Tíz éve nem állt így a bankrendszer
A bankrendszer mára már önfinanszírozóvá vált: a hitel/betét arány 100 százalék alá csökkent (utoljára 2003-ban volt ilyen), tehát belső forrásból lehet növekedni és nincs szüksége további hitel-leépítésre. Ez nemcsak makrogazdasági elvárás, de a tulajdonosok is erre szorítják a bankokat – mondta Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója a Napi.hu makrokonferenciáján.
A bankrendszer nem semleges az eladósodottság tekintetében: a válság nyomán a bankszektor erősen beszűkítette a hitelkínálatot (persze a hitelkereslet is szűkült). Így a hitel/betét arány normalizálódása 80-90 százalékban a hitelek visszaesése és nem a betétek állományának növekedése okozta. A mostani egyensúlyi állapot fenntartásához a bankoknak nem kell új betét, csak akkor, ha növekedni, hitelezni akarnak. Persze, az is kérdés, lesz-e hitelkereslet.
Túlbankosodott az ország
|
Rossz az ügyfél? Fix kamat! A bankok felelőssége lesz, hogy azon ügyfeleket, akik számára kockázatos lenne a változó kamatbázisú hitelek mozgása, rávegyék arra, hogy a magasabb kamatot jelentő, ám fix törlesztést biztosító fix kamatozású hitelt vegyenek fel. |
A bankrendszer bruttó 941,9, nettó 732,4 milliárd forintos veszteséget szenved el az elszámolással és a forintosítással. Ezen felül a kamatok visszaállításával évi közel 100 milliárdos veszteséget szenved el majd a bankrendszer. Ez 3,24 százalékos ROE-csökkenést jelent. Ilyen éves szintű ROE-csökkenés mellett jól látható, hogy nem várható el az – a jegybank által is optimálisnak mondott – 10-12 százalékos tőkearányos megtérülés.
Ma a magyar bankrendszer ahhoz a tortához képest, amelyen versenyez, egyértelműen túlbankosodott a nagybankok tekintetében, épp ezért konszilidációra van szükség – ismételte meg azokat az érveket Nagy Márton, miért csak 5 nagybankkal számol középtávon.
Feketén szerzett jövedelemre nem ad hitelt a bank
A lakossági hitelezés terén csak szofisztikált növekedést prognosztizál a jegybank. Ennek egyik oka, hogy a jövőben csak a legális jövedelem alapján lehet hitelt felvenni (PTI) – ez és a hitelfedezeti szint (LTV) korlátozása a lakossági hitelezés terén visszafogja majd a keresletet. Ha ezek a szabályok éltek volna a devizahitelezés terén, az 30 százalékkal kisebb devizahitel-állományt jelentett volna.
Ilyen feltételek mellett a bruttó új hitelezés 9-10 (optimális esetben 10-15) százalékkal növekedhet évente. Ha a jegybank azt tapasztalná, hogy elszállóban van a hitelezés, úgy a hitelfelvételi szabályok (PTI, LTV) szigorításával bármikor meg tudja állítani – mondta Nagy Márton.
A vállalati hitelezés felfut
| A régiós országokkal összevetve is magasabb eladósodottságot és nagyobb gazdasági visszaesést volt kénytelen elszenvedni hazánk Nagy Márton szerint. A külső eladósodottság nem pusztán a fiskális eladósodottság, hanem a háztartások eladósodottságra vezethető vissza. A lakossági hitelek növekedése és a GDP-alakulása közötti különbséget vizsgálva látható, hogy az a válság előtt több, mint 10 százalékkal gyorsabb volt, mint a GDP-é, majd a válság után ez átlendült és most több, mint 10 százalékkal marad el a GDP-bővüléstől. A vállalati hitelállomány a válság óta jelentősen elmarad az egyensúlyi szintjétől. A vállalati szektor hitelezése és GDP közötti rés mutatója azt mutatja, hogy az egyensúlyi 0-5 százalékos szinttől -10 százalékos szint közelébe került a gap hazánkban. |
A fentiek miatt a bankok jó eséllyel inkább a vállalati hitelek felé fordulnak, ami annak értelmében üdvözlendő, mert általános szabályként elmondható, hogy 1 százalékos vállalati hitelállomány növekedés 0,2 százalékos GDP-növekedést okoz. Előkészített talajról indulhat a felfutás: az állami programok (MFB, Exim, stb.) és a növekedési hitel 400 milliárd forintos szintre tudta felhozni a vállalati hitelállományt – ezen programok nélkül hasonló mértékű csökkenés lett volna. Önmagában az nhp adja a kkv-hitelállomány 25 százalékát, míg az állami programokkal ez az arány 40 százalékra nő.
Ha a képesség oldaláról nincs gond (még a devizahitelek elszámolása és a forintosítás ellenére sem), akkor egyedül a hitelkereslet lehet akadálya a felfutásnak. Miután azonban hosszabb távon a kamatszint alacsony marad, ez hozzájárulhat a vállalati hiteligények növekedéséhez.
A forintosítás után a bankok a lakossági oldalon hosszú hiteleket fognak finanszírozni, s hasonlóan forrásigényes lesz a vállalati hitelezés is, ezért rákényszerülnek arra, hogy újra versenyezzenek a betétekért.
Honnan lesz forrás a hitelekhez?
Adódik ugyanakkor a kérdés, hogy a belső piacokról hogyan tud az új hitelek mögé forrást szerezni a bankrendszer, amikor látható, hogy az állam számára a legbiztosabb finanszírozást az jelenti, ha közvetlenül a lakosságtól tud forrást bevonni, ezért versenyezni fog ezekért a forrásokért.
Itt ugyancsak a koncentráció lehet megoldás Nagy Márton szerint: a hatékonyabban működő bankok – miután kisebb költségszinttel dolgoznak – attraktívabban tudnak majd árazni, így tudnak majd új lakossági forrást bevonni. Az ugyanakkor kérdés, hogy miként döntenek: a vállalatokat, vagy – pl. jegybanki instrumentumokon keresztül – az államot finanszírozzák-e.
Klímavédelmi szempontból is hatalmas a hatás. 
