A tavalyi év elejéig a forint nagyjából négy éven át stabil volt, egy jól meghatározható sávban tartózkodott az árfolyam, eurónként 300 és 320 között, de ezen belül is többnyire 305 és 315 között. Ez a stabil sáv tavaly felborult, amikor hirtelen gyengülés után új örökös mélypontot ért el a hazai valuta, ekkor több mint 330 forintot kellett adni egy euróért.
Tavaly még elnézhető volt
A magyarázat az volt, hogy a monetáris szigorítás addigi elmaradása miatt short pozíciókat nyitnak a befektetők, mégpedig olyan mennyiségben, ami így megviseli az árfolyamot. Kétségtelen, hogy épp összeomlott az argentin peso és a török líra, ilyenkor szoktak más kisebb valutákkal is spekulálni, de ez ellen szólt az, hogy szemben Argentínával és Törökországgal, melyeket ikerdeficit sújtott (a költségvetés és a fizetésmérleg egyaránt erősen deficites lett), nálunk a makrogazdasági mutatók teljesen egészségesek voltak.
Ezek után jogosan lehetett arra számítani, hogy jön a korrekció, az árfolyam visszaerősödik, hisz a shortosokat nem követik újabb nagy eladók. Trendszerű erősödésre azonban csak év végén került sor, a korábbi sávba csak ezt követően tért vissza az árfolyam, de egy márciusi tetőpontot követően újra gyengülni kezdett.
Fundamentálisan nem indokolt
A gyengeség tartósnak bizonyult, az árfolyam immár trendszerűen elhagyta gyenge irányban a korábbi sávot, jelenleg 327 az euróval szemben, miközben most már nehéz lehet racionális magyarázatot találni a gyengélkedésre. A gazdasági fundamentumok továbbra is teljesen rendben vannak, és ami a forint piacára ható fundamentumokat illeti: a fizetési mérleg továbbra is erősen többletes, emellett az EU-s támogatások is folyamatosan érkeznek, devizatöbbletként jelentkezve a piacon.
A devizakeresleti oldalon ezzel szemben csak az áll, hogy a devizaadósságot forintra váltja az állam, a lejáró devizakötvények és bankhitelek helyett belföldi államkötvényt bocsát ki, jelenleg ezek közül a MÁP Plusz a döntő, amely magas kamatával már 1300 milliárd forintot vonzott. Az ÁKK adatai szerint azonban év elején futottak ki devizakötvények, legközelebb csak jövőre lesz lejárat, így elvileg nem jelentkezik devizaigény.
Lehetséges magyarázat
Ha mégis magyarázatot akarunk találni, azt lehet elképzelni, hogy a MÁP Pluszból beérkező forintösszeget az állam rögtön devizára váltja, és ebből vagy visszavásárolja a devizakötvények egy részét (ez ellen szól, hogy ezt az alacsony hozamkörnyezet miatt drágán lehet csak megtenni), vagy most tartalékba helyezi a devizát, hogy abból a jövő évi lejáratokat kifizesse.
A spekuláció nem elég
Természetesen a spekuláció is szóba jöhet, mint magyarázat, de ez egyre kevésbé reális az idő múltával. A tavalyi short pozíciók már rég zárultak, azóta felmerült az is, hogy immár a forint erősödésére tesznek a spekulánsok, várva a kamatemelést. A monetáris szigorítás azonban eddig csak egy lépésből állt, és többre nem is feltétlenül lesz szükség, hisz a MÁP Plusz tömeges értékesítése a gyakorlatban eleve szigorítást jelent, hisz magas kamatával nagy lakossági megtakarítást köt le, ez is a célja.
Elvileg magyarázat lehetne, hogy a kamatemelési ciklus elmaradása vagy elhúzódása miatt a forint mellett spekulálókvannak bajban, és tömegesen zárják pozícióikat, viszont ehhez már túl sok idő telt el azóta, hogy a jegybank márciusban jelezte: egyszeri lépés volt a kamatemelés. A spekuláció ilyen hosszú távon már nem térít el egy kis devizát a fundamentumoktól, így devizahitelek törlesztésének előrehozott keresletén kívül más magyarázatot nehéz elképzelni.
A Hamász megfontolja az izraeli ajánlatot. 
