Mit isznak a világ leggazdagabbjai? Luxusital-trendek itthon és külföldön

A vendéglátás és a kiskereskedelem szoros összefonódása figyelhető meg ebben a szegmensben: a szomjas vendég először az éttermekben, bárokban kóstol meg egy italt, és ha ízlik neki, később leemeli a szupermarket – vagy egy elegáns budapesti italbutik – polcáról.

A 10–20 ezer forintos italok sokszor ajándékként szolgálnak. Előfordul az is, hogy aki megengedhetné magának a prémiummárkákat, az egyáltalán nem ismeri a magas minőségű változatokat.

Vodka van vagy százféle

Mindezt árnyalják a trendek is: a Baileys mintha kifutott volna. A pezsgő – persze szigorúan a száraz vagy az extra dry – már nemcsak az ünnepek itala. Könnyed nyári ebédekhez, esti randevúkhoz a prosecco is kifejezetten divatos.

Évtizedekig – egy-egy külföldi ital nevét hallva – elképzelni sem lehetett itthon, hogy abból hány százféle kapható egy külhoni üzletben. Ginből ma már ugyanúgy elérhető világszerte – és itthon is – luxusváltozat, mint whiskyből vagy vodkából. Ez utóbbit sokan azonosítják még ma is az oroszok uniformizáltnak hitt tömény alkoholjával. Aki valaha járt Oroszországban, azt igencsak meglephette, hogy mennyiféle, eltérő minőségű vodka és pezsgő volt kapható még a hiánygazdálkodás éveiben is, nem beszélve a mai választékról. Csak éppen nem mindegyikkel árasztották el a szocialista piacot.

A konyak kicsit kiment a divatból, jön felfelé a rum

A magyarok, ha már töménnyel kezdenek, leginkább a pálinkát választják, bár ez erősen alkalom- és korosztályfüggő. A gyümölcspárlatok amatőr megítélése nagyon szubjektív, kevesen tudják igazán megbecsülni a magas minőséget. Az Unicum vagy a Becherovka íze állandó, de a Grand Marnier-é is, bár a prémium francia konyakok és likőrfélék arzenálja sosem volt igazán ismert Magyarországon. A konyak mintha egyébként is kiment volna a divatból, a fogyasztása külföldön is visszaesett a prémium szegmensben.

A rum viszont egyre népszerűbb, természetesen nem a szocialista korszakból ismert sütőrum minőségű változatokra gondolva, vagy éppen az egydecis, reggeli üzemkezdő kábításra. A nemzetközi konyhát vivő éttermek hatására a hazai fogyasztók is kezdenek megismerkedni a japán whiskyvel vagy éppen a mexikói tequilával, amelyek szintén gyűjtőfogalmak. Mindegyik luxusitalra igaz, hogy önmagában nem elég a kiváló minőség: a brandtörténet, a hozzá fűződő legendák, a palack külleme és a címke esztétikuma mind komolyan befolyásolják az árakat.

A származás nem minden

Az, hogy egy ital honnan származik, még nem feltétlenül garancia a minőségre: a hazai, német tulajdonú szupermarketláncok sokszor olyan áron kínálnak francia vagy olasz vörösbort, mint egy doboz rostos gyümölcslevet. Attól még, hogy egy rum kubai vagy a tequila mexikói, egyáltalán nem biztos, hogy csúcskategóriás termékről van szó.

A hazai italkultúra fejlődését nagyban befolyásolja a világlátás, a gyakori utazás és a duty-free shopokban való böngészés. Ez utóbbit a szakemberek élményalapú vásárlásnak nevezik, elvégre az ember mindjárt repülőre száll, ki tudja, mi történik útközben, és egyébként is úgy érzi, megérdemel egy kis kényeztetést, ha már ennyi pénzt szánt az utazásra. Ez azt jelenti, hogy a reptereken az utasok hajlamosak sokkal többet költeni – egyebek mellett prémium italokra és kozmetikumokra is –, mint egy hagyományos, otthoni üzletben.

