Amikor egy terméket vagy szolgáltatást megveszünk, megszoktuk, hogy annak van egy ára, ami magában foglalja a termék minden szükséges alkatrészét, vagy a szolgáltatás minden kellékét. Például ha veszünk egy telefont, jár hozzá egy töltő, nem fizetünk külön „töltődíjat”, vagy ha vonatjegyet veszünk, nincs poggyászdíj (legfeljebb gyorsvonati vagy IC pótjegy, ami olcsó és még biztos ülőhely is jár érte).
Ha keveset akarunk fizetni, észnél kell lenni
Nos, a repülőjegy vásárlásnál ez nem így van. Az Európai Unió ugyan kötelezte a légitársaságokat, hogy egy összegben adják meg a jegy árát, az tartalmazzon mindenféle adót és költséget, de van sok olyan dolog, amit külön szolgáltatásnak lehet minősíteni, és itt kezdődnek az érdekességek. Ezt a légitársaságok ki is használják, és az első ár, amit egy járatért kérnek, köszönőviszonyban sincs azzal, amit a végén fizetünk, hacsak nem vagyunk nagyon figyelmesek, és nem tudjuk egész pontosan, milyen extra szolgáltatásra van szükségünk és milyenre nincs, függetlenül a légitársaság dörgedelmes rábeszélésétől.
A társaságnak is meg kell élni
Hogy miért van ez így? Nem azért, hogy a légitársaság mindenképpen megnehezítse a foglalást vagy jól lehúzza az utast, hanem azért, hogy az olcsón, mélyen a tényleges költség alatt repülőjegyek okozta veszteséget kitermelje, sőt nyeresége is legyen a cégnek. Az eredmény: tényleg vannak extrém olcsó jegyek, csak egy kicsit meg kell dolgozni értük, végig kell szaladni egy internetes akadálypályán. Ezt próbáljuk nagy vonalakban bemutatni.
Az első lépés, hogy az adott légitársaság honlapján megnézzük az árakat. Az is jó megoldás lehet, hogy egy összehasonlító oldalon nézünk körül először, ott csak arra kell figyelni, hogy az adott ár nem mindig friss, így minden esetben ellenőrizni kell, mit kínál ténylegesen a konkrét légitársaság. Nos, ha megvan az áhított járat, azt gondolhatnánk, hogy elég lefoglalni, kifizetni és már utazhatunk is. De nem így van, következik az akadálypálya, légitársaságonként eltérő mértékben.
Csomag mizéria
Az első kérdés, hogy milyen csomagot viszünk magunkkal. A legtöbb légitársaság egy szabványos méretű (56x45x25 cm) kézipoggyászt enged díjmentesen magunkkal vinni, ez rövidebb utazásokhoz többnyire elég, és a bőröndgyártó iparág teljesen ráállt a szabványos méretű darabok gyártására. Ha viszont fel akarunk adni valamit, mondjuk, mert nem akarjuk hurcolni az egész cuccot a fedélzetre, vagy nagyobb, esetleg több csomagunk van, akkor jön a feketeleves. Ezek külön költsége ugyanis igen combos, oda-vissza több 10 ezer forint is lehet, ezért ilyenkor nem árt megtekinteni olyan hagyományos légitársaságok ajánlatait is, akik nem kérnek poggyászdíjat. Lehet, hogy magasabb az alapdíj, de a végén jobban jövünk ki.
Van viszont egy kakukktojás a légitársaságok között, aki még a normál kézipoggyászért is csinos összeget kér, és csak egy még kisebb (42x32x25 cm) kézipoggyászt visz el ingyen. A légitársaság ráadásul talán a legjelentősebb, mondhatjuk azt is, hogy a Malév utóda, hisz messze ő kínálja Budapestről (és most már Debrecenből is) a legtöbb járatot, sokszor igen olcsón. A Wizz Air-ről van szó, és esetében meg kell tanulnunk együtt élni a kiscsomag kérdéssel. Amúgy a kis csomag nem annyira drámaian kicsi, pár napos útra sokszor elég, de célszerű olyat vinni, melyet kifejezetten a Wizz Air miatt gyártanak, pontos méretekkel. Ha mégsem elég, gondosan nézzük meg, mennyibe kerül a normál kézicsomag (vigyázzunk, járatonként és évszakonként is változhat), és ennek alapján kalkuláljunk.
Becsekkolás, ülőhely
A következő nehézség, hogy a társaságok elkezdték a kötelező ülőhely kiválasztást, de megpróbálnak rávenni minket, hogy külön pénzért válasszunk magunknak helyet, ha nem fizetünk, adnak nekünk véletlenszerűen. Persze az együtt utazókat nem ültetik külön (bár az előfordul, hogy a folyosó két oldalára kerülnek), de ha valakinek konkrét kívánsága van (ablak melletti hely, folyosó melletti hely, gép eleje vagy vége) akkor fizetni kell.
Nagyon figyelni kell arra is, hogy az utasnak nem elég megvenni a jegyet, hanem be is kell jelentkeznie utasfelvételere (becsekkolni), ráadásul erre limitált idővel az utazás előtt lehet csak sort keríteni. Ha ezt elmulasztjuk, a repülőtéren aranyáron kell megtenni. Beszállókártyánkat ezek után ki kell nyomtatni vagy mobilalkalmazáson letölteni, ekkor elég a telefonon bemutatni.
Akadálypálya
Amikor magát a foglalást vagy a becsekkolást intézzük, kérdések és kiválasztandó rubrikák özönével kerülünk szembe. Ezek sokszor nem egyszerűek, és ha a nem megfelelő módon kezeljük, sokszor akaratunk ellenére hozzáadunk egy nemkívánatos szolgáltatást a foglaláshoz. Erre az egyetlen ellenszer, ha mindig ellenőrizzük, hol tart az általunk fizetendő összeg, de legkésőbb akkor, mielőtt sort kerítenénk magára a fizetésre. Ha az összeg megnőtt közben, valamit elrontottunk, végig kell nézni újra mindent, és minden nem kívánatos plusz szolgáltatást törölni kell. Külön kellemetlenség lehet, hogy a társaság finoman szólva óvó nénisen lép fel velünk szemben, többször megkérdezi: biztos elég lesz az a poggyász? Biztos, hogy nem veszel ilyen vagy olyan biztosítást? Legyünk öntudatosak, döntsük el, mit szeretnénk és mit nem.
Ha valaki megriad mindezektől, vásárolhat ügynöknél is, akár utazási irodában, akár online repülőjegy ügynöknél. A hagyományos iroda nagy előnye, hogy szóban elmondjuk, mit szeretnénk, megmondják, mit kínálnak, és az összes nehézséget átveszik tőlünk, annyit fizetünk, amennyiben megállapodtunk. Az online ügynökségi oldal annyiban tér el, hogy ő leegyszerűsített módon végzi el a foglalást, vagyis kikerülhetjük az akadálypályát, de ezért esetleg kér egy nem túl nagy közvetítési összeget.
„Szükség esetén minden országot be kell vonnunk ezen ernyő alá” – mondták a török vezetés. 
