Francia elnökválasztás: a britek után ők is elhagyják a süllyedő hajót?

Ahogy arról már korábban írtunk, a legkarakteresebb ellentét a két jelölt között az Európai Unióhoz, és egyáltalán a globalizációhoz fűződő viszonyuk, ráadásul ebben a 11 jelölt közül Emmanuel Macron gyakorlatilag magára maradt a föderatív Európa víziójával, abból is egy kétsebességes unióban gondolkodik. Emellett önálló költségvetést, parlamentet és gazdasági minisztert szeretne az eurózónának, az Európa-ellenes hangokat pedig „állampolgári konferenciák” keretében hallgatná meg

Ezzel szemben Marine Le Pen – bár jóval szerényebben – az apja vízióját vitte tovább a politikájában, és a tervek szerint a britekhez hasonlóan referendumot kezdeményezne, hogy Franciaország visszaszerezze a szuverenitását, ezzel gyakorlatilag megteremtve a „Frexit” lehetőségét.

Te melyik alatt lennél francia állampolgár?

Természetesen a reformok terén sincs egyetértés a két fél között. Macron egy 60 milliárd eurós beruházást tervez, amit elsősorban környezetvédelemre, munkahelyteremtésre és oktatásra fordítanának, a tervek szerint 120 ezer új munkahelyet és 5 ezer új tanári állást hozna létre. Ezek már konkrét számok, amikkel kezdeni lehet valamit, Le Pen ugyanakkor ilyet még nem hozott nyilvánosságra, pusztán annyit, hogy ő inkább az államháztartási hiány csökkentésére tenné a hangsúlyt. Ehhez az társadalombiztosítási büdzsé, az uniós befizetések és persze az adócsalók szigorúbb szankcionálása segítené.

Marine Le Pen. (Kép forrása: MTI/EPA/Patrick Seeger)

Vannak azonban közös pontok: mindketten csökkentenék a vállalatok és a munkavállalók terheit, valamint eltörölnék (vagy befagyasztanák) a mindenki által kötelezően fizetendő lakhatási adót. Emellett egyikük sem tervez ÁFA-, vagy minimálbérnövekedést, és mindketten a társasági adót csökkentenék. Le Pen ugyanakkor a francia vállalatokat, míg Macron az európaiakat részesítené előnyben a közbeszerzési pályázatokon.

Kívül tágasabb?

A francia identitásról és a nemzeti kérdésekről is karakteres véleménye van a politikusoknak. A radikális jobboldal egyértelműen a nemzeti preferencia felé hajlik, Marine Le Pen például külön adóval sújtaná a vállalatokat, akik külföldi állampolgárokat alkalmaznak (ebbe beletartoznak az uniós állampolgárok is!), valamint feltételhez kötné a külföldiek szociális juttatásait, és persze szigorítaná a francia állampolgárság megszerzésének feltételeit is. Akárcsak Trumpnak, Le Pennek is az (il)legális bevándorlás a vesszőparipája: a legálisan érkezők számát évi 200 ezerről 10 ezerre csökkentené, amennyiben megnyeri az elnöki széket.

Ezzel szemben Emmanuel Macron továbbra is egy "az értékeihez hű és nyitott" Franciaország-víziót vall magáénak, mindezt azonban egy globális szemléletben. Macron meglátása szerint Franciaország felelősen viselkedik a menekültek befogadásával, ezen a téren további európai összefogást sürget. Emellett külön figyelmet szentel a külföldi diákok befogadásának, az évente érkező 200 ezer külföldiből 70 ezer diák.

Emmanuel Macron, miután szavazott a francia elnökválasztás első fordulójában Le Touquet-ben 2017. április 23-án. (MTI/EPA/Yoan Valat)

A bevándorlókkal kapcsolatos jelenlegi szabályozással elégedett, ugyanakkor az integrációt segítő intézkedéseket illetően lennének javaslatai: például a hátrányos helyzetű, elsősorban bevándorlók lakta külvárosokban pozitív diszkriminációt vezetne be. Ez azt jelenti, hogy bónuszokkal jutalmazná a helyi munkanélkülieket alkalmazó vállalkozókat, és ezekben a negyedekben csökkentené az iskolai osztályok létszámát, ösztöndíjakkal támogatná a diákokat.

A megkerülhetetlen orosz medve

Ha az Európai Unión kívülre tekintünk egy pillanatra, akkor óhatatlanul előkerül a két jelölt Oroszországhoz fűződő álláspontja – korábban még az is felmerült, hogy ezt esetleg Vlagyimir Putyin a saját malmára hajthatná. Le Pen ugyanis közeledést kezdeményezne Moszkvával, egyebek mellett ezért is találkozott márciusban az orosz államfővel. Emmanuel Macron és a szocialisa Benoit Hamon ugyanakkor ellenezte az orosz barátságot. Macron szerint bár Európának szót kell értenie Oroszországgal, a szankciók feloldása azonban semmilyen formában nem történhet meg, amíg a minszki megállapodást be nem tartják Putyinék.