10p
„Képviselő úr, a kanadaiaknak szüksége van a gazdasági növekedésre és jó munkahelyekre, de a környezetvédelem is legalább ennyire fontos. Ez a kormány ezeknek a törekvéseknek az élére állt, ami az előző kormányról nem mondható el. A másik dolog, amit garantálunk, hogy ez az adó, vagyis ez a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ár…” – a kanadai parlament felhördülése közepette itt ért véget Justin Trudeau miniszterelnök beszéde 2016 októberében.

A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.

Az ellenzéki képviselők azon akadtak ki, hogy Trudeau kimondta azt a szót, hogy „adó”, miközben a kormány hivatalosan szén-dioxid-árazási tervnek nevezte el azt a törvényjavaslatot, amiből aztán több kanadai állam esetében ténylegesen adó lett (miközben kibocsátáskereskedelmi rendszereket is létrehoztak, ami végül is szintén egyfajta adó).

Az Egyesült Államokban, Washington államban is próbálkoztak hasonló adó bevezetésével, de ott népszavazáson elbukott a kezdeményezés. De nem is kell Észak-Amerikáig mennünk ahhoz, hogy olyan helyet találjunk, ahol mostanában hatalmas balhé lett valami hasonlóból. Franciaországban a sárgamellényeseknek végül sikerült elérniük, hogy visszavonják az üzemanyag jövedéki adójának tervezett emelését.

A klímaváltozásért felelős üvegházhatást okozó gázok adóztatása tehát politikai szempontból nem feltétlenül egyszerű ügy,

ugyanakkor a közgazdászok között nagyjából egyetértés van arról, hogy ez a klímaváltozás elleni harc egyik leghatékonyabb eszköze.

2019 januárjában a Wall Street Journalben egy több mint 3500 akadémiai közgazdász – közülük 27 Nobel-díjas, köztük az a William Nordhaus, akinek nemrég írtunk egy új kutatásáról – által aláírt nyílt levél jelent meg, amiben a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatása mellett foglaltak állást.

De miért gondolják az aláírók, hogy pont ez a legjobb megoldás a kibocsátás csökkentésére?  És egyáltalán mennyire elterjedt a világban? És ha ez tényleg ennyire jó megoldás, akkor miért égett miatta fél Párizs? Ebben a cikkben többek között ezekre a kérdésekre próbálunk meg válaszolni a Világbank júniusi tanulmánya alapján, amiben azt foglalták össze, hogy hogy áll a világ a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatásában.

Mi ez az egész?

A szén-dioxid-árazásnak alapvetően két nagy irányvonala van közpolitikai szinten. Az egyik a szén-dioxid-adó, a másik pedig a kibocsátáskereskedelem, amiről nemrég ebben a cikkben írtunk részletesebben. Az elgondolás mindkettő mögött ugyanaz: a szén-dioxid-kibocsátás káros, ezért ha megadóztatjuk, akkor a kibocsátókat rövid távon arra tudjuk ösztönözni, hogy minél kevesebbet szennyezzenek. Miközben azt is elérjük, hogy érdekeltek legyenek abban, hogy olyan technológiákat találjanak ki, amik nem pumpálnak annyi szén-dioxidot a levegőbe.

Ráadásul ilyen módon azt is biztosítjuk, hogy ott csökkenjen a kibocsátás, ahol azt a legolcsóbban lehet csökkenteni, hiszen nem a kormányzat jelöli ki, hogy kinek és mennyit kell csökkentenie, hanem csak egy keretrendszer van, amely egy bizonyos célhoz vezet.

De mi a különbség a két rendszer között? A legnagyobb különbség az, hogy a szén-dioxid-adónál a kormányzat állapítja meg, hogy mennyi adót kell fizetni egy tonna kibocsátás után, míg a kibocsátás-kereskedelemnél van egy szint, ameddig nem kell fizetni, az adott szint felett pedig a szennyező cégek kvótakereskedelme alakítja ki az árat.

Az adónál nincs ilyen, ott mindenki fizet, aki szennyez.

A kibocsátáskereskedelem nagy hátránya, hogy gazdasági recesszió idején a gazdaság károsanyag-kibocsátása is automatikusan visszaesik, és ilyenkor a rendszer – az adóval ellentétben – nem ösztönzi a további kibocsátáscsökkentést és a környezetkímélő technológiák innovációját.

