Ma, az előzetes tervek szerint fél egykor sajtótájékoztatón ismerteti kiegészített jogegységi határozatát a Kúria a devizahiteles ügyben. A tájékoztatóról a Privátbankár élőben tudósít, felvezetésül ugyanakkor néhány pontban összefoglaltuk, mire is számíthatunk a mai döntések kapcsán.
1. Tisztességtelen-e az árfolyamrés?
Ebben a kérdésben szinte mindenki arra számít, hogy a Kúria Polgári Kollégiuma jogegységi tanácsa a Kásler ügyben meghozott döntést teszi magáévá, azaz kimondja az árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelenségét. Az egyedüli bökkenőt csak az jelentheti, hogy a bíróság tavaly nyáron már állást foglalt az árfolyamrés kérdésében, amikor úgy döntött, hogy az árfolyamrés felszámítása jogos, pusztán annak a szerződés fennállása idején történt emelése tisztességtelen. Welmann György, a Polgári Kollégium vezetője ezzel kapcsolatban a Kásler-döntés ismertetése idején arról beszélt, hogy a korábbi kereset nem az árfolyamrés egészét kérdőjelezte meg, így a bíróság az intézmény egészének törvényességét nem vizsgálta. Ennek ugyanakkor ellentmond az az - uniós joggal is megerősített - szabály, amely szerint minden bíróságnak kötelessége fogyasztói szerződések érvénytelenségé iránt indított perekben hivatalból is vizsgálni, hogy van-e a keresetben megjelölt okok mellett más érvénytelenségi ok is a szerződésben. Erről ugyan saját maga valóban nem folytathat le eljárást, de nyilatkoztatni kell a felperest, kívánja-e érvényesíteni a perben ezt a pontot - márpedig, ha ilyen felhívás történt volna tavaly nyáron, aligha mondott volna le a felperes arról, hogy további pénzt kapjon...
A Kúria persze hivatkozhat arra, hogy a tavalyi döntés idején még nem állt rendelkezésére az Európai Bíróság határozata, amelyre a Kásler ügyben hozott döntést alapozták, de ez ismét két helyen teszi érdekessé a kérdést. Az egyik az, hogy a luxembourgi testületet 2013. január 15-én kérte fel a Kúria állásfoglalásra, így amennyiben bizonytalanságot látott volna az árfolyamrés kérdéskörben, a tavaly nyári ügyben is jegelni kellett volna a döntést. A másik pont érdekesebb: az Európai Bíróság határozatából nem vezethető le az árfolyamrés tisztességtelenségére vonatkozó döntés, az uniós bíróság ebben a kérdésben a magyar bíróság kezébe adta a szabad mérlegelés lehetőségét. Ez ugyanakkor már tavaly a Kúria rendelkezésére állt.
2. Mi történik az elévülési idővel?
Ha az ügyfélre kedvező döntés születik, abban az esetben persze komoly kérdés, hogy kinek lesz joga érvényesítenie a bírósági döntésekből fakadó jogot. (Az egyszerűség okán induljunk ki abból, hogy a jogegységi döntés nyomán olyan szabályozás születik, amely nem teszi szükségessé további perek indítását a jog érvényesítéséhez - bár egyes jogi vélemények szerint ez is meglehetősen nehéz lesz.) E tekintetben a polgári peres ügyekben általános 5 éves határidő nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a 2009 júniusa előtt kötött szerződések esetében nem érvényesíthető a döntés, hiszen például - ha az árfolyamrés egészének kimondása megtörténik - a bank minden egyes havi törlesztéskor "jogtalanul gazdagodott", azaz - egyszerűsítve - az elévülés minden egyes törlesztőrészlet-befizetéstől számolható. Nagy kérdés persze, hogy mi történik azokkal a szerződésekkel, amelyeket időközben lezártak. Itt már helye lehet az 5 éves határidőnek, bár a polgári jog ismer olyan megoldást, ahol a lezárt jogviszony esetén is lehetővé teszi az utólagos elszámolásra vonatkozó jogos igény perben történő érvényesítését. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy ebben az esetben milyen elbírálás alá essenek a végtörlesztő ügyfelek. E kérdésben iránymutatóak lehetnek azok a bírósági döntések, amelyek szerint a kedvezményes végtörlesztéssel élő adós - csakúgy mint a bank - végleg le kívánta zárni a jogviszonyt, ennek nyomán a számla utólagos benyújtása joggal való visszaélésnek minősülhet.
3. Foglalkozhat-e a mai döntés az egyoldalú kamatemelésekkel?
Szigorúan véve az Európai Bíróság határozata az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségének megállapításában szintén nem nyújt támpontot a Kúriának, így elvben olyan döntés is születhet, amely nem foglal állást ebben a kérdésben, ám így továbbra is fennmaradna a bizonytalanság és a mutogatás a bíróságokra, amit a jelek szerint a Kúria már nehezen visel. Ami komoly dilemmát okozhat a bíróságnak az az, hogy a polgári törvénykönyv és a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008-as törvény is több ponton nevesíti a banki magatartási kódexet, mint a szerződések esetén betartandó feltételt, s a kódex betartásának ellenőrzésére a pénzügyi felügyeletet jelöli ki. Azzal ugyanakkor mindenki tisztában van, hogy a magatartási kódex túlzottan általános volt, ennek alapján a pénzintézetek viszonylag széles körben emelhették meg az ügyleti kamatokat. (Voltak persze e kérdésben is riasztó visszaélések - az egyik bank például a magyar alapkamat-emelésre válaszul emelte a devizakamatokat, amely semmilyen módon nem indokolható.)
