Mindennapi tapasztalata a háztartásoknak, hogy a gépek vagy az elektronikai eszközök meghibásodása több tízezer forintba kerülhet, ha szervizbe kell vinni az eszközt vagy mestert kell hívni a javításhoz. Aki házilag lát neki a probléma megoldásának, annak számolnia kell azzal, hogy esetleg elveszti a termék garanciáját. A probléma elérte a szabályozó hatóságok ingerküszöbét is.
Az Egyesült Államokban például számos állam (Kalifornia, Maine, Massachusetts, Minnesota és New York vezetett be úgynevezett „javításhoz való jog” törvényt – derült ki a CNBC, amerikai gazdasági portál összefoglalójából. Ezek általában előírják a gyártóknak, hogy tegyék könnyen elérhetővé a pótalkatrészeket, a fizikaiakat és a szoftvereket is, és készítsenek javítási útmutatókat, amiket megfizethető áron megszerezhetnek az otthoni ezermesterek.
Fotó: Pixabay
Számos amerikai további állam készül hasonló szabályozás bevezetésére. Ezek okosan megvárták, amíg az első lépések után megszületnek a tapasztalatok. Az első ilyen jogszabályt 2014-ben fogadták el Dél-Dakota államban. Annyi kiderült, hogy ahány ház annyi szokás, azaz az egyes államok szabályozása nagyon eltérő. New York államban például nem vonatkozik a háztartási gépekre, máshol bizonyos eszközökre, például a kerti gépekre és az elektromos tolószékekre külön szabályok vonatkoznak.
A gépek házi bütykölése nélkül több lenne a szemét
Szövetségi szinten a versenyhatóságként is tevékenykedő Federal Trade Commission (FTC) foglalkozott a kérdéssel. Egy 2021-es jelentésben, ami a Kongresszusnak készült, az FTC szakértői megállapítják, hogy ha korlátoznák a fogyasztók és a gyártók jogát arra, hogy eldöntsék, hogyan javítják termékeiket, akkor nőnének a javítási költségek és több lenne az elektronikai hulladék.
A bizottság ezzel összefüggésben felhívta a gyártók figyelmét, hogy ne merészeljék túlzásba vinni jótállási feltételeikben vásárlóik jogának korlátozását termékeik megbütyköléséhez. A törvénykezés bírálói szerint a javítási joggal kapcsolatos szabályok vagy túl általánosak, vagy túl konkrétak, szóval végső soron haszontalanok lehetnek.
Az egyik érdekesség, amit az üggyel foglalkozó civil szervezetek kiderítettek az, hogy egyes termékeket kifejezetten úgy terveznek, hogy lehetetlen vagy körülményes legyen házilagos javításuk. Az egyik amerikai szervezet ezért létrehozott egy ranglistát, amelyben a javíthatóság szempontjából rendezi sorba az azonos feladat ellátására szolgáló termékeket.
Nem olyan egyszerű a javíthatóság minősítése
Franciaországban már létezik valami ehhez hasonló rendszer és az Európai Unió is tervezi egy „javíthatósági index” bevezetését. Ez nullától tízig osztályozná az eszközöket a szerint, hogy mennyire egyszerű, házilag megoldható a javításuk. A tízes szám jelölné a legkönnyebben rendbe hozható termékeket.
A gond az, hogy az ilyen rendszerek szubjektívek és nem feltétlenül időt állóak. Ha például a gyártó egy kicsit változtat háztartási gépének valamelyik alkatrészén, máris módosulhat a gép javíthatósága.
Alex Reinauer, az amerikai Competitive Enterprise Institute intézet kutatója saját listát készített, amely figyelembe veszi a termékek víz- és porállóságát is. Összességében legegyszerűbb általános tapasztalatként azt vonta le, hogy amelyik termék könnyen javítható, az nem olyan tartós, mint jobban összeépített versenytársai. Magyarán a vásárlónak választania kell, hogy e kettő tulajdonság közül melyik szempontot tartja fontosabbnak.
Alapvetően jó hangulatban zajlott a kereskedés a budapesti tőzsdén, a Mol 8 százalékot meghaladó csökkenésétől sem szabad megijedni. 