Ugyanez a helyzet egyébként akkor is, ha a gazdasági szereplők a vártnál olcsóbban tudják csökkenteni a kibocsátásukat, például mert feltalálnak egy új technológiát, vagy – mint ahogy az a napenergiánál volt – a technológia gyorsabban terjed és gyorsabban válik olcsóvá, mint amire számítani lehetett. Összességében tehát az adó kiszámíthatóbb és kevésbé függ a kormányzati machinációktól, mint a kibocsátáskereskedelem.

Viszonylag sok helyen van, de szinte mindenhol csak mutatóba

De mik a hátrányok? A gyakorlatban két jelentősebb kritika szokta érni a szén-dioxid-adót. Az egyik valójában egyébként nem is magára a szakpolitikára vonatkozik, hanem inkább a megvalósítására. Konkrétan arra, hogy mire alkalmazni kezdenek egy ilyen rendszert, az ipari lobbi hatására úgy fellazul az árazás, hogy jelentősen leromlik a rendszer potenciális kibocsátáscsökkentő hatása.

A másik fő kritika pedig az, hogy még ha megfelelően magasra lövik be a szintjét, akkor sem lesz olyan gyors az innováció, hogy az a párizsi egyezményben kitűzött céloknak megfelelő mértékű kibocsátáscsökkentést eredményezzen. Ez utóbbi kérdésben is vita van a közgazdászok között: vannak olyan kutatások, amikből az derült ki, hogy a modellek alulbecslik a megújuló energiaforrások innovációjának sebességét, de olyanok is, amik alapján komolyabb állami beruházás nélkül nem lesz elég gyors a technológia fejlődése.

A 2015-ös párizsi klímaegyezményt aláíró 185 ország közül 96 jelezte a nemzeti vállalásaiban, hogy szerepel a terveiben, hogy szén-dioxid-árazás segítségével érje el a kibocsátáscsökkentési céljait. A Világbank összefoglaló tanulmánya alapján 2019-ben összesen 57 országos vagy regionális árazási rendszer volt a világon, bár ezeknek egy részét még nem kezdték el alkalmazni.

Az árazási rendszerek közül 28 államközi vagy regionális kibocsátáskereskedelmi rendszer volt, és 29 szén-dioxid-adó, általában országos szinten. Az 57 közül 11-et 2018-ban és 2019-ben kezdtek alkalmazni: ide tartoznak többek között a kanadai regionális adók és kereskedelmi rendszerek, de szén-dioxid-adót vezetett be Szingapúr, Argentína és első afrikai országként Dél-Afrika is. Számos országban és régióban jelenleg is szó van arról, hogy új rendszereket vagy adókat vezetnek be. Többek között például Kolumbiában, Mexikóban, Hollandiában, Szenegálban, Ukrajnában és Vietnamban, valamint amerikai és kanadai államokban is.

Zöld: éles vagy előkészítés alatt álló kibocsátáskereskedelmi rendszer, kék: éles vagy előkészítés alatt álló szén-dioxid-adó, százalékban a lefedett kibocsátás mértéke. Forrás: Világbank

Ezen kívül pedig a meglévő rendszereken is sok helyen szigorítottak: Izlandon például 10 százalékponttal növelték a szén-dioxid-adó mértékét, Portugáliában pedig az eddig kivételnek számító adóalanyokat is bevonták az adó hatálya alá. Az EU és Új-Zéland szigorította a kibocsátáskereskedelmi rendszerét, Kaliforniában elkezdték előkészíteni a reformot, Kazahsztán pedig kétéves felfüggesztés után újraindította a rendszert. Vannak tehát jó trendek, csakhogy ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi rendszerek működése mire elég, akkor elég elszomorító a helyzet.

Ha már az említett 56 rendszer mindegyikét alkalmazni fogják, a világ kibocsátásának ötödét fedi majd le valamilyen szén-dioxid-árazási mechanizmus, ami nagyon messze van az ideális állapottól.

2020-ra 5 százalékponttal fog javulni a lefedettség, és ez csak és kizárólag a kínai kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetésének hatása lesz, ami a teljes kínai kibocsátás harmadát fedi majd le. A helyzet viszont az, hogy a Világbank tanulmánya alapján még így is csak

kevesebb, mint a globális kibocsátás öt százaléka tartozik olyan mechanizmus alá, amiben elég drága ahhoz a szennyezés, hogy teljesüljenek a párizsi egyezményben foglalt kibocsátcsökkentési célok.

