Nincs mozgástér
Régebben is felmerült már, hogy a napi elmozdulási limit nem alkalmazható minden esetben, mert egyes részvények likviditása nem teszi ezt lehetővé. Az igazán nagy baj nem is csak a részvények likviditása, hanem az árfolyamukhoz képest nem megfelelő árlépésköz is, amelyen a befektetők köthetnek. Ha egy részvénynek 40 forint az árfolyama, és 1 forintonként lehet rá kötni, akkor a 20 százalék mindössze 8 árlépésköz, 15 százalékos limitnél mindössze 6.
Nyilvánvaló, hogy ha egy részvényben komoly túlkereslet vagy túlkínálat keletkezik, nem elég 6 vagy 8 árlépésköz ahhoz, hogy kialakulhasson valamiféle egyensúlyi ár. Ekkor viszont elakad a kereskedés, ami aztán emelkedés esetén a keresletet, limittel való esés esetén a kínálatot növeli meg alaposan, pusztán lélektani okokból. Ráadásul a kettő közti váltás úgy is bekövetkezhet, hogy nincs forgalom: egyik nap felső limit van, a másikon alsó. Az árfolyam így nem is valós, a részvényesek tehetetlenek.
A Konzum esete
Kitűnő példa erre a Konzum, melyben Mészáros Lőrinc bevásárlása indította el a heves mozgást. A részvény február 24-én, pénteken még békésen állt 57 forinton, kis forgalom mellett. 27-én, hétfőn jött az első limites ugrás 68 forintra, 28-án újabb limit után 81 lett az ár, forgalom már alig volt, eladó híján. A következő nap 97, az azt követőn 116 volt az árfolyam, ahogy a limit engedte, ekkor nagy forgalom is volt, nem zárható ki, hogy itt még bőszen vásároltak a befolyásszerző nagybefektetők.
|
| Konzum Friss árfolyamok >>> |
Pénteken csak 119-ig emelkedett az ár, ekkor jött a bejelentés a tulajdonszerzésről, és a piac még nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy örüljön. Hétfőre eldöntötte: tegnapig minden nap a 20 százalékos felső limitnél állt a kereskedés, 142, 170 és 204 forinton. Ma viszont 164 forint az ár, és vevő nincs, teljesen megfordult az irány, miután a nagybefektetői konzorcium megtette 86 forintos vételi ajánlatát a papírra. Nem zárható ki, hogy a folytatásban több napon át limittel fog esni az ár.
Lélektan, végtelen kockázat
Felmerül a kérdés, hogy mindezt mi okozza, mi értelme így csinálni, és hogy lehetne normalizálni a kereskedést? Ami az okokat illeti: általában úgy indul egy ilyen emelkedés, hogy a befolyásszerzők vásárolnak még bőszen, amennyire tudnak, a kisbefektetők esetleg hozzájuk csapódnak, de hír még nincs, kevesen tudnak konkrétumot. Utána jön a bejelentés, és akkor a spekuláció beindul: hirtelen sokan játszanak a további emelkedésre. Ők azonban, szemben a nagy vevővel, türelmetlenek, és ott tolonganak a limiten, hogy mindenáron kapjanak papírt.
A folyamat önmagát erősítve napokig tart, amíg ki nem pukkad a lufi, és ugyanez el nem indul lefelé. Így az árfolyam felmegy a duplájára vagy leesik a felére anélkül, hogy érdemi kereskedés lenne, vagyis az árfolyammozgás nem valós, viszont látványos. A limit célja elvileg az, hogy mérsékelje a befektetők kockázatát, valójában ebben az esetben megnöveli azt, hisz 3 vagy 4 ilyen nap is eltelhet, mire zárni tudja valaki veszteséges pozícióját, így a kár sokkal nagyobb, mintha 20 helyett mondjuk 30 százalék elmozdulásnál köthetett volna.
Megoldási lehetőségek
Mi lenne a megoldás? Két dolgot lehetne tenni: egyrészt egy bizonyos nominális ár, esetleg átlagos forgalom alatt nem kéne alkalmazni a limitet. Ekkor a 20 százalék elérésekor nem lépne fel a mesterséges pszichológiai tényező: a papír addig megy, amíg egyensúlyba nem jut a kereskedés, és ha ez túl nagy elmozdulást okoz, nap végére akár be is következik a korrekció. Biztosak vagyunk benne, hogy ebben az esetben az 57 forintos Konzum nem ment volna 200 fölé úgy, hogy kötni sem tudnak rá, hanem valahol 100 forint körül lezajlott volna a nagy forgalom, már csak azért is, mert ebben az esetben a befektetők is kiszámolják a lehetséges felvásárlási árfolyamot, és az befolyásolja őket, nem pedig az, hogy másnap és harmadnap hátha jön még egy 20 százalékos szerencsenap.
A másik, amit meg lehetne fontolni, az árlépésközök ésszerűsítése. Egy 50 forintos papírnál nem megfelelő az egy forint, ésszerűbb lenne 0,1 vagy akár 0,01 forintos árlépésközt választani. Ebben az esetben sokkal nagyobb forgalom tudna lebonyolódni a limiten belül, hisz nem csak 8-szor tehetnének egymás elé ajánlatot a befektetők, hanem 80-szor vagy akár 800-szor. Ez önmagában felpörgetné a forgalmat jóval kisebb árelmozdulás mellett.
Brutális adóval válaszolnak a lakhatási válságra Spanyolországban. 
