Rátky József felhívta a figyelmet: a mangalica valóban olyan kiugrási lehetőség a magyar gazdaság számára, amit vétek lenne kihagyni. A gazdasági teljesítményhez úgy tudna hozzájárulni, a munkahelyek számát úgy tudná növelni, hogy gyakorlatilag nincs versenytársa a piacon. Márpedig a magyar mangalicát világszerte jól ismerik: ahogy azt a konferencián résztvevő japán szakemberek elmondták, Japánban ezt a húsfajtát a legmagasabb minőségű élelmiszerek között tartják számon (hasonlóan a magyar libamájhoz, a mézhez és a borhoz). Ahogy Manabe Noboru, a tokiói egyetem professzora fogalmazott a konferencián: a mangalica „a magyarok ehető nemzeti kincse”.

A mangalica előtti hatalmas lehetőségek kiaknázásához azonban nem elegendőek a kutatók, ahogy nem elegendőek a kereskedelemben résztvevő szereplők sem – ehhez komoly állami háttérre lenne szükség – mondta Dr. Rátky József.

A konferencia végén Rátky Józsefet a mongol mezőgazdasági akadémia tiszteletbeli tagjává választották tudományos munkája és a két ország kiváló kapcsolatának elősegítése érdekében végzett erőfeszítéseinek elismeréseként. A kitüntetést a World Science Forum miatt hazánkban tartózkodó magasrangú mongol küldöttség adta át az ÁTK főigazgatójának.