Az egyezményben belőtt ár 2020-ig tonnánként 40 és 80 dollár közötti és 50-100 dollár közti 2030-ig, ehhez képest jelenleg a mechanizmusok alá tartozó kibocsátás nagyjából feléért kevesebb mint 10 dollárt kell csak fizetni tonnánként. Ennek ellenére jó hír, hogy tavaly összesen nagyjából 44 milliárd dollárnyi adóbevétel származott a világon szén-dioxid-adóztatásból, ami 11 milliárddal több a 2017-es ilyen jellegű bevételeknél. A növekedést főleg az uniós szén-dioxid-kreditek drágulása okozta, valamint hogy Kaliforniában és Québecben több kibocsátási kvótát adtak el, de a kanadai Albertában és Brit Columbiában, valamint Franciaországban is nőttek a bevételek a szén-dioxid-adó emelkedése miatt.

Végül pedig – ahogy a klímaváltozás elleni összes szakpolitika esetében – itt sem lehet elmenni amellett, hogy ezeknek az intézkedéseknek csak akkor van bármi értelme, ha a rendszerek annyira kiterjedtek, hogy az egyes államoknak nincs lehetősége potyautaskodni és kimaradni a sokszor magas költséggel járó intézkedések alkalmazásából.

Az elmúlt időszakban az Európai Bizottság a Kínában nemrég létrehozott Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztériumnak adott tippeket az ottani kibocsátáskereskedelmi rendszer kialakításához, illetve Kalifornia állammal is megegyezett abban, hogy gyakrabban egyeztetnek a szén-dioxid-árazás témájában. Ez kezdetnek nem rossz, azonban valódi előrehaladást ezeknek a rendszereknek az összekapcsolása jelenthetne, amitől még nagyon messze vagyunk.

Hogyan lehet elérni, hogy ne legyen belőle balhé?

A washingtoni és francia szén-dioxid-adóztatási fiaskók apropóján a Világbank idei jelentése külön fejezetben foglalkozik azzal, hogy milyen tanulságok állnak rendelkezésre a politikai szempontból is megvalósítható szén-dioxid-adóztatást illetően. A tanulmány szerint két fő vonalat lehetne erősíteni. Az egyik az üzemanyag-támogatások és más károsanyag-kibocsátó tevékenységek állami támogatásának visszavonása.

A fosszilis energiahordozók támogatásának csökkentése terén a világ egyáltalán nem áll jól az elmúlt évek trendjeit nézve, de vannak jó példák: Indonéziában és Egyiptomban például jelentősen csökkentek az ilyen jellegű támogatások.

A megvalósíthatóság kulcsa az volt, hogy a megmaradó költségvetési bevételeket mindkét országban olyan nagy alrendszerek fejlesztésére fordították, mint az oktatás vagy az egészségügy. Iránban és Jordániában vagy készpénzzel, vagy szociális programokkal, például élelmiszer-támogatással ellensúlyozták azt a veszteséget, amit a legszegényebb rétegek az üzemanyag árának emelkedése miatt szenvedtek el. A tavaly áprilisban bevezetett kanadai adókból származó bevételek 90 százalékát visszakapta a lakosság.

A másik tanulság, hogy az implicit szén-dioxid-adóztatási formák, mint például az energiahatékonysági szabályozások az építési engedélyeknél, az autóiparban vagy az energetikában megágyazhatnak az explicit szén-dioxid-adóztatásnak. A szén-dioxid adózatása azért is nehézkes ugyanis, mert a költségei jóval egyenlőtlenebbül oszlanak meg, mint a hasznai. Ráadásul miközben a haszon hosszú távon jelentkezik, a költségek már rövid távon is érezhetőek.

A vesztesek kompenzációja és a fokozatosság ezeket a nehézségeket ellensúlyozhatja a tanulmány szerint.

És bár a közgazdászok az említett okok miatt szeretni szokták a szén-dioxid-adóztatást, abban már egyáltalán nincs egyetértés köztük, hogy milyen mértékben érdemes kizárólag erre támaszkodni a kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében. A pártolók szerint a piac tudja a legjobban, hogy milyen technológia csökkenti a leghatékonyabban a kibocsátást, ezért felesleges ennél direktebb eszközökkel próbálkozni.

A balrább húzó közgazdászok szerint viszont igenis érdemes konkrét technológiákat támogatni, mert a piac nem végzi el elég gyorsan a szükséges innovációkat, emellett a már említett politikai nehézségek miatt sem reális a megfelelő árazás elérése időben. Ők ezért inkább csak a szakpolitikai portfolió egyik részeként tekintenek a szén-dioxid-adóra. Abban viszont nincs vita, hogy a jelenleginél nagyobb szerepet kell kapnia a klímakatasztrófa elleni harcban.