Van, aki csak gyűjti az egyedi tételeket

A külföldi tömény italokra sokáig nem volt jellemző a marketingcélú kóstoltatás. Míg borkóstolót ma már szinte minden magyar település pincéiben tartanak – gyakran étkezéssel egybekötve –, addig a koktélalapanyagok és a prémium tömény italok minősége, valamint választéka még ma is jórészt ismeretlen a nagyközönség előtt.

Aki a luxusmárkákat megvásárolja, az többnyire nem alkoholista. Előfordulhat, hogy csupán a bárszekrényében akarja megmutatni a vendégeknek – presztízsből – ezeket a drága italokat, vagy éppen ezzel kényezteti magát olykor-olykor. Sokan gyűjtenek is különleges párlatokat. Ahogy az egyik szaklap fogalmaz: „a gyűjtők és alkalmi luxusfogyasztók egyre gyakrabban keresik a szériaszámokkal jelölt, egyszeri gyártású tételeket, amelyek különleges élményt kínálnak.”

Ahány bár és étterem, annyiféle a koktél

A vendéglátóhelyeknek is lépést kell tartani ezzel az igénnyel. De ahány bár, szálloda és étterem, annyiféle a koktélok összetétele. Van, ahol csapnivaló a végeredmény, mert nem sommelier alkotja meg a zamatkombinációt és a díszítést, de italszakembert alkalmazni drága mulatság lenne a tulajdonosnak. A végeredmény kiábrándító lehet az üzletre nézve, és befolyásolhatja a vásárlási hajlandóságot is – a kiskereskedelemben.

A tömény italok fogyasztásának tipikus magyar szokása, hogy ha felhajtottuk a féldecit, mi jön mellé kísérőnek?  Itthon az Unicum-sör kombó a legtipikusabb, de a sört nem biztos, hogy kultiválja az, aki egy különleges whiskyvel szemez. Közben azt se felejtsük el, hogy egyre bővül az a réteg, aki nem iszik alkoholt, akkor se, ha nem vezet, hanem inkább egy félliteres csapvizes citromos-cukros limonádé mellett üldögél órákig, ami a legnagyobb buli a vendéglátósoknak, hiszen annyit kérnek érte, mint egy pohár borért.

Ha pezsgő, akkor legyen kézműves!

Felnőtt egy generáció, amely vega, vegán, valamint laktóz-, glutén- és cukormentes ételeket és italokat fogyaszt. A vendéglátósok ennek eleget is tesznek, de az árakat úgy kalkulálják ki, hogy ha a vendég betér és leül, mindenképpen fizessen – mindegy, hogy miért, de sokat.

Bármennyire is fejlődött itthon a borkultúra, ma is kevesen tudják megítélni egy borról, hogy mekkora értéket képvisel, milyen a minősége, vagy hogy hol termett a szőlő. Annyiért adja tehát a vendéglős, amennyiért akarja. Ugyanez vonatkozik a pezsgőre vagy a proseccóra is, amelyekből szintén sok tucatnyi létezik. A tehetősebb, hozzáértő körökben a hazai, kisszériás pezsgők vezetnek, mint például a Garamvári vagy a Kreinbacher. Ma már a magasabb minőséget képviselő borászatok közül igen sok állt át e buborékos ital készítésére is.

A fiatalok körében nem trendi az édes desszertbor: a tokaji aszút inkább külföldieknek való hungarikumnak tekintik, ráadásul nem is buliba való, és nem is aperitif jellegű ital.

Mit locsolnak magukra a győztesek a Forma-1-en?

A luxusitalmárkák – akárcsak a divatszalonok vagy a parfümgyártók – előszeretettel kötnek reklámszerződést világhírű színészekkel vagy sportolókkal. Elvégre milliók nézik a Forma–1-es versenyeket, ahol egyáltalán nem mindegy, mit locsolnak magukra a győztesek. Az Oscar-díj, a Golden Globe vagy a Cannes-i Filmfesztivál díszvacsorái nemcsak arra adnak alkalmat, hogy ruhakölteményeket vagy exkluzív ékszerkollekciókat vonultassanak fel a résztvevők, hanem a kamerák azt is közelről mutatják, mivel koccintanak a hírességek.

