Eljött az offshore halála - mi jön utána, ha nem rendes adófizetés?

Évtizedeken át virágzott az offshore-biznisz a világban: számos ország döntött úgy, hogy a boldoguláshoz szükséges nemzetközi tőkét alacsony adókkal próbálják becsábítani – ha kellően nagy számban települnek be tevékenységüket egyébként máshol végző cégek az ország területére, akkor máris megvan a jóléthez szükséges állami bevétel. Az alacsony adóterhek mellett persze magasfokú diszkréciót is ígérnek a cégeknek, amelyek így nem csak az adótervezésnél választják előszeretettel az adóparadicsomokat, hanem akkor is, ha valamilyen oknál fogva a valós tulajdonosi kört nem szeretnék kitenni a kirakatba. A Winkler, Barna és Társai Ügyvédi Iroda háttérbeszélgetést tartott a témában

Miért offshore-ozunk?

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a társasági adó csökkentésére törekvő cég költségvetésébe egyszer csak offshore számlák kerülnek be. Ez a módszer bármilyen cég esetében előfordulhat, amelyikről hihető, hogy külföldi szereplőtől fogad be számlát, üzletében van külföldi szereplő - beszélt a háttérről Dr. Winkler Gábor.

Amikor viszont egy holding valamelyik tagja offshore cég, olyankor jellemzően nem a társasági adó optimalizálása a cél. Sokkal inkább az osztalék kedvező adózással történő felvétele áll a háttérben, vagy a tulajdonosi kör eltakarása – ennek  egy esetleges versenyjogi vagy összeférhetetlenségi vizsgálatnál lehet jelentősége.  Ma már egyre kevésbé jellemző ez a megoldás, de azért a közelmúltból is akad példa: az MKB-re ajánlatot tevő konzorcium esetében nem igazán beszélhetünk adóelőny érvényesítéséről, azt azonban talán sosem tudjuk meg, kik állnak például az ajánlatba beszálló luxemburgi cég mögött.

Az offshore-ozás önmagában nem bűn

Ahogy azt már többször is hangsúlyoztuk korábban: offshore céget alapítani, üzemeltetni önmagában egyáltalán nem bűn, erre Dr. Réczei Géza is felhívta a figyelmet a beszélgetésen. Magyarországon is viszonylag könnyű volt korábban egy offshore bankszámlát nyitni, céget alapítani egészen a tényleges tulajdonosi nyilatkozat bevezetéséig illetve megújításáig. Maga az adótervezés sem bűn, és az adóelkerülés sem mindig jár együtt bűncselekménnyel.

Egy érdekességre is felhívták a figyelmet a szakemberek: a magyar családi vállalkozások körében egyre égetőbb probléma az öröklés kérdése, amit sokszor offshore cégek bevonásával oldanak meg az idősebb cégtulajdonosok – ha például a három örökös közül csak kettőt tart alkalmasnak a cég átvételére, a valós tulajdonosok elrejtésével, ezáltal a konfliktusok elkerülésével tudja átadni a vezetést, teljesen legálisan. Emellett vannak olyan cégek, amelyek nem csak névleg, hanem valóban Panamában üzemeltetnek egy irodát, magyarán a tevékenység érdemi része folyik az adóparadicsomban.

Nem ez azonban a jellemző: Dr. Winkler Gábor szerint 10-ből 9 cég azért került offshore országba, mert valamit el akarnak rejteni.

Azért nem hülyék dolgoznak az adóhatóságnál sem

Ezt pedig az adóhatóságok is pontosan tudják – éppen ezért számos eszközzel küzdenek azért, hogy minden cég ott fizessen adót, ahol ténylegesen működik, ahol bevételeit szerzi, és ne pedig ott, ahol mindezt olcsóbban megússza. Ezért köttetnek sorra az adóügyi együttműködések, a kettős adóztatást kizáró megállapodások, és ezért válik egyre kiterjedtebbé az offshore-lovagok legnagyobb ellensége, az automatikus adatcsere intézménye a gazdasági szereplők és az adóhatóságok között - mondta Dr. Réczei Géza.