A rovat támogatója a 4iG

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság Aggasztó kijelentést tett a védelemért felelős uniós biztos
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 18:59
Az Európai Uniónak fel kell gyorsítania és jelentősen növelnie kell hadiipari termelését, a drága, egyedi gyártás helyett pedig az olcsóbb, nagy mennyiségben előállítható fegyverekre kell helyeznie a hangsúlyt – jelentette ki Andrius Kubilius védelemért felelős uniós biztos szerdán, az Európai Üzleti Csúcstalálkozónak nevezett konferencián Brüsszelben.
Makro / Külgazdaság Elemzők: az euró nem cél, hanem eszköz, azt nem gyorsan, hanem jól kell bevezetni
Dobos Zoltán | 2026. november 18. 18:36
A globális és hazai makrogazdasági várakozásait ismertette a CIB Bank szerdai budapesti háttérbeszélgetésén. Trippon Mariann vezető elemző nem számít a geopolitikai feszültségek csökkenésére, ennek ellenére a piaci bizalom miatt a magyar gazdaság kilátásai jók. Az euró bevezetéséről elmondta, „az euróvonatról nincs leszállás”, és hozni kell a várt eredményeket. A szakértő elárulta, szerinte mikor lesz ismét pozitív értékű a hazai élelmiszer-infláció, és mekkora hatással lesz a pénzromlás ütemére az árrésstop eltörlése.
Makro / Külgazdaság Elég csak megnézni, hogy jártak, akik felbontották a Roszatommal való együttműködést – mondja a Paks II. kapcsán az orosz nagykövet
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 17:07
Interjút adott a magyarországi orosz nagykövet, aki az új kormányról is beszélt. 
Makro / Külgazdaság Egy hónap után ismét rossz hír jött az amerikai gazdaságról
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 14:57
Az Egyesült Államokban sorban négy heti csökkenést követően emelkedett a 30 éves jelzáloghitelek kamata a november 13-án végződött héten – derült ki az amerikai jelzáloghitelező bankok szövetsége (Mortgage Bankers Association of America – MBA) szerdán közzétett adataiból.
Makro / Külgazdaság Visszaveszi a kormány Mészáros Lőrincéktől az autópályák üzemeltetését (frissítve)
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 13:51
Véglegesen dönt a kormány szerdán az egyik legnagyobb korrupciós ügyben – jelentette be Magyar Péter a szerdai kormányülés előtt.
Makro / Külgazdaság Jócskán rávertünk Európára, a németek és a franciák is a hátunkat nézik
Csabai Károly | 2026. november 18. 11:19
Az Eurostat friss közlése megerősítette a Privátbankár Európai Inflációs Körkép prognózisát: az európai uniós metodika alapján számított infláció, a harmonizált fogyasztóiár-index októberben a 27 tagország közül csak négyben volt alacsonyabb a magyarországinál.
Makro / Külgazdaság Szünet nélkül: adnak ma egy ötöst a benzinkutakon
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 11:04
Szerdán is újabb, jelentős árváltozást jelentettek be.
Makro / Külgazdaság Varga Mihály elárulta, az árrésstop eltörlésének milyen inflációs hatása lehet
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 08:49
Bár volt ilyen felvetés, keddi ülésén mégsem csökkentette az alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. Az összes körülmény alapján azonban megnőtt a monetáris politika mozgástere, ezt majd a decemberi Inflációs Jelentésben értékelik. Kérdésre Varga Mihály beszélt arról, milyen hatása lehet az inflációra az árrésstop tervezett eltörlésének, és kifejtette véleményét a soron következő hitelminősítésekről is.
Makro / Külgazdaság Kiderült, mennyivel verték meg a béreink az inflációt szeptemberben
Privátbankár.hu | 2026. november 18. 08:30
A nettó reálkereset pedig szeptemberben 7,3 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. Ennél alacsonyabb értékre utoljára tavaly decemberben volt példa.
Makro / Külgazdaság Brüsszelből ma fontos bejelentés érkezik
Csabai Károly | 2026. november 18. 05:44
Az Európai Bizottság statisztikai hivatala, az Eurostat szerda délelőtt teszi közzé a saját metodikája alapján kiszámolt októberi uniós tagországi inflációs adatokat. Bár ez Magyarország esetében 0,4 százalékponttal magasabb annál, mint amekkora fogyasztóiár-indexet a Központi Statisztikai Hivatal múlt a kedden publikált, EU-s összevetésben még így is jól állunk, a 27 tagállamból csak négyben lehetett alacsonyabb a harmonizált fogyasztóiár-index a múlt hónapban – derül ki a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG