Privátbankár (P.): Hogyan választanak befektetést a magyar befektetők, mennyire támaszkodnak szakemberek elemzéseire?
Török Lajos (T. L.): Azt látjuk az ügyfeleinknél, hogy kétféle jellemző kisbefektetői csoport van. Az egyik, amely némileg önálóbb, tudatosabb, nem nagyon szeret másra hallgatni. Lehet, hogy ők is sokfajta tartalmat fogyasztanak, tehát akár befektetési elemzéseket olvasnak, akár más fórumokon néznek utána, de azután meghozzák a saját döntéseiket, és kitartanak mellette, azt az ügyletet szeretnék mindenképpen megkötni.
Van egy másik csoport, amely egy kicsit szereti lazábban kezelni a pénzügyeit, szereti meghallgatni a tanácsokat. Elolvassa mindenképpen az elemzéseinket és az alapján próbál döntést hozni, hagyja, hogy tereljük egy kicsit az elemzésekkel valamilyen irányba. Tehát van, aki önállóbb, tudatosabb és van, aki inkább a tanácsok, elemzések alapján dönt.
P.: Melyik csoport sikeresebb vajon, van erre vonatkozó tapasztalat?
T. L.: Nyilván rövidtávon, egy kis szerencsével lehet jó hozamokat elérni, azonban hosszútávon, ha valaki nem támaszkodik valamilyen tanácsadásra, nem hallgat senkire, az nem szokott túl sikeres lenni. Akadhatnak kivételek, de nem ez a jellemző.
P.: Aki önfejű, az honnét veszi az ötleteit? Nem lehet, hogy ő is valakire támaszkodik, csak nem tudjuk, hogy kire?
T. L.: Persze, ez is előfordulhat, de a tapasztalatok alapján nagyon sokan inkább impulzív döntéseket hoznak. Hogy egy példát mondjak, ha valami nagyon megtetszik neki, akkor megveszi. Például Netflix-előfizető lesz, és ez után Netflix-részvényeket vásárol.
P.: Lehet, hogy a viselkedésük a piac állapotától is függ? Ha minden fölfelé megy, akkor sok mindent vesznek, ha minden lefelé, akkor meg semmit sem?
T. L.: A piac állapota természetesen nagyban befolyásolja az emberek döntését, a piac pszichéje és az emberek pszichéje között kölcsönös kapcsolat van. Hajlamosak a hurrá-optimizmusra és a világvége-hangulatra egyaránt. Ilyenkor jól jöhet egy tanácsadó vagy bróker, aki segít kicsit megnyugtatni az embert. Most csináltunk egy jó dolgot, várjunk egy picit. Ha mégis lement mondjuk három százalékot, ne aggódjunk. Ilyenkor szerintem nagyon hasznos, ha az ember mellett áll valaki és professzionálisan segíti.
P.: Mennyire befolyásolja őket a média, a televízió? Lehet, hogy akkor lépnek valamit, amikor média a tőzsde nagy esésével, vagy nagy emelkedésével van elfoglalva, esetleg a forinttal?
T. L.: A média szerepe ebben kétségtelenül nagy, a nem szakmai médiumok általában csak akkor számolnak be a tőzsdei eseményekről, ha valami extrém esemény történik, akkor is jellenzően az esésekről, zuhanásokról. Emiatt kialakulhat sokakban az az érzés, hogy a tőzsdén csak extrém dolgok történnek. Ez pedig eléggé el is riszthatja a befektetőket a tőzsdétől, hiszen az látják, hogy például öt százalékot esik a tőzsde, vagy négy százalékot emelkedik. Néha emiatt azt látják, hogy mindig csak esik. Mások esetleg azt, hogy folyton csak emelkedik, itt mindig csak nyerni lehet. A média szerintem így megnehezíti a kisbefektetők dolgát és az extremitások felé hajtja őket.
P.: A statisztikák szerint a lakosság megtakarításaiban a tőzsdei részvények részesedése bőven egy számjegyű, sokaknak pedig semmiféle megtakarítása nincsen, esetleg csak készpénzt tart. Miért van ez így?
T. L.: Nagy probléma a bizalom hiánya a magyar befektetők körében minden irányban. Ha egy magyar polgár befektetésekben gondolkodik, akkor általában valami nagyon biztonságos dolgot vesz, mint korábban a bankbetétek 6-7 százalékos kamattal. Mostanában pedig a slágertermék az ingatlan: akinek van egy jelentősebb megtakarítása, az rögtön ezek felé fordul. Ezt nagyon jól látjuk az ingatlanárak alakulásán is, valósággal kilőttek az utóbbi pár évben.
Az említett egyszámjegyű részvény-megtakarítási hányad viszont nagyon alacsony, az emberek Magyarországon nagyon nem bíznak a részvénypiacokban. Amelyek nyilván kockázatosak, itt nincs garantált hozam.
De ha az ember belegondol, ha otthon tartja készpénzben a vagyonunkat, akkor az infláció eszi meg az értékét. Budapesten ingatlanlufi bármikor kialakulhat, illetve kipukkadhat, ahogy azt láttuk 2008 után is. Az ingatlanok terén rendszerint nem diverzifikálnak az emberek, azaz nem osztják meg a kockázatot több felé. Egy lakás megvétele után rendszerint nem marad több pénzük.
Pedig ez is kockázatos, hiszen az ingatlanban kár keletkezhet, a bérlő esetleg nem fizet, azután nehéz lehet kitenni. Vannak specifikus, egy-egy városra, sőt kerületre jellemző kockázatok is. Sőt még ha hitelt is vesz fel mellé valaki, akkor gyakorlatilag tőkeáttételes pozíciót alakít ki a magyar ingatlanpiacon.
Egyetlen húszmilliós ingatlan megvétele helyett a tőzsdéken is lehet ingatlanbefektetést vásárolni többféle országban, ingatlanban. Részvényekkel más piacok felé is lehet kitettséget szerezni, megosztani a kockázatot más területeken is. Úgy gondolom, hogy lenne bőven tér arra, hogy a magyar lakosság részvénykitettsége lényegesen nőjön.
P.: Ha a magyar befektetők hibáinál tartunk, azt mondják, jellemzően nagyon rosszkor szoktak az ingatlanpiacon és a részvénypiacon is ki- és beszállni. Részben a média hatására is akkor vásárolnak, amikor nagy emelkedés van, de már minden megdrágult. Akkor adnak el, amikor nagy pánik van, de már minden alacsonyan forog.
T. L.: Ez egyértelműen megfigyelhető. Félnek attól, hogy nem léptek be. Azt látják, hogy nem vették meg egy két hónapja vagy fél éve, és ahhoz képest már felment tíz százalékot, és úgy érzik, akkor most már muszáj beszállni. Ugyanezt látjuk esésben is. Lement mondjuk nyolc százalékot, jaj, miért nem adtam el előbb, akkor most már feltétlen eladom. A vége az lesz, hogy az alja közelében szállnak ki, és a legdrágább szint körül vásárolnak.
P.: Aki tőzsdézésre adja a fejét, hogyan tud ez ellen védekezni?
T. L.: Kérdés, mivel kezdi? Meg kell különböztetni itt is a befektetőt és a kereskedőt. A befektető az, aki hosszú távon gondolkodik, akinek az a célja, hogy például húsz év múlva legyen egy bizonyos vagyona. Neki nem biztos, hogy minden héten meg kell néznie az árfolyamokat. Fontosabb, hogy minden hónapban befektesse azt a pénzt, amit erre a célra szán, a piac állapotától függetlenül. Húsz év múlva nagyon nagy valószínűséggel el fogja érni a célját, mert a részvénypiac az egyik legjövedelmezőbb befektetés.
Aki aktívan szeret kereskedni, egy kicsit szerencsejátékos módon áll ehhez a dologhoz, neki igazából az izgalom a fontos, a rövid távon történő pénzkeresés lehetősége. Ehhez másfajta psziché kell, de nem árt egy bróker vagy egy tanácsadó sem, aki folyamatosan segíti ebben. Buktunk? Akkor várjunk egy picit. Vagy szuper, nyertünk, realizáljuk a profitot.
P.: A brókerek ritkán szeretnek eladási ajánlatokat megfogalmazni. Mondták már ügyfeleiknek, hogy adjanak el mindent, mert zuhanás lesz, vagy legalábbis egy hosszú lefelé tartó trend következik?
T. L.: Az, hogy mindent, az nem biztos, hogy jó ötlet még ilyenkor sem. Úgy érdemes elkezdeni kialakítani egy portfóliót, hogy legyenek benne olyan elemek, például államkötvények, vállalati kötvények, amelyek stabilitást adhatnak. De vannak részvények is, amik ilyen időszakban is jobban teljesíthetnek, mint a többiek, például magas osztalékkal rendelkező cégek. Ezek stabil elemei lehetnek a portfóliónak.
P.: Nézzünk egy-két konkrét példát, egy húszéves évei végén járó párnak mibe érdemes fektetnie?
T. L.: Tudni kell, mik a céljaik. Ha egy huszonéves pár összeköltözött, albérletben laknak, mi az első cél? A saját lakás. De a jelenlegi megtakarítási formák között nehéz olyat találni, ami ezt elősegíti. Érdemes olyan befektetést keresni, amely az ingatlanpiaccal erős korrelációt mutat, együtt mozog az ingatlanárakkal.
Nem biztos, hogy ingatlanalapot érdemes venni, vannak olyan szabályozott ingatlan-befektetési társaságok, SZIT-ek is, amelyek ezt a mozgást produkálják. Ha például 35 éves korukra szeretnének akkora összeget, ami egy lakásra elég, akkor tízéves időtávon mindenképpen azt gondolnám, hogy ezeket a befektetéseket érdemes keresni, akár Magyarországon, akár külföldön. Budapesten kevés van, külföldön a REIT, azaz Real Estate Investment Trust néven fordulnak elő.
Magyarországon a Duna House részvényét érdemes említeni, amelynek árfolyama várhatóan nagyon jól korrelál majd a hazai ingatlanpiaccal. A Graphisoft Park inkább az irodapiac felé ad kitettséget, a BIF pedig vegyes ingatlanportfóliót tartalmaz. Előfordulhat persze, hogy a budapesti ingatlanlufi kipukkad, és ezt ezek a tőzsdei társaságok is megérzik majd. De ha a lakásárak is csökkennek, akkor ez nem akkora probléma.
Persze ez nem jelenti azt, hogy csak ingatlan-részvényeket érdemes vásárolni, és kötvényeket is érdemes lehet tartani a portfólióban.
P.: Egy ötvenes évei elején járó pár mibe fektessen?
T. L.: Nekik még mintegy 15 évük lehet vissza a nyugdíjig, ami szintén hosszú időtávnak számít. Abból indulhatunk ki, hogy nyugdíj-kiegészítést szeretnének elérni. Olyan befektetést kell keresni, ami a céljaiknak megfelelő összeget biztosít majd. A hosszú időtáv miatt pedig érdemes részvényekben gondolkodni, szerintem nemzetközi részvényekre is kitekintve, Európára és az Egyesült Államokra.
Ahogy közeledik a nyugdíjba lépés időpontja, érdemes a részvénytúlsúlyt egyre inkább csökkenteni, és fokozatosan kötvénytúlsúlyra cserélni. Így előjöhetnek idővel a magyar állampapírok és a vállalati kötvények is.
A nyugdíjhoz közelebb állóknak érdemes nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitniuk (NYESZ-t), a rugalmasabb tartós befektetési számla (TBSZ) pedig mindenkinek ajánlható, aki befektet. Sok adót spórolhatunk ezekkel.
P.: Viszonylag gyenge a forint, mennyire érdemes euróban és mennyire forintbefektetésekben gondolkodni?
T. L.: A kormány gazdaságpolitikájának a végrehajtását a jelenlegi forintárfolyam nem akadályozza, egyáltalán nem jelent problémát se a költségvetésnek, se a különböző állami szerveknek, se az MNB-nek. Ezért nem látunk arra okot, hogy a forint erősödését mindenképpen segíteni akarnák. Nyilván van egy olyan forintárfolyam-szint, ahol már valószínűleg be szeretnének avatkozni. Azt mondják, ez a 330-335 forint körüli eurónál lehet.
Amikor januárban sajtóbeszélgetést tartottunk, a mostani 324 forintos szintet jelezük előre év végére, és ezt a véleményünket nagyjából ma is tartjuk. Lehetnek persze év végéig kilengések, de ez reális célárfolyam. Hosszú távon el kell gondolkozni azon, hogy mekkora az esélye a magyar euró bevezetésének. Ha 15 éves időtávról beszélünk, akkor azért ez nem zárható ki. Aki 15-20 éves befektetésekben gondolkozik, annak lehet, hogy hogy érdemes már most euróban is félrerakni.
P.: Az euró bevezetése jelentene bármiféle árfolyam-sokkot vagy hozamproblémát?
