Hirdetés
Hirdetés

Bejött 3,4 millió bevándorló Európába, és neked még csak nem is szóltak

Eidenpenz József, 2019. május 20., 20:10

Melyik az a népcsoport, amelynek tagjaiból 1990-ben még csak 1,2 millióan éltek Európában, 2017-ben pedig már 4,6 millióan? Ha válaszolt a kérdésre, könnyen lehet, hogy rossz választ adott. Erről a kontinensről ugyanis még csak szó sem szokott esni errefelé.

Inka napünnep Budapesten (Inti Raymi)
Inka napünnep Budapesten (Inti Raymi)

Az ENSZ adatbázisa szerint a legfrissebb adatok szerint 2017 közepén 4,605 millió latin-amerikai származású bevándorló élt Európában, beleérve az EU-n kívüli területeket, köztük Oroszországot is.

Nagy részük persze a nyelvi közösség vagy hasonlóság okán is a volt gyarmattartók, Spanyolország és Portugália területén él, de sokan vannak Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában és olyan kisebb, de gazdag országokban is, mint Svájc vagy Svédország.

Hirdetés

Így összességében az Európában élő latin-amerikaiak majdnem pontosan fele, 2,2 millió él Spanyolországban. A többi eléggé szétszórva található: Olaszországban 626 ezer, Nagy-Britanniában 386 ezer, Hollandiában háromszázezer, Franciaországban is majdnem annyi él közülük.

New York negyede

Európa egyébként nem nevezhető a latin-amerikaiak legfontosabb bevándorlási céljának, hiszen az USA-ban egy nagyságrenddel többen vannak. Az ENSZ 2017-re 25 milliót számolt – felük mexikói –, de ebben garantáltan nincsenek benne azok, akik már ott születtek.

Pedig ott egyes városokban vagy városnegyedekben akár egész életét is eltöltheti valaki úgy, hogy csak spanyolul beszél. A “Worldpopulationreview” nevű oldal szerint 2016-ban csak New York város 8,6 millió lakójának 24 százaléka, tehát több mint kétmillió személy spanyol ajkú volt.

Latin-amerikaiak Európában
L. a.-iak Európában Összes bevándorló Összes bevándorló Latin-Amerikaiak Latin-Amerikaiak
Összesen

Európában

Magyarországon* Magyarországon K.-Európában
1990 1 200 734 49 232 191 347 510 904 11 107
1995 1 412 442 52 867 154 322 234 1523 11 727
2000 1 750 315 56 314 416 296 957 2128 12 150
2005 3 521 124 63 201 280 366 787 2632 12 522
2010 4 684 209 70 747 947 436 616 3131 12 706
2015 4 557 510 74 501 508 475 508 4404 14 809
2017 4 605 276 77 895 217 503 787 3676 14 490
*"Határon túli" magyarokkal együtt. Forrás: ENSZ.

A statisztika ugyanis alapvetően a születési helyen alapul (lásd a keretes írást). Így nincsenek benne azok a személyek, akik már Európában vagy más célországokban születtek, de külföldi szülőktől, sem a vegyes házasságok gyermekei. Az Európában élő latin-amerikaiak pontos száma így valójában megállapíthatatlan, akár pár millióval többen is lehetnek, mint amit ez a statisztika mutat. Definíció kérdése is.

Aztán jött a válság

Ami a változások dinamikáját illeti, 27 év sok idő, Spanyolországban 11-szeresére, Olaszországban közel hatszorosára, Németországban több mint négyszeresére emelkedett a “latinok” száma. A 2000-es évek első felében a gazdasági fellendülés, amit az 1986-os uniós csatlakozás alapozott meg, vonzó bevándorlási célponttá tette Spanyolországot.

Ugyanakkor 2010-ről 2015-re – nagy valószínűséggel főként a pénzügyi-gazdasági válság utóhatásaként – némileg visszaesett a számuk, egy részük hazatért vagy tovább ment más országokba. Főleg Spanyolországban, de például Nagy-Britanniában vagy az össz-európai adatokon is jól látható a csökkenés. Ha az ENSZ-nek minden évre lennének ilyen adatai, könnyen lehet, hogy a csúcs 2008-ban lenne megfigyelhető.

