Kétnapos zsírsertés-konferenciát rendeztek Herceghalmon, melyen a szakma nemzetközi képviselői mellett a hazai szakemberek, kutatók keresték a válaszokat azokra a kihívásokra, amelyek az egykor kiemelkedő gazdasági jelentőségű, mára azonban a modern, intenzív tenyésztésű sertések miatt háttérbe szorult fajtákat jellemzik.
Zsírsertéseket Délkelet-Ázsiában, a Távol-Keleten, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában is tenyésztenek, Európában csak két fajtája él: a spanyol ibérico és a magyar mangalica. Ez utóbbi fajták bebizonyították, hogy prémium minőségű termékekként megvan a helyük a piacokon.
A mangalica rendkívül népszerű húsfajta Magyarországon, a vásárlók körében egyértelműen „hungarikumként”, hagyományos magyar élelmiszerként tartják számon. Ahogy azonban a konferencia záró kerekasztal-beszélgetésén is elhangzott, a vásárlók fő problémája rendszerint a mangalicából készült termékek ára: ez ugyanis rendszerint magasabb, mint a hagyományos sertéshúsé. Márpedig a magasabb árat csak akkor hajlandóak megfizetni a vásárlók, ha biztosan tudják, hogy kiemelkedő minőséget kapnak a pénzükért.
Ahogy azt Dr. Rátky Józseftől, a Magyar Tudományos Akadémia doktorától, a konferenciának helyet adó Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet főigazgatójától megtudtuk: a mangalicatenyésztés egyik prioritása a fajta megőrzése, amit nemrég a kihalás széléről sikerült visszahozniuk a kutatóknak. A háttérben komoly tudományos munka folyik a mangalica eredeti, ősi génállományának megőrzésére, így biztosítva a fajta fennmaradását. A fogyasztói igények kielégítése érdekében folyik a különböző fajták keresztezésével az igényeknek megfelelő fajták tenyésztése, ám a folyamat legelején mindig az eredeti, hamisítatlan mangalica áll.
A kutatók az állatok genetikai felépítésének vizsgálatával olyan eredményeket értek el, melyeknek köszönhetően nem csak az állapítható meg a termékekből vett mintából, hogy az állat valóban mangalica-e, hanem gyakorlatilag az egyed azonosításáig visszavezethető a termék élettörténete. Ehhez azonban a laboratóriumoknak, a tenyésztőknek, a feldolgozóknak, a kereskedőknek is olyan rendszereket kell fenntartaniuk, amelyek – a vevői igényekre reagálva – lehetővé teszik egyfajta „bombabiztos” minőségbiztosítási lánc kialakítását, garantálva a kiemelkedő minősítésű mangalica-termékek eredetét és minőségét.
Dr. Rátky József felhívta a figyelmet: a mangalica valóban olyan kiugrási lehetőség a magyar gazdaság számára, amit vétek lenne kihagyni. A gazdasági teljesítményhez úgy tudna hozzájárulni, a munkahelyek számát úgy tudná növelni, hogy gyakorlatilag nincs versenytársa a piacon. Márpedig a magyar mangalicát világszerte jól ismerik: ahogy azt a konferencián résztvevő japán szakemberek elmondták, Japánban ezt a húsfajtát a legmagasabb minőségű élelmiszerek között tartják számon (hasonlóan a magyar libamájhoz, a mézhez és a borhoz). Ahogy Manabe Noboru, a tokiói egyetem professzora fogalmazott a konferencián: a mangalica „a magyarok ehető nemzeti kincse”.
A mangalica előtti hatalmas lehetőségek kiaknázásához azonban nem elegendőek a kutatók, ahogy nem elegendőek a kereskedelemben résztvevő szereplők sem – ehhez komoly állami háttérre lenne szükség – mondta Dr. Rátky József.
A konferencia végén Rátky Józsefet a mongol mezőgazdasági akadémia tiszteletbeli tagjává választották tudományos munkája és a két ország kiváló kapcsolatának elősegítése érdekében végzett erőfeszítéseinek elismeréseként. A kitüntetést a World Science Forum miatt hazánkban tartózkodó magasrangú mongol küldöttség adta át az ÁTK főigazgatójának.
Mindez az EU által elfogadott országspecifikus mentesítési záradékkal lehetséges. 
Új világrend jöhet, új nagyhatalmakkal, kriptovalutákkal
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
