Mindig újabb meglepetés
Donald Trump megszólalásai továbbra is szenzációsak, szinte naponta hallhatók, és ha nem az amerikai elnök lenne, remekül lehetne szórakozni rajtuk, így viszont a helyzet meglehetősen elszomorító. Pár napja még az ENSZ-ben adott elő olyan beszédet, amit előtte leginkább a világ kiközösített vezetői, kisstílű diktátorai tartottak korábban, most viszont jött ez az érdekes megjegyzés a tavalyi kis rakétaemberről. Még ha Észak-Korea megszüntette volna nukleáris arzenálját, de erről szó sincs.
Diktátori levelek, elvtársi csókok
Tegyük fel, hogy az elnök ismét kampányszempontból vetette be a meglehetősen morbid gondolatmenetet, de kétségesnek tűnik, hogy a választóközönségnek szimpatikus lenne az atomdiktátorral való szerelem, pláne, ami néhány szép levéltől alakult ki. Vajon ha az aktuális ellenségek, mondjuk Khomeini ajatollah vagy Rohani elnök Iránból szépséges leveleket írna neki, őket is szívébe zárná? Netán visszaállítaná a hathatalmi megállapodást? És ha Hszi Csin-ping kínai elnök szerelmesleveleket írna, egyszeriben véget érne a kereskedelmi háború?
Nem tudjuk megállni, hogy ne emlékezzünk Brezsnyev és Honecker szájrapuszijaira - vagy minek nevezzük - ami meglehetősen eltorzult megnyilvánulása volt az elvtársi viszonynak, illetve a nagyhatalom és vazallusa vezetői közti részben meggyőződésen alapuló, részben kényszerű barátságnak.
|
| Brezsnyev szovjet és Honecker keletnémet vezetők elvtársi csókja |
Akárhogy is nézzük, ez a pár mondat Trumptól mindenhogy sokkoló, de annyi éleslátása volt az elnöknek, hogy tudta, mi következik, ezért így folytatta: mindezt a kritikus média nem fogja elnökhöz méltónak tartani, és kifogásolni fogják, miért van úgy oda a diktátorért, és miért adott fel ilyen sokat a korábbi álláspontból?
Válasza erre az, hogy nem adott fel semmit, és hogy Kim Dzsongun másodszor is találkozni akar vele (hát, ha már szerelmesek). Csakhogy ami a lényeg lenne, a nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások közben szünetelnek, sőt, az észak-koreai diplomácia vezetője az ENSZ-ben azt közölte, hogy Amerikától nem láttak méltó válaszlépést azután, hogy lépéseket tettek a leszerelés ügyében, vagyis ugyanúgy fennállnak az amerikai szankciók.
Terelés
A helyben toporgás magyarázata helyett és a tényleges leszerelés kérdését megkerülve jó nagy mellébeszélés következett: remekül megvagyunk Észak-Koreával, úgy volt, hogy háborúzni fogunk vele, több millió ember halhatott volna meg, most pedig itt a nagyszerű kapcsolat. Nos, mi is történt valójában? Amíg Észak-Korea csak fejlesztgette a rakétáit és atomfegyvereit, addig lett volna esély egy győztes háborúra ellene, de aztán amikor meglett az Amerikát is elérő nukleáris rakéta, egyszeriben elszállt az esély.
Miután a nukleáris leszerelésben nem történtek érdemi lépések, Trump felsorolta az egyéb eredményeket: befejeződtek a rakétatesztek (nincs szükség már rájuk, a rakéta működik), kiszabadítottak amerikai túszokat, és visszakapták az egykori háborúban elesett amerikai katonák földi maradványait. Az észak-koreai kapcsolatok javulását, a diktátorukkal való összeborulást tehát Trump most a kongresszusi választási kampányban próbálja eredményként eladni, kérdés, hogy a novemberi választások után újra követelni fogja-e a phenjani nukleáris leszerelést, vagy marad az új status quo.
Az amerikai diplomácia magas szinten képviselteti magát. 
