Nem ehhez szoktak

Ilyen körülmények között érthető, hogy leszűkül az árrés, nagyon nehéz profitot termelni, sőt, a veszteséget elkerülni. Hihetetlen hatékonyság kell hozzá, és aki nem tudja kifizetni a magas béreket, olyan munkaerőhiánnyal néz szembe, ami az említett állapotokhoz vezet. Nos, a hírekben szereplő CBA esetében bizony felmerülhet ez a probléma, volt, hogy az egyik üzletben járva megkérdeztük, hogy miért csak 6 működik a 15 pénztárból, vagy, hogy este záráskor előtt miért tűnnek el a pénztárosok és kígyózik a sor az egy nyitva lévő előtt zárás után fél óráig, és erre azt a választ kaptuk, hogy a pénztárosoknak kell takarítani is, mert nincs, aki elvégezze.

A helyzet nyilván ugyanilyen feszes minden üzletben, a multiknál is, de ott mintha nem lenne ez annyira nyomasztó. A CBA alapítói a szocializmusban kezdték pályájukat, a főtulajdonos ott volt üzletvezető, mielőtt átvonult a magánszektorba. Akkor hiánygazdaság volt, de nem a munkaerőből volt hiány, hanem rendszerint az áruból, és ez egész másféle üzleti modellt igényelt. Amikor pedig átmentek a magánszektorba, természetesen lett áru, hisz a magánvállalkozó beszerzi a föld alól is, és olyan áron adhatja, amennyiért megveszik.

Ők viszont igen

A kapitalizmus elő két évtizedében jól működtek a hazai boltok és boltláncok, mert ugyan már komoly verseny alakult ki, a kereslet is nőtt, a munkaerővel pedig nem volt gond. Amióta viszont az EU megnyitotta munkaerőpiacát, a munkaerő érthető módon elindult, hogy ugyanazt a munkát 4-szeres fizetésért végezze el. Felbukkant a korábban sosem létező munkaerőhiány, kialakult a bérverseny. A multi láncok addig emelték a béreket, amíg lett munkaerő, de hát ők megszokták, hogy angliai és németországi üzleteikben is egy vagyont kell fizetni a dolgozóknak, igaz, magasabbak a kiskereskedelmi árak is.

Ésszerű megoldás

A hazai üzleteket ez a helyzet váratlanul éri, és nem számíthatnak arra, hogy a helyzet kedvező irányba fog változni, hisz valószínűleg a bérek még tovább emelkednek, a várva várt áremelkedés, ha be is indul, valószínűleg nem lesz akkora, hogy ezzel lépést tartson. Így adódik egy ésszerű lehetőség: eladni az üzleteket azoknak, akik tudják, hogy kell magas bérek mellett üzemelni, vagyis a multiknak. A vásárló nem fog rosszul járni: kevesebbet áll sorba, nagyjából ugyanolyan árakat fizet. Hogy a CBA-nál maradjunk, a tulajdonosok ott sem fognak rosszul járni, valószínűleg szép árat kapnak a vevőktől hemzsegő üzletekért.

Rosszul inkább a különálló kisboltok tulajdonosai járhatnak, azok méretüknél fogva nem vonzók a nagyobb láncok számára. Ami pedig a CBA-t illeti: mivel csak felvetések vannak, semmilyen konkrétum nincs, nem állítjuk, hogy feltétlenül az említett tényezők az esetleges értékesítés okai, de ha ilyen üzletek tulajdonosai lennénk, és nem tudnánk megfizetni a munkaerőt, ezért kígyóznának a sorok, biztosan elgondolkoznánk az eladáson, pláne, ha kedvező ajánlatok érkeznek.