|
| Castro megragadta a lehetőséget. Kép: EPA/ALEJANDRO ERNESTO |
A folyamat első lépése a 60 éve ellenséges Kubával való békülés volt: Obama odautazott, és barátilag üdvözölte az ifjabb (bár már 85 éves) Castrót, Rault, a sok évtizedig uralkodó Fidel öccsét. A lépés megítélése meglehetősen vegyes volt Amerikán belül, de úgy tűnik, Obamának tetszenek a korábbi ellenségekkel való teátrális találkozások, hisz most ellátogatott Hirosimába, ezt követően pedig Vietnamba, ahol eltörölte a fegyverembargót.
Belehúzott
Ennél viszont sokkal lényegesebb, ami az utolsó pár napban azon a két helyen történt, melyeket Amerika háborúban szabadított fel a szélsőséges diktatúrák alól, de azt hitte, ennyi elég is, a béke és prosperitás magától is eljön. Nem így lett, sem Irakban, sem Afganisztánban, és ezzel a helyzettel eddig nem is tudott mit kezdeni az elnök. Most azonban aktivizálta magát mindkét helyen.
Afganisztánban már egy ideje az a stratégia, hogy az afgán kormány tárgyal a kevésbé szélsőséges tálibokkal, megpróbálja őket koalíciószerűen bevonni a hatalomba. A szervezet szélsőséges vezetőinek ez nem tetszik, ők a 2001 előtti totális, terrorra épülő hatalmat akarnák. Mit lehet ilyenkor tenni, ha nem akar Amerika újra véget nem érő szárazföldi háborúba bocsátkozni? Zseniális módszert találtak: egy vezető nélküli repülővel, azaz drónnal kilőtték a Talibán szélsőséges vezérét.
Senki sem bújhat el
Lehet erre azt mondani, hogy majd jön egy másik, de ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt egy kemény és szélsőséges vezetőt nehezen pótol egy ilyen szervezet, hisz ritkán akad hasonlóan alkalmas ember a feladatra, és sokszor az új vezető békülékenyebb és együttműködőbb. Másrészt az a tény, hogy a szuperhatalom bármikor, bárhol, bárkit ki tud iktatni, rettegéssel tölti el a harcias tálibokat. Bármilyen vezetőt választanak, annak minden telefonját lehallgatják, futárait nyomon követik, bemérik, és úgy döntenek, saját emberi élet kockáztatása nélkül megölhetik.
Ugyanez a módszer az Iszlám Állam esetében is célravezető, amióta módszeresen levadásszák a vezetőit, látványosan meggyengült a szervezet. Emellett Obama az iraki hadsereget is alaposan ellátta fegyverzettel és tanácsadókkal, hogy a korábban az iszlamisták elől megfutamodó sereg most képes legyen visszafoglalni a két éve elveszett városokat. Most épp a Bagdadhoz közel fekvő, ezért meglehetősen fontos Falludzsa ostromát kezdték meg, hosszas előkészítés után.
Iraki Sztálingrád
A város környékét már tavaly birtokba vették, azóta a tágabb körzetét is megtisztították, hogy ne kaphassanak erősítést a benn lévő terroristák, és csak ez után kezdődik meg a város ostroma, mint egykor Sztálingrádnál. Az ostrom gondos légi előkészítéssel kezdődik: a város körüli és a városban jól azonosítható ellenséges célpontokat helikopterekről módszeresen kilövik. Ugyanakkor nem akarnak ajtóstul rontani a házba: a városban még 100 ezer lakos van, az ő életük megkímélése elsődleges cél, ráadásul arra is vigyázni kell, hogy a síita iraki hadsereg ne kerüljön összetűzésbe a szunnita lakossággal.
Előbb kellett volna
Obama tehát belehúzott, hogy elnöksége látványos sikerekkel érjen véget. Kár, hogy nem jóval előbb tette, már a szíriai polgárháború korábbi szakaszában, de legkésőbb az Iszlám Állam megalakulásakor. Elkerülhető lett volna a szíriai és az iraki vérontás nagy része, valószínűleg Európa megúszta volna a menekültáradatot, nem is beszélve néhány terrortámadásról. A zűrös térséget nem lehet magára hagyni, a béketeremtésre, majd fenntartásra feltehetően még több elnöki ciklusán át szükség lesz.
