Tűzijáték a Duna felett 2015. augusztus 20-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Augusztus 20-án első államalapító királyunkat, Szent Istvánt ünnepeljük, a jeles ünnepnap azonban lassan összefonódott egy korábbi, keresztény ünneppel. A legenda ugyanis úgy tartja, hogy Szent István öt nappal korábban, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján ajánlotta Szűz Mária oltalmába Magyarországot, az idők során végül a két nap ünnepi hagyományai összefonódtak. Végül 1092-ben Szent László király a szabolcsi zsinaton rendelte el, hogy ünnepeljék István oltárra emelésének napját, augusztus 20-át.

Szép lassan bővült a kör

Országos ünneppé végül 1774-ben vált Mária Teréziának köszönhetően, és megalapozta az egyik mai napig tartó hagyományt, a Szent Jobb körbevitelét – ő hozatta ugyanis Raguzából Bécsbe István király mumifikált jobb kezét. Konkrét hagyománykör ugyanakkor nem fűződött az ünnephez egészen 1818-ig: ekkor rendezték meg először azt az ünnepélyes körmenetet, amikor végül a jobbot Győrön és Pannonhalmán keresztül Budára hoztak. A forradalmi és háborús időkben a körmenet és ezzel az ünnep is számos alkalommal elmaradt, végül 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig belügyminiszteri rendelet írta elő a középületek fellobogózását, címeres zászlóval.

Az egyre növekvő ünnep rengeteg embert érdekelt, nem csak Magyarország minden tájáról, de külföldről is érkeztek látogatók a hatalmas ünnepre, ahol a Máriának szóló tiszteletadás mellett (István és Mária kultusza ugyanis összeforrt az idők során) hódolhattak a Szent István napi vásár nyújtotta szórakozásnak is. Az ünnepkör lassan bővült, így állt össze mára a szokásos menetrend tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok felkarolásával és ápolásával (több, nagy hagyományőrző fesztivált igazítottak egybe augusztus 20-szal), és persze az elmaradhatatlan tűzijátékkal: ezt 1927-ben rendezték meg először.

Budapest ünnepi lázban

Budapesten az ünnep előestéjén ökumenikus istentisztelet tartanak, majd az ünnep hivatalosan a Kossuth téri katonai tiszteletadással és a magyar zászló felvonásával veszi kezdetét. Ezután avatják a honvédtiszteket, majd megnyitják a Parlament kupolacsarnokát a látogatók előtt, ahol megnézhetik a Szent Koronát. Budán ilyenkor lépni sem lehet, mindenütt fesztiválok, koncertek, családi programok várják az érdeklődőket a Várban, a Duna-parton és a várkertben. Egyebek mellett itt rendezik meg a Mesterségek Ünnepét és a magyar ízek utcáját, valamint itt mutatják be az ország tortáját is.

Délután aratómenetet tartanak, aminek a végén megáldják az új kenyeret. A délutáni ünnepi szentmise után a Szent István-bazilika körül megtartott Szent Jobb-körmenettel folytatódik. Az egész napot végül az esti ünnepi, zenés kíséretű tűzijáték zárja.

Roppan az új kenyér, elhull a Szúnyogkirály

Érdekes módon azonban augusztus 20-hoz relatíve kevés népi hagyomány köthető, ezek azonban keményen tartják magukat az idő viszontagságaiban. Ez a nap nem csak Istvánról, hanem az új kenyérről is szól, egyes vidékeken ugyanis ekkor rendezték meg az aratási felvonulást, a frissen aratott búzából így elkészültek az első kenyerek. Szokás volt ekkor faluhelyt a legszegényebb családoknak egy hatalmas kenyeret ajándékozni, ehhez a lisztet a település összes családja dobta össze.

A Drávaszögben azt tartják, hogy ha István napkor szép az idő, akkor jó gyümölcstermés várható – ezt azonban az elmúlt évek rettenetes viharainak tükrében ma már nehéz komolyan venni. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István napkor mennek el a gólyák, így augusztus 20. egyben gólyabúcsúztató ünnep is. Ezen a napon azonban búcsúzunk még egy élőlénytől: egy tréfás monda szerint ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, ettől a naptól kezdve ugyanis lényegesen kevesebb vérszívó kínozta az embereket. Augusztus 20-án egyetlen egy dolgot nem volt szabad csinálni: nyílt vízben fürdeni, ezzel ugyanis azt hitték, hogy magára haragítja az ember az ártó vízi szellemeket. De legalábbis a melegben tobzódó szúnyogokat biztosan.