Áldásos hatás
Az elmúlt évben 12-13 százalékkal nőttek mind a bruttó, mind a nettó keresetek, ami páratlan dolog, pláne úgy, hogy az infláció csak 2 százalék körül volt, vagyis 10 százalékos reálbér emelkedésről van szó. Eközben a gazdasági növekedés is csak 3 százalék körül volt, a termelékenység kismértékben nőtt, és közben a költségvetés is stabil maradt. Hozzá kell tenni, hogy közben a munkaadói járulék 5 százalékponttal csökkent, de normál esetben ilyen sem tudna megtörténni, ezt a rendkívüli esetet az Európai Uniónak, ezen belül is leginkább annak egységes munkaerőpiacának köszönhetjük.
A 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok nagy részében a bérek igen alacsonyak voltak a régi tagokéhoz képest, részben a valuták alulértékeltsége, részben a gazdasági elmaradottság miatt. Azóta jelentős növekedés volt, de esetünkben egy évvel ezelőtt még mindig csak a németországi és ausztriai bérek harmadát, negyedét lehetett keresni, ugyanakkor az említett országokban a munkanélküliség történelmi mélypontra süllyedt, szinte bármennyi munkaerőt fel tudnak venni, így a nagy különbség hatására érthető módon tömegesen távozott a munkaerő.
Két lehetőség
Ilyenkor két lehetőség van: vagy pótolni máshonnan a kieső munkaerőt, vagy addig növelni a béreket, amíg lelassul, esetleg megszűnik az elvándorlás. Az első lehetőséggel mi is próbálkozunk: ukrán és szerb munkaerőt fogadnánk, de ők nem hozzánk jönnek, hanem Csehországba és Lengyelországba, mivel ott értik a nyelvet, alig különbözik az övéktől. A szerbek inkább Csehországba, az ukránok inkább Lengyelországba mennek, utóbbiak már többszázezren vannak ott, sokat segítve az erős munkaerőhiányon.
Hozzánk így nem nagyon jön senki, a hasonló kultúrájú szomszédos országokon kívül máshonnan pedig nem szívesen fogadna az ország munkaerőt. Így marad a második lehetőség: a bérek emelése egészen addig, amíg megszűnik a tömeges elvándorlás. Ez számításaink szerint a fogadó országok nettó átlagbérének felénél, nagyjából ezer eurónál lehet, vagyis a mostani bruttó bér, 305 ezer forint szintjén.
Csak a béremelés
A KSH adatai szerint a közmunka nélküli nettó átlagkereset 203 ezer forint körül van, családi adókedvezménnyel 211 ezer körül. Ez utóbbi 700 euró, így ki lehet számolni, hogy még bő 40 százalékra lenne szükség, viszonylag rövid idő alatt. Ez a folyamat csak akkor valósulhat meg, ha ez nem okozza a túl magas bérek miatt a gazdaság versenyképességének ellehetetlenülését, és így nem vezet a növekedés megtorpanásához és ezáltal a munkaerő iránti igény visszaeséséhez.
Eddig úgy tűnik, hogy a cégek profitábilitásuk javára tudták megvalósítani a béremelést, vagyis hogy marxiasan fejezzük ki magunkat, a tőke többet költött munkára. Ezt persze nem tudja minden vállalkozás megvalósítani, különösen a vendéglátóiparban fordulnak elő bezárások, de ez egyelőre a gazdaság egészében alig érzékelhető. Lényeges az, hogy a 6 éves bérmegállapodás szerint január elsején újabb 2,5 százalékponttal csökken a munkaadói járulék, és utána még 4 éven keresztül összesen 8 százalékponttal, így a munkaadóknak ennyivel kevesebb teher jut, vagyis összesen kb. 30 százalékos emelést kell még kigazdálkodniuk.
1000 euró
Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor feltehetően a következő egy évben még fennmaradhat a 10 százalékos keresetnövekedés (már csak az újabb jelentős minimálbéremelés miatt is), utána visszatér az ütem az egyszámjegyű tartományba. Ha így van, egy év múlva 340 ezer lehet a bruttó átlagkereset, 5 év múlva pedig a legoptimálisabb esetben eléri a 440 ezret, feltételezve, hogy a forint árfolyama nem változik érdemben. Ha szerencsénk van, és addig az EU beterel minket az eurózónába, a KSH már azt fogja kimutatni, hogy a nettó átlagkereset 1000 euró.
Akkor viszont a gazdaság már meg lesz feszítve a bérek szempontjából, mondhatni a munkaadók elmennek a falig, így utána már szigorúan csak a gazdasági növekedési ütemében emelkedhetnek tovább a bérek.
Csak a Richter maradt talpon. 
