Az acélvárosi történet

Kapkodhatták a fejüket azok, akik az augusztus 20-i hosszú hétvégén követni akarták a Dunaferrt érintő híreket. Sokáig csak arról szóltak a híradások, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a székesfehérvári kihelyezett kormányülés előtt Dunaújvárosba megy, hogy tájékozódjon a cégnél tervezett változásokról, a hónap közepén bejelentett elbocsátásokról.

A miniszter a látogatás után még úgy nyilatkozott, hogy nem került szóba a Dunaferr visszaállamosítása. Még ugyanaznap este a köztévé Híradójának viszont már azt mondta, hogy a tárgyaláson a Dunaferr esetleges megvásárlásáról is szó volt, és azt is hangsúlyozta, hogy elhibázottnak tartja a Dunaferr 2004-es privatizációját.

Kevés a részlet

Hogy pontosan milyen ajánlatot tett Varga Mihály, nem tudni. Annyi biztos, hogy az ünnep leteltével levelet írt a cég vezetésének, ebben tárgyalásokat kezdeményezett a kormány és a tulajdonosok között a társaság megvásárlásáról. Az Evgeny Tankhilevich vezérigazgatónak küldött levélben azt írta: "Magyarország Kormánya felhatalmazott arra, hogy a kormány részéről az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. megvásárlására irányuló tárgyalásokat a cég vezetésével haladéktalanul megkezdjem." Az egyeztetések megkezdésének lehetséges időpontját a Dunaferr szóvivője megtippelni sem tudta. De azt megjegyezte, hogy mindenképpen tárgyalóasztalhoz ülnek Varga Mihállyal.

Ha nem államosítás, akkor mi?

A miniszter mindvégig hangsúlyozta, hogy nincs szó államosításról. Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében azt írta: "nem államosítunk, (...) most piaci alapon teszünk vételi ajánlatot, amit ha elfogadnak a tulajdonosok, akkor megállapodunk, a cég állami tulajdonba kerül, ha nem, megy tovább az élet. Dunaújváros ez utóbbi esetben is számíthat ránk!"

Szerinte az ár kérdése és a körülmények tisztázása nagyon fontos a kormány számára. Úgy fogalmazott: "ha van egy pozitív hozzáállás a mostani tulajdonosok részéről, akkor akár már az őszre, szeptember végére, október közepére meg lehet állapodni a legfontosabb kérdésekben".

Ha valóban sikerül megállapodni a legfontosabb kérdésekben, és az állam még ebben az évben tulajdont szerez a vállalatban, az a költségvetés idei helyzetét már nem befolyásolja. A következő években viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul a társaság nem túl fényes költségvetése.

Mit is venne az állam?

A gyár Dunaújváros és térsége legnagyobb foglalkoztatója, 7500 alkalmazottal. 1971-ben volt a csúcs, 13 ezer munkása volt az akkor még Dunai Vasműnek nevezett vállalatnak. A termelési csúcsot 1988-ban érték el, nagyjából 1,5 millió tonnával.

Az ISD Dunaferr évek óta veszteséges. Csak az utóbbi két évben 50 milliárd forint hátralékot halmozott fel. Az orosz-ukrán anyavállalat nélkül a cég nem tudná fenntartani magát, belső tartalékai elfogytak, csak az anyavállalatnak 300 millió dollárral tartozik. Máig nem heverte ki a 2008-as válságot, amit tovább súlyosbított az euró gyengülése, a megemelt minimálbér és garantált bérminimum.

A helyzet különösen kényes, mivel ez a cég Magyarország egyik legnagyobb ipari termelő egysége. Az 50 ezres Dunaújváros költségvetésének 20-25 százalékát adja iparűzési adó formájában.

Ez már történelem

A Medgyessy-kormány 2002-ben, nem sokkal a választások után döntött a Dunaferr magánosításáról. De privatizálni végül csak 2004-ben sikerült. A pályázaton az ukrán ISD nyert, 444 millió forintot fizetett, emellett 17,3 milliárd forintos tőkésítést is vállalt, 72 milliárdos beruházást ígért és 1,3 milliárdot kistérségi fejlesztésre.

2007-ben már egy Cipruson bejegyzett társaságé, a Steelhold Limitid-é volt a Dunaferr törzsrészvényeinek 98,29 százaléka.

2010-ben újabb tulajdonosváltás történt: az ISD az orosz Vnyesekonombanké lett.

Nem az első próbálkozás

A magyar kormány képviseletében 2013 áprilisában, Moszkvában járt külgazdasági államtitkár, Szijjártó Péter megpróbálta meggyőzni a Vnyesekonombankot, hogy adja el az államnak a Dunaferrben való részesedését, az orosz pénzintézet azonban erre nem volt hajlandó. Részletek>>

Mások hogyan csinálják?

Nemcsak a magyarországi acélgyártás, hanem az egész szektor szenved, évek óta. Az európai acélipart a csökkenő kereslet, a folyamatos kapacitáscsökkentés sújtja. A legnagyobb vállalatok elbocsátásokkal és csökkentett munkaórájú hetek bevezetésével próbálnak túlélni.

Szerbia például tavaly januárban vásárolta vissza jelképes összegért, 1 dollárért az US Steel acélipari társaság gyárát. Csak így lehetett elkerülni az üzem bezárását és azt, hogy 5400 dolgozó az utcára kerüljön. Fél évvel később viszont mégis leállt a termelés, a munkások kényszerszabadságra mentek. A céget azóta sem tudták eladni.

Ami a szocialista nagyiparból maradt

Az ISD Dunaferr a rossz gazdasági körülmények ellenére sem készül újabb termelési egység bezárására, noha a fix költségek, a dolgozói bérek, a kohó működtetése nagyon drága. A cégvezetés az eddigi tájékoztatás szerint egyrészt modernizációban gondolkodik. Másrészt átalakítaná a vállalatot, dolgozókat küldene el.

Az augusztus 12-i bejelentés szerint 1500 ember veszítheti el a munkáját Dunaújvárosban és a környékén. Ezzel az egész térség kilátástalan helyzetbe kerülhet. Bár Evgeny Tankhilevich nyár elején még azt mondta a sajtónak, hogy a leépítés az adminisztrációval foglalkozó területeket érintheti. „Sokkal több ember foglalkozik papírgyártással, mint acélgyártással a cégnél” – mondta.

Ha sikerül is meggyőzni az orosz tulajdonost, hogy adja el a vállalatot, a haldokló acélipart feltámasztani, nem lesz egyszerű. Tulajdonosként a magyar állam sem tudja elkerülni a leépítést, különben nincs versenyképes működés. Ellenkező esetben lehet tovább finanszírozni a veszteséges termelést, csak immár adóbevételekből.