A világsztárok gyakran adják a nevüket a minőségi italokhoz – akárcsak a méregdrága órákhoz –, és persze az sem mindegy, hogy ki melyik márkát képviseli. Ez nagyban függ a karakterüktől, a habitusuktól vagy akár a legutóbbi sikerfilmes szerepüktől is, nem beszélve természetesen a szerződésekben szereplő dollármilliókról.

Kendall Jenner tequilát reklámoz

Ryan Reynoldstól Kendall Jennerig számos olyan sztárok által fémjelzett itallal lehet találkozni a piacon, amelyek nem feltétlenül csak a rendkívül gazdagoknak, hanem a felső középosztálynak szólnak. Ez nem véletlen, hiszen a hírességeknek nem az a céljuk, hogy egy szűk réteget érjenek el – elvégre az adott itallal együtt önmagukat is népszerűsítik. Az pedig, hogy nők is reklámoznak tömény alkoholt, bár korábban újdonságnak számított, ma már egyáltalán nem szenzáció.

Az, hogy a sztárok imázsa miatt mennyi fogy az adott italból, nagyban függ attól is, hogy mennyire sikeresek, vagy éppen nem keverednek-e bele valamilyen kellemetlen botrányba. Jó példa erre Armie Hammer néhány évvel ezelőtti esete: nála a botrány kirobbanása után nemcsak a filmszerepek úsztak el, hanem a reklámszerződések is azonnal megszűntek.

Whisky, 6,2 millió dollárért

Végül jöjjenek a milliárdosok titkos kedvencei. A világ legdrágább alkoholos italai közé azok a különleges ritkaságok tartoznak, amelyeknél az elképesztő árat nemcsak maga az ital, hanem a drágakövekkel kirakott, egyedi palack is növeli. Ilyen az Isabella's Islay whisky, amely  6,2 millió dollárba kerül. A palackot több mint 8500 gyémánt, 300 rubin és fehérarany díszíti.

Nem olcsó a Tequila Ley 925 Diamante sem: 3,5 millió dollárba kerül, és egy 4100 darab gyémánttal díszített, platina- és fehérarany borítású palackban árulják. A Diva Vodka ára egymillió dollár; ezt a különleges eljárással szűrt italt Swarovski-kristályokkal kirakott palackban kínálják, amelynek a közepén drágakövek futnak végig. A Macallan 1926 skót whiskyt szintén csillagászati összegért, több mint kétmillió dollárért lehet megvásárolni. A Henri IV Dudognon Heritage Cognac Grande Champagne-ból egyetlen palack kétmillió dollárba kerül, az értékét pedig a 24 karátos aranylemez borítás, valamint a 6500 darab gyémánt teszi egyedivé.

A világ legdrágább bora egy magyar aszúesszencia

A legdrágább magyar ital kétségkívül a Royal Tokaji 2008-as Essencia, amely a cég honlapja szerint 13 799 990 forintért rendelhető meg. Ezzel a tétel bor-világrekordot is döntött: a legdrágább kereskedelmi forgalomban kapható bor címét nem egy Amarone vagy egy ritka bordói viseli, hanem egy magyar különlegesség.

Hogy miért kerül ennyibe? Egyetlen magnum palacknyi esszenciához több mint 200 kilogramm, kézzel válogatott aszúszemre és rendkívül hosszú érlelési folyamatra van szükség, így ez a világ legmunkaigényesebb borai közé tartozik. A 2008-as kiváló évjárat volt, az esszenciák ráadásul akár 100 évig is eltarthatók. Ebből a kiadásból mindössze 18 palack készült, vagyis egy egészen egyedi, exkluzív tétel került a piacra.