Az folyamatban most próbált egy biztos pontot mutatni a kormányfő, Theresa May: jogászai véleménye alapján úgy döntött, hogy nem kell a parlament jóváhagyása a kilépés megindításához. Így viszont sokan azzal vádolják a kormányfőt, hogy úgy viselkedik, mint egy középkori uralkodó: kikerüli a parlamentet, noha az már évszázadok óta a demokrácia alapja az országban, a népszuverenitás letéteményese, amely a fontosabb kérdéseket megvitatja.
Alkotmányos zűr
A dolog egyrészt azért ilyen jelentős, mert Nagy-Britanniának nincs olyan írott alkotmánya, amely az ilyen helyzeteket pontosan szabályozz. Ha a népszavazás nagy hányaddal döntött volna, valószínűleg kevéssé merülne fel ez a probléma. Az 52:48 arány azonban meglehetősen feszítettnek tekinthető, ráadásul most már nyilvánvaló, hogy a döntés kedvezőtlen gazdasági hatásairól fogalmuk sem volt a szavazóknak, ugyanakkor sok durva hazugság befolyásolta őket a kampány során.
Persze a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a kormány a parlament elé terjesztené a kérdést, és az rábólintana a kilépésre. Ebben az esetben jogilag már nem lehetne kivetni valót találni. Csakhogy a parlament egyáltalán nem biztos, hogy megszavazná a kilépést, mivel a képviselők túlnyomó többsége a szavazás előtt az EU-ban maradást pártolta, és kérdés, hogy azóta mennyien változtatták meg a véleményük a népszavazás hatására.
Az ellenzék szerint
Az ellenzéki Munkáspárt pártvezető-jelöltje, Owen Smith az Independent szerint azt mondta, hogy Theresa May kormányfő meg van rémülve a parlament véleményétől, miután tudja, hogy jó eséllyel nem kapná meg a kívánt kilépési támogatást. Igaz ugyan, hogy ő maga is EU-párti volt a népszavazás előtt, de egyrészt pártja elvileg azért választotta kormányfőnek, hogy levezényelje a kilépést, másrészt egy népszavazás és egy ellentétes parlamenti szavazás eredménye közé szorulva May politikai pályája vélhetően ellehetetlenülne.
Smith szerint az ellentmondást úgy lehetne valamelyest feloldani, hogy May kormánya, köztük az üggyel leginkább megbízott miniszterek: Boris Johnson, Liam Fox és David Davis összehozzák a kilépési csomagot, és még egyszer szavaztatnak róla, hogy így is kell-e a népnek, hogy immár a részleteket és a legtöbb várható következményt ismerik. Persze ez Európa szempontjából is egy bonyolult ügy lenne, de kétségkívül egy ilyen megoldással megnyugtató, kétséget nem hagyó döntés születne.
Kormányon belüli helyezkedés
A miniszterelnöknek a Sunday Telegraph szerint nemcsak az ellenzékkel, hanem kormányon belül is akadnak gondjai a kilépési folyamat szervezésével. Sok kormányzati tisztségviselő ugyanis gátolná a munkát, miután ők is erősen megosztottak a kérdésben. Ezért a kormányfő a héten összehívja kormányát, és annak minden tagjától kér egy tervet, hogy minisztériumuk vagy osztályuk hogyan kíván hozzájárulni kilépéssel kapcsolatos feladatokhoz. Hozzá kell tenni, a kormánytagok háromnegyede is az Unióban maradás mellett szavazott, így kissé hasonló a probléma, mint a parlamentben.
Ha mindez nem lenne elég, a Telegraph kormány közeli forrásokra hivatkozva arról számol be, hogy a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium akadályozza az új EU kilépési minisztérium munkáját. Az ügy mögött féltékenység állhat, hisz minden minisztériumnak megvolt a maga jól megszokott hatásköre, és ez most kissé felborult, ráadásul az új minisztérium a régiektől szívja el a szakembergárda egy részét is. Így a kormányfő legfontosabb feladat egyelőre az, hogy működőképessé tegye az új kormányzati struktúrát. Minden lesz ez a brit kilépés, csak gyors nem.
Kelet-Európa kiugróan nőtt. 