T. L.: Nem, valószínűleg hozamcsökkenéssel járna, ami akkor minden kötvényjellegű befektetést felértékelne.
P.: Hogyan induljon el az, aki befektetésekre adná a fejét?
T. L.: Aki először próbálkozik ezzel, az kezdje azzal, hogy egy kicsit olvas. Próbáljon meg olyan könyveket, videókat nézni, amik erről szólnak. Azonban itt belefutunk abba a problémába, hogy sok tartalmat találunk, de kevés igazán értékeset. Próbáljon meg megfelelő hitelességgel, referenciákkal rendelkező szerzőket, műveket találni.
Például egyetemi oktatók várhatóan olyan tartalmú művet adnak ki a kezükből, amivel nagyon rosszul nem járhatunk. Kiemelném Aswath Damodaran professzort, aki a vállalatértékelés világhírű szakértője, sokat segíthet azoknak, akik részvénybefektetésekben gondolkodnak. Benjamin Graham vagy Warren Buffett könyveit is nagyon tudom ajánlani. Warren Buffett éves jelentései is nagyon jól összefoglalják a piacokat.
A devizakereskedésről kollégámnak, Buró Szilárdnak a Devizakereskedésről egyszerűen című könyvét említeném, magyarul. Aki pedig kicsit rövidebb távon gondolkozik, keressen olyan technikai elemzőket, akik már bizonyítottak a piacon.
P.: Ha már sokat olvastunk…?
T. L.: A következő lépés, hogy nyissunk meg egy demószámlát! De ne felejtsük el, hogy a demószámla nem ugyanaz, mint az éles kereskedés, teljesen más pszichológiája van a játékpénznek, mint a komoly befektetéseknek. A demószámla egyik legnagyobb előnye, hogy a szoftver használatát, amit kapunk, kitanulhatjuk vele.
De az önálló elemzés helyett ajánlom azt is, hogy forduljon egy olyan professzionális befektetési szolgáltatóhoz, mint az Equilor Befektetési Zrt. Mindenképpen olyanhoz, amely bizonyított már a piacon, lehetőleg több gazdasági cikluson át, valamint rendelkezik a megfelelő biztosításokkal és engedélyekkel, referenciákkal, szakértői csapattal, aki elérhető telefonon is.
Ne féljünk soha segítséget kérni, bármivel is foglalkozunk, de főleg ne, ha a befektetésekről van szó. Sajnos nem lesz minden befektetésünk nyerő, még az sem, amit a brókerek ajánlanak. De mindenképpen fontos, hogy támaszkodhatunk valakire, aki mellettünk van. Az is érték lehet sokaknak, akik nem tudnak annyira angolul, hogy magyarul tudnak kommunikálni.
Nagyon sok online kereskedő van, de nagy érték, ha napi hírleveleket, elemzéseket kapunk kiszámíthatóan. Fel lehet hívni valakit, aki ért hozzá, ha segítségre van szükségünk, nem csak egy technikai asszisztenst. Az online kereskedés inkább később lehet praktikus, ha már valaki nagyon ért ahhoz, amit csinál.
Még hírlevélből is sokféle van, van leíró jellegű, ami néhány hírt említ és az árfolyamok mozgását taglalja, és van, ami mögött komoly elemzői munka van.
P.: Lehet olyan hobbit választani, ami a befektetési tevékenységhez jól kapcsolódik, jól kiegészíti azt?
T. L.: Nagyon sok kereskedő, elemző versenyszerűen sportolt például az egyetem alatt, ez valószínűleg nem véletlen. A különböző sportok, akár az állóképesség-sportok, akár a csapatsportok olyan erényeket adnak, amikre egy befektetőnek is szüksége van. A csapatsportok megmutatják, milyen egymásra támaszkodni, egymás tanácsait megfogadni, az edzőnek elhinni, hogy amit mond, fontos, érdemes rá is figyelni. A kitartássportok pedig megtanítják, hogy hosszú távon kell gondolkodni, amit ma megteszünk, annak lehet, hogy holnap vagy holnapután lesz eredménye és nem ma.
A sportok szerintem nagyon jól kiegészítik azt, ha valaki befektetésekben gondolkozik. Önfegyelem, türelem… a sport mindig arról szól, hogy feláldozzuk a mát a holnap sikeréért. Valahol erről szól a befektetés is, amikor nem költöm el azt a pénzt ma, amit szeretnék később, akár nyugdíjaskoromban, akár korábban felhasználni.