Ebben persze nem kötelező részt venni, a fejlett országoknak azonban meglehetősen erős az érdekérvényesítő képessége: nem véletlen, hogy a szakemberek ismeretei szerint Bahrein, Vanuatu és Nauru kivételével gyakorlatilag már minden ország aláírt valamilyen nemzetközi adóügyi megállapodást. Még az a Svájc is kénytelen volt beadni a derekát, amelyikről akár csak 10 éve sem hitte volna senki, hogy a híres svájci adó- és banktitok intézményét így feladja.

Miért most?

Az adóhatóságok egyrészt azért aktivizálták magukat, mert most már megtehetik: folyamatosan fejlődnek az informatikai lehetőségek, amelyek az óriási adathalmazok kezeléséhez és cseréjéhez szükségesek.

Másrészt rá is vannak szorulva: a legutóbbi válság során sok államnak lett szüksége minden fillérre, nem engedhette meg, hogy a költségvetést kijátszva tűnjenek el adózatlan vagyonok az országból. A külföldön eldugott pénzek hazacsábítását és lefölözését a nemzetközi megállapodások mellett több országban is adóamnesztia-programokkal próbálják erősíteni, ezek azonban kétélű fegyverek: ha sorozatosan amnesztiát hirdetnek a csalóknak, még azok sem fognak rendesen adót fizetni, akik egyébként korábban így tettek.

Harmadrészt nem csak bevételi szempontok mozgatják az államokat, amikor le akarnak számolni az offshore-jelenséggel: a bűnügyek, a kábítószer-kereskedelem és még inkább a terrorizmus finanszírozása során rengeteg pénzt kell mozgatni, ezeknél a tevékenységeknél értelemszerűen komoly előnyt élveznek azok a szolgáltatók, ahol az ügyfelek a névtelenség ködébe burkolózhatnak. A világ azonban egyre kevésbé tűri meg, hogy valaki támogatást nyújtson olyan tevékenységekhez, amelyek végső soron ártatlan emberek ezreinek halálához vezessenek.

Akkor most mindenki rendesen fog adózni?

Az egész offshore-ozást egy folyamatos meneküléshez hasonlította Winkler Gábor: ahogy jönnek az újabb adóügyi megállapodások, ahogy zárulnak a kiskapuk, úgy keres magának újabb helyet a gigantikus mennyiségű pénz. Mire a panamai hajó felfordult, biztosan sokan leszálltak róla – vázolta fel a Panama papers néven elhíresült offshore-botrány fő tanulságát a jogász, emlékeztetve: gyakorlatilag nem voltak szereplők a közeli Egyesült Államokból a dokumentumok között.

Az offshore-ozás ma egyszerűen nem trendi; óriási nemzetközi nyomás nehezedik az intézményre, míg korábban hétköznapi jelenség volt, ma már kifejezetten rossz fényt vet egy cégre az offshore-kapcsolat. Nem véletlen, hogy el is indult a vagyon továbbvándorlása - újra.

Nem feltétlenül kell azonban „hazaköltözni” az eddig adóparadicsomban lubickoló cégeknek. Azok az országok, amelyek az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag offshore-szolgáltatásokból szerezték egyetlen jövedelmüket, most persze keresik a megoldást: jön az onshore világa. Ennek lényege leegyszerűsítve, hogy egy bizonyos összegért (amely jöhet akár befektetés formájában is) a cégek adóügyi illetőséget szerezhetnek az adott országban. Így az esetleges adatcserék esetén az adott országba érkeznek be az információk, amelyben egyébként nem véletlenül igen kedvezőek az adózási feltételek. Jellemzően egyébként egyfajta üzleti vízummal indul az ügy, aztán esetleg könnyített állampolgársággal végződik.

Az ügy érdekessége, hogy ez a módszer nem az eddig klasszikus adóparadicsomok sajátja: szinte minden ország alkalmaz már ilyen megoldást. Réczei Géza felidézte: Kanadában annyi ilyen kérelem érkezik, hogy fokozatosan emelik a belépési összeget, és az Egyesült Államokban is szigorítják a rendszert a már-már kezelhetetlen mennyiségű érdeklődés miatt.