Fábián Gergely, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója szerint a még megmaradt 300 milliárd forintnyi fogyasztói devizahitel-állományból 280 milliárd forint svájcifrank-alapú, túlnyomórészt gépjármű-finanszírozási hitel. A jegybanki kimutatás szerint ezen hitelek hátralévő futamideje átlagosan 2,6 év, közel harmadának kevesebb, mint két év, míg további csaknem felének két-három esztendő közé tehető a hátralévő futamideje.

A szakember szerint a svájci frank árfolyamának januári elengedése azzal járt, hogy az átlagos ügyfélnél mintegy hétezer forinttal, 47 ezerre nőtt a havi törlesztőrészlet. S bár az egyoldalú kamatemelések és árfolyamrés elszámolásának pozitív hatásai voltak, ezek a visszaírások az átlagosnál kisebbek voltak köszönhetően annak, hogy eleve magas kamatszinteken köttettek a szerződések, s így kevesebb alkalommal emelték tovább a kamatokat a bankok, illetve a hitelek mintegy fele a referenciakamathoz van kötve, ahol kisebb tisztességtelen emelés történt.

A fixált kamatos konstrukciók problematikája

Fábián Gergely szerint paradox módon a legfőbb kockázat pont abból származik, hogy sok gépjármű-devizahitelest eddig egyáltalán nem, vagy csak alig érintett az árfolyam változása, ugyanis az általa választott konstrukció eredetileg forintban fix törlesztésű volt, vagy átstrukturálás következtében vált azzá. Az MNB adatai szerint a meglévő autóhitel-állomány több, mint harmada ilyen hitel. Ezen megoldások sajátja, hogy az alacsonyabb törlesztőrészletek miatt vagy lényegében nem történik tőkefizetés (hiszen a befizetett összeg erre nem ad lehetőséget), vagy az árfolyamhatás jelentkezik az utolsó törlesztőrészletben.

Fábián szerint egy átlaghitellel számolva, ha mindeddig 160 forintos árfolyam mellett törlesztett az ügyfél, akkor svájci frankban a fennálló tőketartozása nyolc év után is több mint kétharmadát teszi ki a folyósított összegnek - forintban kifejezve pedig 130 százalékát az erős svájci frank miatt.

Az egyértelmű, hogy ezt a feltételrendszert az adós nem fogja tudni vállalni, a kérdés igazából az, hogy mennyire etikus, ha ezen ügyfél kap extra segítséget, nem az az autóhiteles, aki az évek során azzal szembesült, hogy havi törlesztőrészlete kétharmadával drágult meg. Ne feledjük el, akkor sokkal rosszabb makrogazdasági környezetben, folyamatos pénzromlás mellett kellett kigazdálkodni az egyre magasabb törlesztőket – miközben a forintban fixált törlesztéssel bíró ügyfél stabilan fizethette autója hitelét.

Kétszer is jobban járnak?

Már csak emiatt is furcsa lenne, ha ezen kölcsönök forintosítása nem piaci árfolyamon történne meg, hiszen a forintban fixált törlesztéssel bírók így a korábbi előnyükhöz még további kedvezményt kapnának – vagyis nekik lényegében a teljes futamidő alatt kedvezményes árfolyam ketyegne. (Korábban már megírtuk: a piacitól eltérő árfolyamú forintosítás azzal, hogy szembemenne a Kúria döntésével, ismét felszítaná a vitát a jelzáloghitelek esetében is.)

Moderált kamatban kiegyezhetnek

Az ugyanakkor egyértelmű, hogy az adósok számára jövőkép kell – ezt pedig a hátralévő tartozás futamidejének meghosszabbítása és egy viszonylag moderált kamat adhatja meg. A bankok és lízingcégek számára így – kisebb kamatbevétel mellett – jobb esély teremtődik a tőkemegtérülésre, nem kell a hiteleken több tízmilliárdos leírási veszteséggel kalkulálni. Az ügyfelek számára egy jól, jobban tervezhető tartozás-leépülés jöhet, amelynek során nem fenyeget annak a veszélye, hogy az autóhitel okán a finanszírozó további vagyontárgyakat is elvonhat, hiszen a – jobbára már csak vasárban beszámítható - gépjárműfedezet mellett a fennálló tartozás erejéig a bank és a lízingcég zálogjogot alapíthat a hitelező az adós ingatlanjain.

A fentiek okán tehát továbbra is a kamatfelár-szabályozás jelenthet megoldást az autóhitelesek számára.