A természeti kincsektől mentes, folyamatos háború és konfliktus sújtotta ország gyakorlatilag majdnem a semmiből lett néhány év alatt az első számú befektetési célpont. Assaf Luxembourg szerint Magyarországban is megvan erre a potenciál.
A csillagok is együtt állnak
“Ma mindenki az ökoszisztéma kifejezést használja, amikor egy nemzet vállalkozói környezetét akarja leírni. Azonban a lényeget sokkal pontosabban megragadja a klaszter kifejezés.” mondja Luxembourg.
A fogalom gazdasági definíciója Michael Portnertől, a Harvard Business School professzorától származik. Modernebb értelmezésben olyan lokációt jelent, ahol egyszerre találkoznak a megfelelő források, emberi energia és potenciál egy ágazat különböző részeiből, azért, hogy valamilyen fenntartható és kompetitív előnyhöz jusson az iparág.
“Nem csak a techszektorra kell gondolni. Szerinted melyik a leghíresebb klaszter? Megmondom: Hollywood. Képzelj el egy kávézót, ahová bemegy a forgatókönyvíró. Steven Spielberget keresi, hogy végre valaki elolvassa a nyamvadt szkriptet. Az írónak ehhez tudnia kell, hogy a kávézóban kell keresgélnie, ha producert akar fogni. Egy közös tér, ahol a szakma több területéről kapcsolódnak össze egy közös célért, hogy a néző a végén lásson egy jó filmet.”
A gondolat hatalma
|
Assaf Luxembourg A BDO Israel üzletfejlesztési csoportjának vezetője. Foglalkozik vállalati tanácsadással és marketinggel is. Egyik szakterülete az izraeli high-tech vállalkozói szektor, de rendszeresen tart előadást nemzetközi közönség előtt Izraelről, mint márkáról. Bővebben róla itt olvashat még >>>>> |
Luxembourg szerint Izrael tankönyvi példája lehetne annak, hogyan lehet egy nemzet véletlenül sikeres. Itt nem úgy mentek a dolgok, mint Kínában, vagy régen más, szocialista országokba. “Szó sem volt arról, hogy azt mondja valaki, itt egy 10 éves terv, elkülönítjük az állami forrást, legyünk mi a startup nemzet! Az egész a 90-es évek környékén kezdődött, amikor az izraeli kormány beindította a Yozma-programot, hogy összekösse a kockázati tőkéseket a vállalkozókkal. Ez az, amit például Magyarország is megpróbált átvenni.”
A Yozma magyarul kezdeményezést jelent, méghozzá Izrael esetében az állam részéről, 1993-ban. A külföldi kockázati tőkéseknek kedvezményes adózást, a vállalkozásoknak pedig ugyanakkora összeget ígértek, mint amennyivel a kockatőkések szálltak be egy-egy üzletbe. Az eredmény kirobbanó volt: az országban befektetett kockázati tőke kevesebb mint egy év alatt ugrott 58 millió dollárról 3,3 milliárdra. A startup-rakéták ezzel berobbantak és a kockázati tőkét bevonó kezdő vállalkozások száma megnyolcszorozódott. 1999-re Izraelt csak az Egyesült Államok előzte meg a GDP-vel arányos magántőke-befektetésekben.
“Jellemezd egy szóval Budapestet egy külföldinek!”
A Yozmához hasonló támogatási program itthon a Jeremie és a Gazella, mindkettőnek vannak támogatói és kiábrándult résztvevői, de egyelőre inkább örülünk, hogy vannak. A programok egyszerű kopipésztje azonban hosszú távon nem tudja hozni a szektor várt felemelkedését megfelelő pozicionálás nélkül. “Az államnak ismernie kell az összetevőket: az országot, a várost, az állampolgárokat. Mi az, ami az ország “DNS-ét” alkotja? Mi az, ami egyedivé teszi a őket a piacon? Milyen értékeket tud adni más országoknak? Ha tudjuk ezekre a választ, elkezdhetünk klasztert építeni köré.”
A kulturális különbségekből adódik, hogy hiába keressük az univerzális megoldásokat, muszáj átszabni azt, ami egyszer máshol már bevált. “Az a gyógyszer, ami az én betegségemre jó, nem biztos, hogy segít a tiéden. Az izraeliek nyersek, e mellé nagyon közvetlenek és harsányak. Ez látszik azon, ahogy közlekedünk és ahogy sorba állunk a boltban, de kifejezetten jót tesz a kreatív iparnak. A kormány ezt a “gént” felismerte 1993-ban, erre épített.” mondja Luxembourg.
Saját farkába a kígyó
Az izraeli ökoszisztéma akár önmaga áldozata is lehet a szakértő szerint. Jelenleg az országban a legmagasabb az egy főre eső startupok száma, ami a vállalkozók helyzetét keservesen nehézzé teszi. Beszűkülnek a befektetési lehetőségek, és szinte lehetetlen megkülönböztetni magunkat más szolgáltatásoktól. A vállalkozók hihetetlen gyorsaságban inflálódnak - még akkor is, ha foggal-körömmel küzdenek a kiemelkedésért. Izraelben akkora a zaj Luxembourg szerint, hogy azt sem veszik észre, ha te vagy a legjobb abban, amit csinálsz.
Ebből kifolyólag a kockázati tőkések sincsenek könnyű helyzetben: képtelenek megállapítani, hogy jó helyen költik-e a pénzüket. A kormány a jó kezdeményezésekre akarja irányítani a figyelmet, de ha ez nem sikerül, akkor azok maradnak fent hosszú távon, akiknek korán kellene bukniuk.
Luxembourg azt mondja, az a kérdés, hogy ismeri-e az állam a saját - mondjuk úgy - “DNS-ét”? Képes-e kiemelni és megmutatni a pozitívumokat a nemzetközi szemeknek, amelyek idehozzák a tőkeerős befektetőket? Nem elég a versenyelőnyök felismerése, fel is kell rá építeni a megfelelő technológiai ökoszisztémát.
Nem biztos, hogy ezek a startupoknak kedveznek majd. Lehet, hogy a történelem során a központi, mindent átfogó intézkedések voltak hatásosak és az óriáscégekkel tud majd egy ország előrébb lépni. “Nem kell feltétlenül Startup Nemzetté válni és az nem is jelent feltétlenül jót. Minden nemzetnek megvannak az erősségei. Minden kultúra képes felmutatni a többinek valamilyen értéket. Azonban nektek kell megmondani, hogy mi az az erősség, mert más nem fogja tudni.”
A tenger alatti villamosvezetket rongálta meg. 
