|
| Az egyik Kuril-sziget partja. Fotó: Anatoly Gruzevich, VNIRO Russia |
A moszkvai Duma elnöke múlt héten a japán fővárosba látogatott. Szergej Nariskinnak vendéglátói elmondták: szeretnék végre aláírni a békeszerződést, a két ország között ugyanis hivatalosan máig nem született béke-megállapodás a második világháború óta. Ehhez azonban nyilván a területi ellentétek lezárására lenne szükség. Szeretnénk ezért, ha Putyin elnök a közeljövőben Japánba látogatna. Abe Sinzo miniszterelnök igen komolyan fontolgatja a meghívását – nyilatkozta múlt szerdán a japán kormányzó Liberális Demokrata Párt alelnöke, Komura Maszahiko, korábbi külügyminiszter.
A sok évtizedes területi vita négy, Japántól közvetlenül északra fekvő, kicsi sziget ügyében zajlik, amelyeket Sztálin a világháború utolsó napjaiban rohant le. A legmagasabb szintre emelt tárgyalások szándékát orosz részről kedvezően fogadták, ám Moszkva szerint a vitatott területek a Dél-Kurili-szigetcsoport részét képezik, s hallani sem akar Habomai, Kunasiri, Sikotan és Iturup státuszának megváltoztatásáról. Korábbi békekötési próbálkozások rendre ezen az ügyön feneklettek meg.
Ez most nem nyert hangszórót Washingtonban
Washingtoni látogatásán áprilisban Abe miniszterelnök állítólag már jelezte Barack Obama amerikai elnöknek a meghívás tervét. Egy hónap viszont sok idő a világpolitikában, különösen a napjainkban rendkívül feszült Kelet-Ázsiában.
Ennek is köszönhető bizonyára, hogy az amerikai külügyminisztérium meglepően élesen reagált. Nem most van annak az ideje, hogy Japán Oroszországhoz közeledjen - jelezte Marie Harf amerikai külügyi szóvivőhelyettes múlt pénteken. Putyin esetleges tokiói látogatását kommentálva Harf kiemelte: annak ellenére, hogy Washington együttműködik Moszkvával, amikor tud, Oroszországot már nem lehet úgy kezelni, mint korábban. Hangsúlyozta, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter múlt heti, Szocsiban tett látogatása nem azt jelenti, hogy Washington feladná Ukrajnával kapcsolatos álláspontját.
Arccal délnek!
A 2010 decemberében meghirdetett japán katonai doktrína jelentett végleges szakítást a hidegháborús struktúrával. A japán Önvédelmi Haderő fókusza a Szovjetunió elleni egykori északi védelmi vonalakról egyértelműen a déli, kínai fenyegetésre tevődött át. Ennek keretében a tankok számát megharmadolták 400-ra, a tengeralattjáró flottát pedig 16-ról 22-re duzzasztották föl, a harci repülőgépek modernizációjától kísérve.
A tavaly megreformált japán külpolitika már határozottabban kíván fellépni a vitatott hovatartozású szigetek ügyében a Kelet-kínai-tengeren. Ehhez kapcsolódva Japán tizennyolc év után az Egyesült Államokkal közösen megújította védelmi stratégiáját. A megállapodás számos új pontot tartalmaz:
• Japán – logisztikai támogatást nyújtva az amerikai haderőnek – saját régióján kívülre vezényelheti fegyveres erőit;
• A szigetország lelőheti az Egyesült Államok felé tartó ballisztikus rakétákat, még akkor is, ha Japánt nem fenyegeti közvetlen veszély;
• Nagyobb szerep jut az országnak az aknakeresés és a hajók átvizsgálása terén;
• A két ország szorosabban működik majd együtt a hírszerzés területén.
A konzervatív Abe Sinzó által 2012-ben elindított külpolitikai átalakulás látványos változáson ment keresztül, amit az ország első Nemzeti Biztonsági Stratégiájának és Nemzeti Védelmi Program Irányelveinek elfogadása (2013. december 17.), valamint a nemzetbiztonsági tanács felállítása (2014. január 7.) is jól jelez. A jelenleg is regnáló miniszterelnök proaktív irányba fordította az addigi defenzív biztonságpolitika hajóját.
Káncz Csaba jegyzete
Jutalmakért harcolnak a munkások. 
