Nyugodt öregkor? |
A magas jövedelmű – évi négymilliónál többet kereső – magyarok harmada is úgy gondolja, idősebb korában képtelen lesz kifizetni az egészségügyi ellátásának a költségét – derül ki az Aegon negyedik alkalommal készített nemzetközi nyugdíj felkészültségi felméréséből.
Pihenés vs. bizonytalanság
A kutatásból kiderül: minél magasabb a jövedelem, annál kedvezőbb a nyugdíjba vonulás megítélése, ám senki sem lehet elégedett. Az átlagos magyarnak inkább negatív minősítések jutnak eszébe a nyugdíjas évekről (legtöbbször a bizonytalanság), ám ennek aránya a jövedelem növekedésével párhuzamosan csökken. A magasabb jövedelműek többségében pozitív gondolatokat kötnek a nyugdíjas évekhez (olyanokat, mint a pihenés, a nyugalom), és kevesebbszer jut eszükbe az idős korról a bizonytalanság – ennek ellenére ők is tartanak a nyugdíjazástól. A jobb anyagi helyzetben lévők negyede arra számít, hogy biztosan szüksége lesz a család anyagi támogatására idősebb korában, míg további egyharmaduk még bizonytalan ebben a kérdésben.
A legmagasabb jövedelműek nagyobb része úgy véli: nem lesz képes az általa kényelmesnek tartott színvonalon élni a nyugdíjas évek után. Ugyan az alacsonyabb jövedelműek több mint kétharmada gondolja azt, hogy az élete idősebb korában nem lesz olyan, mint amilyennek elképzelné, ám a jobb anyagi helyzetben lévőknek is csupán a negyede bízik abban, hogy kényelmes életet élhet. A közepes jövedelműeknél a pesszimisták aránya 57 százalékos, míg az optimistáké csupán 14 százalék.
A lista végén állunk
A magasabb jövedelmi kategóriákban a nyugdíjfelkészültség szintje általában magasabb – hívta fel a figyelmet Hiller Szabolcs, az Aegon Magyarország vezető tanácsadója. Amíg az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index (ARRI) átlagos értéke Magyarországon 5,1 százalékos volt (és ezzel az ország a világlista végén helyezkedett el), addig a legmagasabb jövedelműeknél az index 6,6 százalékot mutatott. A nyugdíjra való felkészültséget hat skálán (többek közt a személyes felelősségvállalást, a tudatosság szintjét, a pénzügyi tudatosságot, a nyugdíjtervezést, és a kieső jövedelem pótlását) mérő mutatóban azonban a 6-8 közötti eredmény csak átlagosnak minősül. A legjobb indexet elérő magyarok épphogy csak elérték az átlagos német vagy az amerikai nyugdíjfelkészültségi szintet.
Napról napra élünk
Ennek részben oka, hogy a magyarok egyáltalán nem rendelkeznek pontos elképzelésekkel, tervekkel a jövőről. A nyugdíjba vonuláshoz szükséges anyagiakról és megtakarításokról írott tervvel a felkészültebbnek számító magyar magasabb jövedelműeknek is 8 százaléka rendelkezik csupán, és 20 százalékuknak nincs semmilyen elképzelése sem arról, mi lesz, ha idős lesz (a döntő többség azt mondta, hogy van terve, de nem írásban). Azonban vészhelyzettel senki sem számol: a magasabb jövedelműek harmadának van csupán elképzelése arról, mit tenne, ha hirtelen elvesztené a munkáját (mondjuk egy baleset vagy betegség következtében). Ez ugyan jobb, mint az alacsonyabb vagy közepes keresetűek 20-22 százalékos aránya, ám még mindig nagyon kevés.