Kis foci, kis pénz, nagy foci, nagy pénz – a kockázattal nőhet a hozam

A befektetésekkel ismerkedők hamar találkoznak azzal az összefüggéssel, hogy a kis kockázatú megtakarítások hozama nagy átlagban kisebb, a nagyobbaké nagyobb. Fontos, hogy csak nagy átlagban, hiszen az alapvetően nagy biztonságúnak számító bankbetét és állampapír is okozhat kellemetlen meglepetéseket, ezt a válság alatt a befektetők többsége megtanulta vagy feleleveníthette. Elég csak az értékük nagy részét elveszítő görög, argentin államkötvényekre vagy az amerikai bankcsődök hosszú sorára gondolni.

Ami özvegyeknek és árváknak is jó

Viszonyítási alapként, nulla kockázatú befektetésként a tankönyvek mégis az állampapírt tartják számon, mert az állam a legerősebb szereplő a gazdaságban, adóbevételei mindig vannak. Sőt sok állam végső soron pénzt is képes teremteni, nyomtatni a semmiből, így akkor is képes lehet visszafizetni az ország saját devizájában kibocsátott adósságának nominális értékét, ha nincs meg a fedezete annak. (Előfordulhat, hogy egy állam csődbe megy, miközben az országban működő nagyvállalatok talpon maradnak. Viszont az államnak van egyedül adószedési joga a gazdaság főbb szereplői közül, neki van jogszabály-alkotási lehetősége.)

Így a befektetési alapok népes családjának legkisebb kockázatú tagjai is valahol az állampapírok felé  keresendők. A Magyarországon működő több száz befektetési alap és több mint félezer hazai, sok száz külföldi befektetési jegy között nem könnyű eligazodni. Az egyik módszer a megfelelő kockázati szint kiválasztása, mert mindenkinek más a kockázattűrő készsége, vérmérséklete. A legkisebb kockázatú alapok elvileg a likviditási és pénzpiaci alapok. Az előbbiek általában főleg bankbetétbe, az utóbbiak elsősorban nagyon rövid, átlagosan néhány hetes vagy pár hónapos futamidejű állampapírokba fektetik a pénzüket, illetve sokszor ezek valamilyen kombinációját használják.

A 2011-es pocsék, a tavalyi arany év volt

Miért kockázatosabbak a részvények? Egy adott vállalat részvénye azért kockázatosabb, mint a kötvénye, mert felszámolás esetén a kielégítési rangsorban előrébb vannak a kötvényesek, mint a részvényesek. A részvényekből származó cash flow (pénzáramlás) sokkal kiszámíthatatlanabb, bizonytalanabb. A kötvénye után ugyanis előre lefektetett módon, időrendben kell fizetnie a vállalatnak, míg a részvény nem biztos, hogy fizet egyáltalán osztalékot.

A likviditási alapok átlagos futamideje egy 2011-es Bamosz-ajánlás szerint maximum 60 nap lehet, a pénzpiaciaké legfeljebb hat hónap. Az állampapírok futamidejének növekedésével ugyanis nőnek a kockázataik is, például árfolyamuk jelentősebben ingadozhat, így igazán nyugodtan azok alszanak, akik rövid futamidejű kötvényeket vettek. Így logikus módon a következő lépcsőfok a rövid kötvényalapoké, amelyeknél az átlagos hátralevő futamidő – a hazai konvenciók szerint – már hat hónaptól három évig terjedhet, és a hosszú kötvényalapoké, ahol ez három évnél hosszabb is lehet.

Egy gyakorlati példával illusztrálva, a hosszú futamidejű kötvényalapok tavaly, egy nagyon jó évben kiemelkedő, 13 és 29 százalék közötti hozamokat értek el. A 2011-es, igencsak gyenge évben pedig, amikor év végén erősen kerülték a befektetők a magyar eszközöket, –3,5 és +2,8 százalék között senyvedett az összes.

Végy húsz deka részvényt

A részvények köztudottan kockázatosabbak, mint a kötvények, már csak azért is, mert nem mindegyik, nem mindig fizet osztalékot, annak jövőbeli mértéke nem ismert, ráadásul nincsen lejáratuk sem. A kötvények ezzel szemben egyszer lejárnak, és kötelező kifizetési ígérvényeket testesítenek meg a tulajdonosaik felé. Így minél több részvényt adagolunk egy kötvényportfólió mellé, annál magasabb lesz a kockázata. A vegyes alapok közül ezért a kötvénytúlsúlyosak alacsonyabb kockázatúak, mint a köztes „kiegyensúlyozottak” és a részvénytúlsúlyosak (újabb nevükön dinamikus vegyes alapok).