Mi nem vagyunk célpont

Egész Kelet-Európában – ez alatt alapvetően a volt szocialista országokat érti az ENSZ –, beleértve a hatalmas Oroszországot vagy a viszonylag nagy Lengyelországot is, mindössze 14 500 latin-amerikait tartanak nyilván. Ez kevesebb, mint a kicsiny Ausztria adata, 23 ezer fővel. (A három balti kisállam Észak-Európához, a volt Jugoszlávia Dél-Európához van sorolva, de cikkünk szempontjából ezek is elhanyagolhatók.)

Latin-Amerikaiak egyes európai országokban
1990 1995 2000 2005 2010 2015 2017
Európa összesen 1 164 465 1 368 941 1 697 992 3 451 889 4 589 707 4 451 802 4 493 574
Spanyolország 202 825 265 870 441 779 1 680 503 2 428 876 2 223 695 2 244 781
Olaszország 115 723 154 736 193 736 404 591 615 532 615 636 626 449
Nagy-Britannia 287 445 299 381 316 397 346 810 405 508 366 984 385 753
Hollandia 235 603 263 532 300 481 333 214 338 448 359 659 304 182
Franciaország 117 695 121 512 125 306 243 797 262 816 289 166 288 572
Németország 48 804 66 327 83 840 138 947 184 595 192 343 228 932
Portugália 39 573 56 076 74 872 119 667 144 603 163 927 166 831
Svájc 50 510 64 843 79 446 94 113 110 638 130 004 134 830
Svédország 45 912 54 484 58 446 65 653 73 319 80 621 82 104
Ausztria 11 519 13 003 14 468 16 182 17 875 20 911 23 011
Oroszország 7952 7654 7093 5780 4366 4452 4453
Magyarország 904 1 523 2 128 2 632 3 131 4 404 3 676
Forrás: ENSZ

A magyarországi adat, mintegy 3700 fő is csekély, de még mindig duplája a lengyelnek. Viszont sokat csökkent 2015-ről 2017-re. Nyilvánvalóan egyáltalán nem vagyunk a bevándorlás fő iránya. Az itt élők jelentős része még a rendszerváltás előtt érkezett ösztöndíjasként, vagy azok hozzátartozója. Megkockáztathatjuk a feltevést, hogy a nagyobb részük már magyar állampolgár.

Szegények és szegényebbek

Ami a küldő országokat illeti, a viszonylag kicsi, ám szegény Ecuador 1990-ben még csak 13 ezer emigránst számolhatott Európában. A legutóbbi adat már 550 ezer körüli, főleg Spanyolországban dolgoznak sokan. Brazília már csak nagy méreténél fogva is logikus módon van a lista élén.

A nagyobb küldő országok szülöttei Európában
1990 1995 2000 2005 2010 2015 2017
Brazília 132 673 170 333 217 743 408 925 602 233 611 567 635 731
Ecuador 12 873 35 135 62 368 536 405 617 663 539 514 547 669
Kolumbia 67 795 91 839 124 694 391 742 530 387 508 802 520 265
Argentína 102 964 110 764 139 212 341 278 415 190 387 922 396 314
Peru 57 527 87 419 126 841 230 938 371 837 363 512 372 012
Venezuela 68 571 81 167 111 237 188 341 252 413 269 700 275 162
Dominikai Köztársaság 35 796 51 824 76 820 135 129 215 455 239 489 245 120
Kuba 35 263 50 993 77 710 121 933 170 181 200 854 205 816
Chile 80 367 87 294 98 797 134 879 159 761 153 255 158 230
Mexikó 31 580 38 915 51 419 83 234 106 768 115 146 120 787
Összesen (csak nagyok) 625 409 805 683 1 086 841 2 572 804 3 441 888 3 389 761 3 477 106
Forrás: ENSZ

Kolumbiából a polgárháborús viszonyok miatt menekültek el korábban milliók, Argentína előkelő pozíciója pedig az ismétlődő államcsődök és válságok miatt érthető. A venezuelaiak meglepően kevesen vannak, az utóbbi majdnem két év azonban, amiről még nincs adat, biztosan alaposan megdobta a számukat. Másrészt a menekültstátuszúak zöme sincs benne a statisztikában.

Integráció?

Spanyolországban a volt gyarmatokról érkezők két év tartózkodás után állampolgárságot kaphatnak, nyilván ez is egy vonzerő az érintettek számára. A spanyol termékenységi ráta az egyik legalacsonyabb Európában, így a 2,2 millió bevándorló nélkül valószínűleg komoly munkaerő-hiánnyal küzdenének, legalábbis egyes szakmákban.