Azt ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy bizonyos tételek esetében valóban joga és létalapja volt a bankoknak a kamatemelésre - ilyen ok lehetett a 2008-09-ben fennálló likviditási probléma, amikor lényegében nem lehetett forrást szerezni a piacokon. Ugyancsak méltányolandó lehet az tétel, amely a magyarországi bankok forrásszerzésének megdrágulását próbálta kompenzálni kamatemeléssel. Ahol a hazai pénzintézetek komoly hibát követtek el az az, hogy a későbbiekben, az objektív feltételek fogyasztóra kedvező módosulásakor nem, vagy csak az indokoltnál lényegesen szerényebb mértékben nyúltak a kamatcsökkentés lehetőségéhez. Arra ugyanis a magatartási kódex sem ad lehetőséget, hogy a bank a fogyasztói szerződésekben keresztfinanszírozza a nem fizető állomány megugrásából származó veszteségeit. Érdekes ugyanakkor, hogy a bankadó például belefér abba a körbe, amit a magatartási kódex a szabályozói környezet jelentős változása kapcsán nevesít - itt ugyanakkor a mérték vizsgálandó.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ebben a kérdésben a bíróság aligha talál olyan pontot, amely nyomán a bírósági megállapítás helyett a törvényhelyre hivatkozással lehetne orvosolni az egyoldalú kamatemelések kérdéskörét - ráadásul a kamatok mozgatása bankonként teljesen eltérő volt. (Persze a bíróságot semmi nem köti - az árfolyamrés ügyében is érdekes, hogy a bírói logika kissé szembement a közgazdasági alapokon álló szabályozással, amikor csak az MNB középárfolyamának alkalmazását engedélyezte.)
4. Megoldás lehet-e ez tényleg az ügyfeleknek?
A Magyar Nemzeti Bank vezetői által múlt nyáron publikált cikk szerint az ügyfelek törlesztőrészletének megugrásáért 70 százalékban az árfolyam drasztikus romlása tehető felelőssé. Egy minap, az OTP egyoldalú kamatemeléseinek tisztességtelenségét kimondó perben meghozott döntés nyomán megtörtént elszámolás kapcsán sajtóhírek szerint az ügyfél törlesztési terhe 17 százalékkal csökkent volna, ha az eredeti kamatok maradtak volna érvényben. (Az árfolyamrés kérdésköre ennél lényegesen csekélyebb, 1-2 százalékos jóváírást eredményezhet majd.) Önmagában ez jelentős, többszázezres tétel is lehet majd adósonként, ám ettől még a hitel igazi terhe fennmarad majd, azt továbbra is törleszteni köteles majd az adós. Mert az az elmúlt hónapok kúriai döntéseiből, sőt az Európai Bíróság határozatából is egyértelműen kitűnik, hogy a bíróság a szerződések hatályban tartásában érdekelt.
A Kúria Kásler-ügyben hozott döntése egyes vélemények szerint ugyanakkor újra nyitotta azt a szelepet, amely arra vonatkozik, hogy volt-e deviza a devizahitelek mögött. Az a tény, hogy a bíróság szerint az ügyletek mögötti váltási költséget nem ismerte el érvényesíthetőnek, nem írja felül azt a jogegységi döntést, amely ugyanakkor kimondta, hogy a devizahitelek mögött igenis van devizaforrás, s azt a döntést sem, amely arról rendelkezett, hogy az árfolyamkockázatot - a folyósítás idején még nagymértékű kamatnyereségért cserében - az ügyfél vállalta magára, így annak költségeit neki kell fizetnie. (A már idézett múlt heti per esetében 1 százalékos kamatkülönbség 18 százalékos árfolyamkülönbséget "bírt" el.)
5. Milyen szerződésekre vonatkozik majd a döntés?
Ebben a kérdésben Wellmann György korábbi véleményére támaszkodhatunk: a Polgári Kollégium elnöke valamennyi fogyasztói szerződés esetében meghozandó jogegységi döntésről beszélt, azaz a mai döntés a deviza(alapú) hitelszerződések legteljesebb körére kihatással bírhat - a lakáscélú hitelektől a szabadfelhasználású és személyi kölcsönökön át egészen az autóhitelekig. Az összegre vonatkozó becslések a döntésig értelmetlenek, hiszen mint látjuk, a Kúria rendkívül széles körben hozhat ma döntést.
Mi ott leszünk, kövessen bennünket.
Három kelet-afrikai ország vezetőivel egyeztettek a gázai palesztinok letelepítéséről Trump tervének keretében. 
