|
| (Fotó: depositphotos.com) |
Bár Magyarországon is egyre többen bérelnek lakást, ez elsősorban a 30 év alattiakra jellemző, akiknek mindenekelőtt az utóbbi években egekbe szökött ingatlanárak miatt szinte esélyük sincs arra, hogy saját tulajdonú otthonban éljenek. Ez a tendencia azonban csak a 2008-ban kirobbant válságot követően erősödött fel, márpedig ilyen rövid távú hatás még nem tudta megváltoztatni azt a több évtizedes hagyományt, hogy a magyarok az átlagnál és egy sor országban élőknél jobban szeretnek saját tulajdonú ingatlanban élni.
Ennek magyarázata részben a főváros-központúságban keresendő, azaz abban, hogy a közel 10 millió magyarországi lakos csaknem egyötöde él Budapesten. S mivel az álláslehetőségek is ennek megfelelően oda koncentrálódnak, kevésbé jellemző tendencia, hogy valaki a munkásévei alatt több városban is megfordul, amiből logikusan következne, hogy nem mindenütt vesz lakást, hanem inkább bérel.
Régiós jellemvonások
Ezt a gondolatmenetet az Eurostat adatai is igazolják, amelyek ugyan 2016-osak (frissítés 2020 elején várható), ám az azóta eltelt néhány év nem olyan hosszú idő, hogy azalatt jelentős változások mentek volna végbe. Eszerint az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarországon az 5. legmagasabb a saját ingatlanban élők aránya. Ez azt jelenti, hogy 2016-ban a hazai lakosság 86 százaléka élt a saját tulajdonában lévő otthonában. Érdekes, hogy az ennél magasabb tulajdonosi arányt felmutató országok mindegyike ugyancsak közép- és kelet-európai: Románia (96 százalék), Litvánia (90,3 százalék), Horvátország (90,1 százalék), Szlovákia (89,5 százalék), miközben Magyarország mögött, a hatodik helyen szintén egy régiós állam, Lengyelország állt.
Az sem számít meglepőnek, hogy e lista másik végén nyugat-európai országok állnak. Németországban és Ausztriában a lakosság közel fele nem birtokol saját ingatlant, míg Dániában, Franciaországban, az Egyesült-Királyságban és Svédországban a lakosság 30-40 százaléka él bérelt ingatlanban. Bár paradoxnak tűnhet, hogy ezen, a közép- és kelet-európaiakhoz képest jóval tehetősebb országok lakói megengedhetnék maguknak a saját lakást – vagyis könnyedébben ki tudnák fizetni az arrafelé is 2008 után megemelkedett ingatlanárakat – a már említett, munkavégzéssel kapcsolatos migráció miatt esetükben sokkal észszerűbb megoldás időről időre lakást bérelni. Érdekes, hogy míg például Ausztriában és Németországban számos olyan társasház akad, amelyben minden otthon bérlakásként funkcionál, addig Magyarországon ez ritka, mint a fehér holló.
Venni vagy felújítani
A saját tulajdonhoz való ragaszkodásból ugyanakkor az következik, hogy ha valaki nem elégedett a meglévő otthona minőségével, mert például a család bővülése (gyermekek születése és/vagy idős rokonok odaköltözése) miatt kinőtte azt, vagy mert jelentősen leromlott az állaga, akkor két dolog közül választhat: új lakásba költözik vagy a meglévőt bővíti, korszerűsíti, felújítja.
Bár az utóbbi években megnövekedett az új lakások építése, s az idén már közel 20 ezer ingatlant adnak át, ez még mindig csak a 2011-es szint túlhaladását jelenti. Nem is beszélve arról, hogy az ideinél több mint dupla annyi otthon készült el 2004-ben, közel 44 ezer. Márpedig a jelenlegi kínálat nem elegendő arra, hogy mindenki új lakáshoz jusson. Ezt mutatja az is, hogy a lakásállomány úgynevezett megújulási rátája rendkívül alacsony, mindössze 0,4 százalék, ez még régiós összevetésben is kirívó. S a kilátások sem bíztatóak: a következő években az ideinél már egyre kevesebb új otthon készül el, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) becslései szerint például 2021-ban mindössze 16 ezer.
Logikus választás
Marad tehát sokaknak a felújítás, korszerűsítés. Figyelmeztető ugyanakkor, hogy 2007-2017 között nemcsak jelentősen kevesebb lakás épült az azt megelőző évekhez képest, hanem kevesebbet is újítottak fel, mint amennyi a lakásállomány minőségi szintjének a fenntartásához szükséges – állapította meg a Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület az október közepén tartott második őszi ülésén, amelyről az MNB számolt be a novemberben publikált lakáspiaci jelentésében.
A felújítások visszaesésének egyik oka, hogy sokan képtelenek önerőből előteremteni annak – sok esetben, például egy váratlan esemény, beázás, viharkárok stb. miatt hirtelen felmerülő – költségeit, amelyek ráadásul az utóbbi időben jócskán megemelkedtek, miután jóval többe kerül a munkaerő és a felújításhoz szükséges anyag. Az elmaradt munkálatok azonban az állagromlás miatt az ingatlan értékének csökkenését eredményezik.
Érdemesnek tűnik tehát lakás-előtakarékossági szerződésbe tenni a pénzt, hogy előre gondoskodjunk lakáscéljaink megvalósításáról, ezáltal ugyanis több és jobb minőségű átalakítást tudunk megvalósítani, ami otthonunk értékének a növelésében térül meg.
A cikk szakmai támogatója a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. (www.fundamenta.hu)
A felek egymásra mutogatnak. 