Értelemszerűen a tisztán részvényt tartó alapok a legnagyobb kockázatúak ebben a sorban, komoly ingadozásokra kell felkészülni náluk, és nemcsak válság idején. Míg egy pénzpiaci alap árfolyama általában csak naponta legfeljebb 1-2 ezrelékkel változik, a likviditásiét pedig mintha vonalzóval húzták volna, egy tiszta részvényalapnál napi 1-2, sőt 3 százalék elmozdulás még békeidőben, válságos időszakokon kívül sem számít különlegesnek.

Melyik rulett rizikósabb a másiknál?

Vannak azután úgynevezett speciális alapok, amelyeket eléggé nehéz besorolni. Például nehéz megmondani, hogy a részvények vagy az ingatlanok kockázatosabbak, mindkettő képes komoly mozgásokra. Hasonlóan szeszélyesek az árupiaci termékek és ezért az azokba fektető alapok is. (A kockázatot az árfolyam ingadozásával mérik, de ez nem minden esetben ad megbízható képet, például egyes ingatlanalapoknál, betéteknél, repo-konstrukcióknál, tőzsdén kívüli értékpapíroknál.)

Még speciálisabb kategória az abszolút hozamú alapok esete. Ezek egyrészt szupermagas kockázatú termékeket is vehetnek, származékos üzleteket is köthetnek, amik a részvényeknél is rizikósabbak. Másrészt viszont alkalmazhatnak olyan kockázatkezelési technikákat, mint a portfólió megosztása apró csomagokra, vagy a stop loss-megbízások, esetleg egymással ellentétesen mozgó (negatív korrelációban levő) piacok kiválasztása, amelyek miatt valójában esetleg némelyik részvényalapnál is alacsonyabb a rizikófaktoruk.

Kinek mi a hosszú?

A tőkevédett – régebbi nevén garantált – típusú alapokat is nehéz lenne a többi közé pontosan besorolni. Általában rengeteg bankbetétet tartalmaznak, ami az eredeti tőke visszafizetését – ha nem is garantálja, de – a gyakorlatban lehetővé teszi. Ugyanakkor futják a mögöttes, betétbefogadó és opciós partner bankok kockázatát is – igaz, ez még a pénzpiaci alapoknál is előfordul. Nem magas a kockázatuk, de távolról sem kockázatmentesek.

A kockázattűrő készség azonban nem csak vérmérséklet, idegek dolga. Nyugaton, ahol a fejlett tőkepiacokat több mint száz év távlatában is lehet vizsgálni, kimutatták, hogy a kockázatosabb befektetések, mint a részvények hosszú távon nagyobb hasznot hoznak, mint az alacsony rizikófaktorúak, például az állampapírok. Ez azonban tényleg hosszú távot, sok évtizedet jelent, rövidebb időszakokra egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

A bűvös hetes szám a skálán

Ebből az is következik, hogy aki fiatal, annak érdemesebb lehet nagyobb kockázatú befektetéseket vásárolnia, mert lesz ideje arra, hogy kivárja, amíg ezek valóban szépen felülteljesítenek. Ehhez persze türelem is kell, aki ki-be ugrál különböző befektetések között, általában sokkal rosszabbul jár.

Tavaly bevezették nálunk a KID-et (befektetői információs dokumentumot), amely egy rövid, általában két oldalas összefoglaló az alapok legfontosabb tudnivalóiról. Ebben is szerepel egy kockázati- és hozamskála egytől hétig terjedő fokozatokkal, amely a kisbefektetőket orientálni hivatott. Mintha azonban a gyakorlatban a hazai alapoknál nem adna árnyalt képet, nem teljes körű gyorsfelmérésünk szerint a legtöbb hazai konstrukció a legkevésbé kockázatos első három kategóriában van, köztük még abszolút hozamú alapok is. Igaz, találtunk pár alapot a hatodik kategóriában is.

A sorozat támogatója a Concorde Alapkezelő