De miért nem ül le ugyanígy egy asztalhoz Orbán és Gyurcsány?

Donald Trump bejelenti, hogy beszáll a Republikánus Párt hivatalos elnökjelöltségéért folytatott küzdelembe 2015. június 16-án New Yorkban. (MTI/EPA/Justin Lane)

Eredetileg a nyilvános kampányviták célja az volt, hogy a jelöltek megismertethessék a nézeteiket a választóikkal. Ez sem mai történet, még 1858-ban egy Abraham Lincoln nevű ügyvéd Stephen Douglas szenátor székére pályázott, ezért összesen hét vitát tartottak. Ezek a viták jellemzően egyenként három órásak voltak. Bár Lincoln a szenátusi széket elbukta, a sikeres szócsatáknak köszönhetően két évvel később már legyőzte Douglast az amerikai elnökségért folytatott versenyben - írja az Economist.

Azért nem minden összecsapásnak van ilyen nagy hatása. A kutatások szerint bár az elnökjelölti viták ténylegesen informatívak, a szavazói nézeteket csak kis részletben változtatják meg. Sokkal nagyobb hatása van viszont a vitáknak az elnökjelöltségért folyó küzdelemre, egy gyengén szereplő induló támogatása jelentősen visszaeshet, ráadásul a kétpárti Amerikában az elkötelezett szavazó sokkal szívesebben választ egy demokrata jelölt helyett egy másik demokratát, ha valamiért csalódik. Arról nem is beszélve, hogy az elnökjelöltségért általában annyian küzdenek, amennyi nézetet és célt egy átlagos amerikai állampolgár biztosan nem tud megjegyezni, így téve nagyon fontossá a tévés vitákat.

Az ordibálás kultúrája?

Csak egy példa: 2011-ben Rick Perry a republikánus elnökjelöltségért folytatott harc egyik vitájában megígérte, hogy megszüntet három veszteséges kormányhivatalt, de a beszéd hevében nem jutottak eszébe a nevek. Ez olyannyira megviselte a támogatottságát, hogy két hónappal később abbahagyta a kampányolást. De a mostani időszaknak is megvolt a maga kínos botránya, Chris Christie a New Hampshire államban történő előválasztások előtt azzal támadta a szintén republikánus Marc Rubiot, hogy mindig ugyanazokat a mondatokat ismételgeti. Rubio ezen annyira meglepődött, hogy megint csak önmagát ismételte, és ez a támogatottságán is meglátszott: az államban a második helyre várták Donald Trump mögött, de végül csak az ötödik lett.

A Lincoln-Douglas viták óta eltelt 157 évben a politikai diskurzus színvonala durván visszaesett. Bár a demokraták vitái még mindig viszonylag civilek maradtak, a Republikánus Párt jelöltségéért küzdőké már nem. A február 25-ei vita alatt ez egyenes odáig fajult, hogy egy különösen vitás szegmenset egyszerűen csak „ostoba ordibálásnak” feliratozott a közvetítő tévé. De a legutóbbi republikánus összecsapás sem volt sokkal kulturáltabb, a jelenleg is vezető Donald Trump Kis Marconak és Hazug Tednek keresztelte el ellenfeleit, és megerősítette a nézőket abban, hogy nincsen semmi gond a férfiasságával.

Miért nincs nálunk is?

Bár az elmúlt években többször is próbálkoztak Magyarországon egy tévés vitával, ez rendre kudarcba fulladt. Még ha sikerülne is leültetni a vezető politikusokat egy asztalhoz, a szócsata valószínűleg unalomba fulladna, mivel hiányoznak az amerikai kampányban megszokott erős egyéniségek, ráadásul itthon pártonként csak egy ember a miniszterelnökjelölt. Bár kétségkívül szórakoztató pillanat lenne a magyar televíziózás történetében.