A bevándorlók gyakori panasza – itt is –, hogy csak “piszkos munkákat” kapnak, nagyon alacsony bérért, amiből alig lehet megélni. A helyiek gyakran lenézik és hátrányosan megkülönböztetik őket. Ám Spanyolországban magas a munkanélküliség is, a munkaerő-piaci konkurenciának nyilván nem mindenki örül.

Otthon a gyarmattartónál

A helyzetről alighanem sokat elárul, hogy többet hallani Magyarországon a spanyol-katalán ellentétről, mint Spanyolország bevándorlással kapcsolatos problémáiról. Sok panasz ellenére a latin-amerikaiak integrációja alapvetően sikeresnek számít.

A spanyol El País tavalyi cikke szerint a latin bevándorlók gyermekeinek leszármazottai 80 százalékban otthon érzik magukat Spanyolországban. Ugyanakkor számos problémát is felsorolnak, iskolai zaklatástól szexuális zaklatásig. Míg a spanyol fiatalok 27 százaléka dolgozik felsőfokú képzettséget igénylő pozíciókban, ez a latin-amerikai fiatalok körében csak 18 százalékos.

(Suriname államot földrajzi elhelyezkedése okán az összesítésnél Latin-Amerikához soroltuk, de rendszerint nem szokták, mivel hivatalos nyelve a holland, amely germán nyelv. A 219 ezer, Suriname-ban született, Európában lakó polgár közül 192 ezer él Hollandiában. Hasonlóan ide soroltunk néhány angol vagy vegyes nyelvű, kisebb karib-tengeri szigetet.) (A Spanyolországba érkező menekültekről itt írtunk.)

Ki is itt a migráns? Hogyan számolják?

Az ENSZ megfogalmazása szerint migrációs statisztikája becslés, amely az egyes tagállamoknak a “külföldön született vagy külföldi” lakosságáról szóló hivatalos statisztikáin alapul. Ám az egyes államok statisztikái is különbözőek, ezt azonban jelzik a nemzetközi szervezet honlapjáról letölthető táblázatban. A legtöbb rubrikában a külföldön születettek szerepelnek (“B”, born), de néhány helyen a külföldi állampolgárok (“C”, citizen), ráadásul a menekültek (“R”) számbavétele is eltérhet. Van még, ahol a ki– és bevándorlás adataival is korrigálnak.

Az európai országok többségénél a születés szerinti statisztika érvényes, csak pár kisebb ország a kivétel. Köztük Magyarország, ahol “B+R” rendszer alapján a menekülteket is beleszámolták. Ez 2017-ben talán még kevésbé volt érdekes, ma a beutazott venezuelai (magyarok) miatt már fontosabb lehet.

Az ENSZ migrációs statisztikában így nincsenek benne a már Európában születettek, valamint a menekültek túlnyomó része sem.  A vegyes házasságokból születettek pedig végképp nem. Németországban például ezért korábban új fogalmat vezettek be, a külföldieken kívül megkülönböztetik a “migrációs háttérrel” rendelkező személyeket is. Ők azok, akiknek legalább az egyik szülője bevándorolt.

A Wikipedia szerint egyes német nagyvárosokban (például Frankfurt a. M., Stuttgart, München) a migrációs hátterű személyek aránya 30-40 százalékos, Berlinben 24 százalékos volt – még 2011-ben. Az egész ország lakosságának a 2017-es adat szerint már 23,6 százaléka volt “migrációs hátterű”, 19,3 millió ember. De ezen belül csak kevesebb, mint a felük, 11,5 százalékpont számított külföldinek.

Raiffeisen KH Cetelem További ajánlatok

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Dróntámadás: sok piaci hűhó semmiért?

Dróntámadás: sok piaci hűhó semmiért?

Több mint 6 százalékot estek ugyanis az olajárak kedden arra a hírre, miszerint Szaúd-Arábia kitermelése jóval gyorsabban fog visszaállni a normális szintekre, mint azt a szombati attak okozta sokkot követően a piac gondolta. Ez azt jelenti, hogy a hétfő estig végbement 20 százalék közeli hétfői drágulás negyede már visszajött. Kérdés, ezek után tényleg emeli-e a Mol péntektől a benzinárakat.

Hirdetés

További cikkek

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Videók

Utánajártunk

Powered by Saxo Bank

Privátbankár Árkosár

Hírlevél

Feliratkozáshoz kérjük adja meg e-mail címét:

Szavazás

Szerinted gyengülni fog a forint, vagy erősödni? Hol lesz év végén az euró?