Úgy egyeztek meg, hogy mégsem
A folyamat egy szócsatával kezdődött pár hónapja, amikor az amerikai elnök felvetette az 50 milliárdos tétel vámját, erre Kína közölte, hogy ugyanolyan értékben viszonozza a lépést, majd a felek addig emelték a tétet, amíg lényegében az lefedte az egész kétoldalú kereskedelem értékét. Már károkozás is történt: a kereskedők nem merték folytatni az amerikai szója felvásárlását és Kínába szállítását, mondván, bármikor beüthet a vám.
Utána jöttek a tárgyalások a és a bejelentett megegyezés, miszerint Kína csökkenti kereskedelmi többletét Amerikával szemben, de úgy néz ki, ezt nem sikerült megtölteni tartalommal, mert Trump most mégis meglépte, amit korábban ígért: 50 milliárd dollár értékű kínai importra vet ki 25 százalékos vámot, július 6-i hatállyal. A kínai válasz nem késett sokat: ugyanekkora összegű amerikai árura vetik ki a vámot.
Mennyi az annyi?
Amerika célja az, hogy a jelenleg évi 370 milliárd dolláros, Kínával szemben fennálló kereskedelmi hiányt 2020-ig 200 milliárd dollárra csökkentsék. Ennek két útja van: vagy Amerika vesz kevesebb kínai árut és szolgáltatást, vagy Kína vesz több amerikai terméket, illetve szolgáltatást. Utóbbi nem is olyan egyszerű: az amerikai gyárak teljes kapacitáson működnek, gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság mellett.
A helyzet egyébként sem olyan egyszerű: a kínai többlet egy része látszólagos. Például egy Kínában gyártott iPhone esetében csak 15-30 dollár a hozzáadott érték, az 500 dolláros többi része pedig jó részt az Apple irgalmatlan profitját képezi. Szakértők szerint az ilyen, alacsony kínai hozzáadott-értékű termékek esetében nincs értelme a vámnak, azoknak több értelme lenne olyan esetben, ahol a kínai hozzáadott érték tényleges nagyobb, mint például a textilféleségeknél.
Technológia
Trump másik panasza a kereskedelmi egyenlegen túlmenően, hogy Kína rendkívül sok szellemi tulajdont, találmányt, gyártási eljárást szerzett meg Amerikától, valamint másoktól is, azáltal, hogy a külföldi cégeknek csak úgy engedélyezte a kínai jelenlétet, ha vegyesvállalatot alapítanak. Számítások szerint ez az utolsó 20-30 évben évi több százmilliárd dollár értékű is lehetett, és ráadásul feltehetőleg tényleg így is volt, de most már késő bánat: Kína már megszerezte a fejlett technológiákat és maga is tovább tudja őket fejleszteni. Az autógyártásban már meg is szüntették a vegyesvállalat-alapítási kötelezettséget, és jöhet sorban a többi iparág is.
Az igazi ok
Mindezek alapján úgy tűnik, túl hatékony eredményeket nem lehet elérni a vámokkal, ráadásul most van a legkevésbé szükség az egészre, amikor az amerikai gazdaság teljes gőzzel megy, egyes iparágakban már-már szűkös a munkaerő-kínálat. Az ok, amiért minderre most kerül sor, politikai lehet: a novemberi képviselőházi választások előtt az elnök az amerikai érdekek fanatikus védelmezőjeként akar mutatkozni, és ezzel minél több republikánus szavazatot szerezni. Hívőszónak jó a kereskedelmi partnerek szidalmazása, lehet, hogy olyan hatásos lesz, mint a migránsozás.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
